Ok, tudtam én, hogy ez a hétvége nem csak a pihenésről fog szólni, de valahogy semmi nem úgy sikerül, ahogy szeretném.
Délelőtt nekifutásból próbáltam gatyába rázni a lakást, mert 11.30-ra vendégem jött, aki sminket kért.
Imádok sminkelni (is), igazából mindent szeretek csinálni, ami egy kozmetikustól elvárható.
Csakhogy! Vannak emberek, akik határozott elképzeléssel jönnek, és ki is tartanak mellette, akkor is, ha az nem előnyös.
Most is ez történt, és igazán, igazán nehéz volt kicsit is eltéríteni a megszokott -szerintem- rossztól.
Tavasz típusú hölgy, aki terrakotta színű ruhát választott a barátnője esküvőjére. Ez még nem gond (bár nem a legjobb választás), épp belefér. Gondoltam, hogy ehhez egy bézses alapú szemfestést csinálok, olyan barnás arannyal megbolondítva.
Hozta az alapozóját, ami tök sötét volt, szerencsére elfogadta az enyémet, az sokkal közelebb járt az ő bőrszínéhez.
Még abban is vígan kiegyeztünk, hogy barnával húzom ki a szemét, mert a fekete nagyon megkeményíti a tekintetét.
Utána kezdett elszabadulni a pokol, mert valami mályvás színt szúrt ki, ami alapból jól szokott állni neki, de ehhez a ruhához..., hát nem.
Végül találtam valami narancsos színt, ami nekem nem tetszett, de neki igen, szóval az ment a bézses alapra, és nem lett jó. Szerencsére hagyta magát rábeszélni, hogy legalább egy kicsi sötétebbet csempésszek a szeme külső sarkába, egyből jobb lett az egész, de mégsem olyan, ahogy én elképzeltem.
Ráadásul nagyon szereti, ha sok csillogó fehér van a belső szemzugban, én azzal is óvatosabban lettem volna, de kifejezetten kérte, hogy még, és még.
Ami vigasztalt, hogy így érezte magát látszólag, és hát ez a lényeg, nem az én ízlésem.
A férjem ugyanezen rendezvényen fényképez, és úgy volt, hogy én segítek neki.
Majd kitaláltam, hogy az egyik ismerősünk nagyobb segítség lehetne, aminek először örült, lebeszélte vele, utána meg nekem nyavalygott, hogy mégis jobb lennék én. Mondtam neki, hogy ok, akkor megyek én is. Áhh, úgysem jó, mert sokan leszünk. :-(
Persze van egy kutya vendégünk is a hétvégére, aki nem nagy gond, de mégsem lehet figyelmen kívül hagyni.
Így most én itthon maradtam a négylábúval, és ideges vagyok Charlie miatt, aki percek alatt le tudja építeni önmagát, ha fényképezésről van szó. Szerinte nem elég a felszerelése, és nem is profi.
Mondtam neki, hogy valahol el kell kezdeni, és ez mindennel így van. Én is sokkal nagyobb durranás sminkeket tudnék rittyenteni profi anyagokból, de ennyi felkérésre még nem áll módomban felvásárolni egy egész sminkboltot. Majd szépen apránként. Addig meg abból kell kihozni a maximumot, ami van.
Azzal is kecsegtettem, hogy majd munka közben elragadja a hév, az alkotás öröme. Erre keserűen csak annyit mondott, hogy momentán csak azt tudja elképzelni, hogy a HÉV csapja el. (Az pedig itt nincs is.)
És rettenetesen örülnék, ha Charlie nem azt mondogatná magának, hogy ez a képe is sz.r, meg az is, hanem inkább abban gyönyörködne, ami nagyon jól sikerült. Számtalan van, és nyugodtan elhiheti, hogy Nánási Pálnak is több száz kattintásból van úgy húsz darab igazán jó egy témában, mert ez így működik.
És akkor itt vagyok én, aki nem nagyon hibázhat egy-egy sminkkel, mert macerás lenne lemosni az egészet, és kezdeni újra. Úgyhogy nyugodtan befoghatja. Hát nem? ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése