Szülinapom tegnap

Tegnap volt a szülinapom, és először kértem, hogy ne legyen szám a tortámon.

Hülyeség, mert akkor is negyvennyolc éves vagyok, de sokkal jobb volt a kérdőjel, amit Charlie hozott. Amúgy meg messze jobban nézek ki, mint tavaly ilyenkor, kb. tizenkét kilóval többel. Szerintem lassan a kollagén + hialuronsav is látszani kezd, amit magamba tömtem eddig. 

Valahogy mégsem vagyok jól a bőrömben, pedig azt hittem, hogy csak ennyi hiányzik a boldogságomhoz.

Most ez elég rosszul néz ki így leírva, mert azért boldogtalan nem vagyok, csak inkább nyűgös, meg épp céltalan. Kellenek a célok nekem, mert elforgácsolódok, nem találok magamra. 

Aztán megérkeztek a fiúk, és az nagyon jó volt.

Még úgy is, hogy Belami antiszociális volt, és nem tetszett a karcos "humora", úgyhogy finoman, de megkértem, hogy hagyja abba. Jött Ági is, szóval nem akartam beégetni, de jeleztem, hogy elég. 

Kismacsó tündéri volt, bár alig tudtam kiverni az ágyából, ő már szombaton megérkezett, és az étkezés és tortázás után azonnal visszavonult "pótolni az egész héten kiesett alvásidőt". 

Ági egyre jobben tetszik nekem, most sokkal többet tudtam vele beszélgetni, és úgy érzem, eléggé egy rugóra jár az agyunk.

Szóval öten ültük körbe az asztalt, és akkor szépen fellazultam, és bennem volt az az érzés, hogy amúgy minden nagyon rendben van, meg jól, és soha ennél rosszabb ne legyen. 

Marha sok tortát, meg minden mást is magamba tömtem az elmúlt napokban, úgyhogy reggel félve álltam a mérlegre, de nincs gond.

A legkisebb súlyom utazás előtt volt, hatvankettő kilogramm és kilencven dekagramm, ma pedig hatvanhárom kilogramm és negyven dekagramm, szóval no para. A dédesi kirándulásra nem vittem mérleget, meg a kalóriabázist sem írtam, de cserébe jó sokat mentünk. A szombat és a vasárnap már eléggé szélsőséges volt kajálás szempontjából, és mozgás sem volt sok, de itt a hétfő, lehet szépen folytatni a diétát, illetve az egészséges életmódot, úgyhogy ma már valami tervezett mozgás biztosan lesz.

Most pedig megyek turizni a kedvenc helyemre, ahová ritkán jutok el, de a legjobban szeretem.

Majd a kirándulásról még írok.

Csak előtte iszok egy kávét az új poharamból, amit Kismacsó vett nekem. Drága szívem! 

Nyaralás utáni depi

Sajnos ez a három nap csak arra volt elég, hogy sokkal rosszabbnak érezzek egy sima hétköznapot.

Szerdán kerestünk egy kutyás strandot, Velencén a Drótszamárban találtunk. 

Azt hiszem, hogy Mórcinak tetszett, úszott (kis bátorító lökés után szépen bement a vízbe), és bandázott más kutyákkal. Mi is nagyon jól éreztük magunkat, ennyi kutya között nem is lehetett másképp. Mindenesetre legközelebb vinni kell a tengerjáró cipőt, mert máshogy nehéz a víz szélén lavírozni a kavicsokon. 

Csütörtökön meg a szülinapom volt.

Reggel megmostam a hajamat, utána Charlie elvitt a Lidl kiárusító részlegére, hogy nézelődjek, meg vegyek magamnak valamit. Nekem ez most tényleg ajándék volt, mert a karantén óta nem turiztam egy jót, meg amúgy sincs időm mostanában boltban nézelődni, folyamatosan sietek valahová, így csak a legszükségesebb dolgokat szerzem be, aztán csá!.

Na, most. Vettem egy futós rövidnadrágot, de olyan klassz, hogy simán lehet sportcipővel is használni a városban, egy sötétkék pamut rövidnadrágot, egy szürke pamut szoknyát zsebekkel, meg gumis lepedőt az ágyunkra. 

Aztán menni kellett, mert Charlie és Mórci elunta a sétálgatást, úgyhogy kiskutya egyre hajmeresztőbb dolgokra vetemedett. 

Hazafelé választottam sütit, kaptam rá gyertyát, hogy azért elfújjam a lángot egy kívánsággal. 

Késői ünnepi ebéd is volt az étteremben, aztán lassan pakolásztunk, hogy induljunk haza haza. 

Igazából maradhattunk volna még reggelig, de nekem péntekre már be volt tervezve egy bajai út, úgyhogy nem kavartunk, hazajöttünk, ahogy eredetileg is terveztük.

