Elstartolt a június is

Nekem meg ma borzasztóan rossz a kedvem, de van ilyen.

Nincs különösebb okom rá, hacsak nem az új ciklus kezdete borogatott meg, nem tudom. 

Mindenesetre megint beengedtem magamba a mély megdöbbenést (és ezzel együtt a szorongást), hogy mit tesznek egymással az emberek a neten, és vajon kinek lehet hinni, ha egyáltalán... Nem szeretek rébuszokban beszélni, mert az engem is idegesít másnál, de annyira nincs kedvem senkivel sem veszekedni azért, mert nem egyezik a véleményünk. És itt most tényleg nem arról van szó, ha a vita építő jellegű, én a megfellebbezhetetlenséget nem tudom hová tenni. 

Inkább kanyarodjunk a semmiségek kategóriája felé, abból talán baj nem lehet.

• Kilakkoztam a lábkörmeimet, ez egyértelműen azt jelzi, hogy el tudom képzelni azt, hogy végre nyitott lábbeliben legyek, ez májusban nem nagyon fordult elő, mert fáztam.
• Kentem egy újabb réteg önbarnítót, mert az előző lassan elkopott úgy, hogy nem volt rajtam rövidnadrág. Félreértés ne essék, én szeretem a hűvös tavaszt, sőt, egyáltalán nem várom a kánikulát, csak azt akartam érzékeltetni, hogy kicsit előreszaladtam május elején. 
• Bár tényleg semmi, de semmi szükségem nincs már semmilyen ruhára, azért néha szoktam turizni (nekem ez a kocsma), és ha valami nagyon megfog... Megint abban az adományboltban "részegeskedtem", ahol rengeteg retró cucc szokott lenni, és teljesen elolvadok, ha olyasmit találok, amit gyermekkoromban láttam, esetleg használtam. Képzeljétek! Valaki gyermekméretű, frottír kis otthonkát vitt be, olyan elől gombolós, mintás holmit, nekem ilyenem biztosan volt a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején. Majd a kezembe akadt egy felnőtt méretű ruha, amilyenem megint csak volt kiskoromban, úgyhogy azt muszáj volt megvennem hatszáz forintért. Charlie szerint pont annyira béna, mint amilyen régi, és szerinte soha nem fogom felvenni, de mondtam neki: -Na, fogd meg a söröm! (Amúgy inkább attól félek, hogy szétmállik az anyag, olyan régi. A mosást végül kibírta.)

    

Kedden

Jaj, hát annyira rohan az idő, hogy itthon vagyok!

Kedden reggel ültem itt Charlie forgószékében kócosan, puha köntösben, kávéval a kezemben, és azon tűnődtem, hogy mihez is fogjak.
Gondoltam, hogy lehúzom az ágyneműt, meg kirakok minden takarót és párnát szellőztetni, mikor megcsörrent a telefonom. Egy kedves ex kolléganőm hívott, hogy odaadná, amit rendelt nekem, meg beszélgethetünk is, mert épp ráér.
Én, akit az ilyen váratlan fordulatok eléggé meg tudnak zavarni, elég gyorsan felzárkóztam az új helyzethez, úgyhogy villámként cikázva próbáltam viszonylagos rendet tenni a lakásban, meg azért az ágyneműs sztorit is beindítani.
Mire ideért, már előkészítettem a teázás kellékeit is, ő meg somlóit hozott, úgyhogy teaházas hangulatot teremtve gyorsan elpucolt a délelőtt.

Közben a "nemszeretem" kolléganőm hívott telefonon, de mondtam neki, hogy nem érek rá, majd később beszélünk. Nem siettem el, már dél is elmúlt, mikor visszahívtam.
Sejtettem, hogy az áskálódását szeretné folytatni, amire egyáltalán nem vagyok vevő.
Úgy terveztem, hogy gyorsan helyreteszem, úgyhogy a saját mobilomról hívtam, nem a cégesről. Ez nagy hiba volt, mert még én fizetek azért, hogy meghallgattam a hülyeségeit tisztázni kívánt dolgait.
A pulzusom nem emelkedik meg már tőle, de végtelenül unom az akaszkodását, a próbálkozását, hogy betaláljon. Nem értem miért jó ez neki.
Elkezdtem leírni, hogy miről volt szó, de annyira érdektelen az egész, hogy nincs türelmem és kedvem az egészhez.
Egyszerűen nem akarom hagyni, hogy áthatoljon a páncélomon, és ha sokáig csinálja még ezt, akkor a feletteseimhez fogok fordulni. Tudom, hogy ő jönne ki belőle rosszul, úgyhogy ezt végső megoldásnak tartogatom, szeretném, ha magam meg tudnám ezt oldani, és lehengeredne végre rólam.

Közben Belami jelezte, hogy haza fog ugrani néhány órára az egyetemről.
Mivel a hűtő tök üres volt, meg szegény Charliet is lepattintottam délben, hogy egyen máshol, mert én még pletyizek, gyorsan elszaladtam a boltba. Utána fasírtot sütöttem, beszedtem a közben megszáradt ágyneműt, a kiszellőzött párnákat és takarókat.
Este picit együtt voltunk mind a négyen, jó volt.

Ezeket meg valamelyik nap találtam a Pinteresten, rengeteg kendőm van, ki kellene próbálni a fejemen is. Nem tudom, hogy elég bátor vagyok e hozzá.

És ezek rövid hajra vannak kötve, szóval ki fogom próbálni.