Nézegettem a blogomat, és azon tűnődtem, hogy általa vajon mi jön le rólam?
Szerintem az, hogy egy felületes p.csa vagyok, aki ruhákat mutogat, meg az arcápolásról, életmódról hablatyol, mintha csak a saját kis buborékjában létezne.
Pedig nem.
Csak igyekszem szinten tartani magam, arra koncentrálni, ami jó, és kihozni a napokból a legjobbat.
Aztán elolvastam ezt, és úgy gyomron talált.
Mert ennél jobban nem tudnám összefoglalni magam (rák nélkül): "Úgy élünk, hogy visszahúzódunk a buborékjainkba, és megpróbálunk nem tudomást venni, hogy ne mérgezzen bennünket, hogy túléljünk rákot, megváltozott elmeállapotot, poszttraumás stresszt, hogy legyen megélhetésünk."
És hát én azt szeretném, ha itt lenne jó, és a gyerekeimnek sem kellene továbbállnia.
Mert én szeretem a hazámat, itt szeretnék normálisan élni.
