Rólam tudni kell, hogy nem vagyok az a típusú, aki minden meccsen ott csápol, ezt a nemes feladatot meghagyom Charlienak.
Egyik részről borzalmasan unom a focit, a szabályok nagyobb részét nem is ismerem. Így ilyen pólót nem rendelek:
Másik részről nekem a pályán is gyermekem Kismacsó, és rém rosszul viselem, ha fellökik, vagy igazságtalan vele a bíró, etc... Felmegy a pumpám, és esetleg nem úrinőhöz méltóan kezdenék viselkedni, az meg a gyereknek nem jó, elég az neki, ha Charlie ordibál be a pályára (még sok is).
Szóval ritkán megyek ki, és Charlie szerint ez rosszul esik Kismacsónak, csak nem mondja. Hááát... Szerintem meg nem bánná, ha senki nem lenne ott, mert zavarja (mondjuk ezt sem mondta, mert nem túl beszédes az érzelmeivel kapcsolatosan).
Tegnap kérdeztem tőle: -Ez fontos meccs?
Mire ő: -Nagyon fontos.
Én: -Akkor izgulsz nagyon?
Ő: -Egyáltalán nem izgulok.
Én: -Na, ez baj, mert akkor nem érdekel eléggé.
Ő: -De érdekel, nagyon is, csak én nem szoktam izgulni. Minek?
Tényleg. Minek izgulni? Szerintem Kismacsó nem is ismeri ezt az érzést. Nem bénítja, de nem is hajtja. Így jó, vagy úgy jó? Nem tudom, mert én szoktam izgulni. Néha túlzottan is. Hm. Ez érdekes kérdés.
Azt tervezem, hogy ma Lujzival (a bicajommal) kitekerek a pályára, és egy félidőt legalább megnézek. Utána valószínűleg megjutalmazom magam, és bemegyek a turkálóba (ha nem ma, akkor meg holnap).
Sőt, a hétvége nagyobb részét Lujzámmal tervezem bonyolítani, tekintve, hogy a férjem vasárnap elutazik néhány napra külföldre munka ügyben. Szóval nem hurcibálja senki a s.ggem autóval.
Ez a része nem is baj, de hiányozni fog Charlie. Nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése