Kissé belustult a krónikás

Rengeteg minden történik, és én igyekszem megélni minden pillanatot.

Cserébe mostanában alig fényképezek, alig írok. Nem baj, a fejemben, szívemben ott van minden.

Volt a szülinapom.

Írtam az előző bejegyzésben, hogy Belamiéknál tartjuk, és úgy is volt. Uno erre a napra extra adag cukiságot tartogatott, és ráadásul nekem. Szerencsére Charlie nem felejtett el fényképezni, úgyhogy csuda jó képek születtek, ahogyan egymás tekintetébe kapaszkodva gőgicsél nekem, én meg beszélek hozzá. Lett egy hármas sorozat kép, ahol egyforma hangokat formáz a szánk, imádom, leképezi, hogy mennyire egymásra tudunk hangolódni mi ketten. 

Másnap voltam turizni.

Vettem egy alkalmi ruhát, de valahogy éreztem, hogy nem azt fogom szombaton felvenni. Azért nem baj, hogy megvettem, mert színházba is tökéletes, és a bérletünk már úgyis megvan a következő évadra.

Szombaton volt az esküvő.

Bár Charlie mindent elkövetett előtte, hogy elrontsa a kedvem, nem sikerült neki, mert készülődni imádok. Végül egy sötétkék nadrág overált vettem fel arany kiegészítőkkel (szandál, táska, öv és nyaklánc, gyűrűk), a hajamat és a sminkemet is én csináltam. Sokkal, de sokkal inkább önmagam voltam, mint tavaly, úgyhogy nem költök többé sminkesre, az biztos. A hajamat egyenesre szárítottam, szerintem így is teljesen jó volt, nem kellett azon aggódni, hogy a hullámok kirúgják e magukat pár óra múlva. 

Mióta mindenhol egyforma hosszúságú a hajam, tök könnyű beszárítanom ezzel . Én leginkább az ovális körkefét használom, valami csodaszép fényesre tudom megszárítani, és elviekben nem is roncsolja a hajamat a szárítás. 

Az esküvő jó volt, mindent az ifjú pár csinált, szerintem ügyesen összehozták. Nagyon kedves és figyelmes volt tőlük, hogy Belami terítéke mellé egy kis dobozban ajándékot helyeztek el Uno nevére. Az első kis sportcipőjét kapta meg így. Ági nem jött, mert Uno még pici ehhez, de szorgosan küldözgettük a képeket neki az eseményekről.

Miklós és Luna. Egyre jobban látszik, hogy baj van közöttük. Erről nehéz lenne mit írnom, mert nem tudom pontosan mi történik, meg nem is szeretném ennél jobban "kibeszélni" őket. Ráadásul Miklós nem az a lelkizős fajta, szóval majd akkor fogunk biztosat tudni, mikor az is lesz valami. Mármint biztos. Ő nem fogja megbeszélni velünk, hogy mi zajlik benne, mert nem ilyen. Mikor az előző kapcsolatából kilépett, azt is akkor tudtuk meg, mikor már megtette.

Aztán ezen a héten elkezdett edzésre járni Ági.

Természetesen ilyen lazább, direkt szülés utáni tornára. Viszont ez azt jelenti, hogy heti kétszer így vigyázni kell kb. két órát Unora. Az egyik alkalom az enyém, a másik Ági anyukájáé. Nos, az enyém a szerda volt nyolctól tízig. Pont megetette nyolckor, már én büfiztettem, utána cukiskodtunk egy darabig. Már érdekli az ujjbábos Muci a boci mese, az összes kontrasztos babakönyv, hasaláskor a tükör, és bármi, ami zene, éneklés. Kezd gőgicsélni, valami hihetetlenül édes, mikor azt mondja, hogy "eöö". Belami is így kezdte, visszanéztem a babakönyvében, amit szorgosan vezettem még nála. ( És még nincs két hónapos sem.)

Aztán elaludt, kb. negyven perc után felébredt, ki kellett cserélnem a pelenkáját, aztán aludt tovább. Mikor Ági hazaért, még majdnem egy órát beszélgettünk a feje felett az esküvőről, meg Miklósékról, de még mindig nem ébredt fel. 

Végül eljöttem, mert már öt nem fogadott hívásom volt egy számról a munkahelyi telefonomon. 

És innentől jól el is szaródott a hét, pedig a helyettesem ügye ez, aki most szabadságon van épp. Őrület, ami jelenleg a gyermekvédelemben megy, de inkább hagyjuk is! Nem akarok most erről mesélni, majd máskor. Meg végre péntek van, lassan készülődhetek a Quimby együttes koncertjére Charlieval.