Péntek reggel még elég jókedvem volt, de délutánra off lettem teljesen.

A kollégám autójában nem volt légkondi, úgyhogy hazafelé minden, de tényleg minden életerőm elment. Az ellenségemnek sem kívánom. Úgyhogy azóta csak vegetálok, mert hiába jöttem haza a lehűtött lakásba, meg aludtam éjszaka, rohadtul fáradt vagyok akkor is... Meg rosszkedvű.

Nem, nem jó nekem ez a húsevés. 

Hiába hullik a hajam kevésbé, nem vagyok jól, ingadozóbb a hangulatom, rátelepszik valami ború minden gondolatomra. Nem tudom, hogy mit csináljak. 

Sajnos a vegetáriánus étrendtől szaladnak a kilók felfelé, ha visszaveszem a húst, akkor meg nem vagyok jól. 

Charlieról már ment le kiló, pedig a nyaralás alatt nem voltunk szigorúak önmagunkhoz, de azért próbáltunk ésszel élni. 

Én meg sem néztem, annyira nem tudom, hogy mihez is kezdjek. Illetve tudom én, számolni kell a kalóriákat, és ennyi. Meg tornázni, mert Mór beköltözése óta csak az esti séta, ami intenzívebb kicsit, amúgy nem tudom rávenni magam semmi másra. 

Ma Charlie is megjegyezte, hogy nagyon szét vagyok csúszva, mindenbe csak belekapok, úszok az árral, semmi nincs kész. 

Nagyobb takarítás ezer éve nem volt, csak mindig a legszükségesebbet csinálom. 

Pont olyan káosz van kint, mint bent. 

Valahogy rendet kell tennem. Mondjuk kezdhetném azzal, hogy máris nekiállok takarítani. Hátha.  

Blog szabadságon voltam

Igazából felújítást terveztem a felületen, gondoltam, szabadságolom addig a blogot.

Aztán nem lett az egészből semmi, mert nem volt időm rá. Írni sem, de annyi kedves levelet kaptam, hogy hová tűntem, hogy elszégyelltem magam a szó nélküli eltűnés miatt. 

Rengeteg minden történt, de olyan mindennapi dolgok. 

Kismacsó betöltötte a huszadikat, erre az alkalomra Belami is hazajött.

Volt ijedtség is, mert Mórci allergiás lett a kombinált oltás egyik összetevőjére, ami miatt sivalkodó gumikkal romboltunk vissza az orvoshoz, mert majdnem megfulladt. Kapott rá szurit, de az meg úgy bedagadt a nyakán, hogy még ilyet soha nem láttam. Még mindig van ott egy mogyorónyi nagyságú púp, de a hatalmas, teniszlabdánál nagyobb dagadás után ez már teljesen jó, el fog múlni.

Aztán hétfőn hányás és hasmenés indult, de két nap alatt az is rendeződött, ma már nem volt gond.

Esküszöm olyan, mintha egy kétéves gyerekünk lenne, mindenhol széthordott játékok, némi értetlenség, orvoshoz rohangálás, hányás takarítás, ilyenek. Nem unatkozunk kicsit sem. 

De közben meg olyan jó, hogy itt van. 

A fiúk Pesten, most Kismacsó is ott van gyakorlaton, maximum hétvégén látom őket. 

Mórci meg belakja a lakást, jön velünk mindenhová, tanulunk együtt futni, minden este kalandozunk valamerre hármasban. 

Egyedül azzal van gond, hogy nem marad meg egyedül, ezért folyamatos szervezést igényel, hogy kivel legyen, hogy oldjuk meg a felügyeletét. 

Komolyan azon gondolkodtam, hogy keresek valakit itt a közelben, aki néha szívesen kutyázna egy-két órát, mikor végképp nem tudjuk megoldani. Olyat, akire nyugodt szívvel rábízhatnám. 

Anyuékhoz is vihetném, de örök parám lesz, hogy kimegy valahogy, és Anyuék két nagy kutyája szétszedi. Szóval jobban szeretem, ha ott én is vele vagyok, vagy Charlie. 

Vasárnap megyünk kutyaoviba valahová, Charlie intézte, talán tudnak benne segíteni, hogy ellegyen egyedül is rövid időre. 

Charlieval ismét diétázunk.

Volt már egy ilyen közös projektünk másfél éve, az akkor leadott súlyt Chalie nem szedte vissza, én azonban igen. Sokszor emlegette, hogy milyen jó volt a tervszerű étkezés, megint kellene.

Hát jó. Mondjuk ez egy fehérje alapú diéta sok hússal, és nekem onnan ered a teljes húselhagyásom. Végül az van, hogy kevés húst ismét eszek, de ha végképp nem megy, akkor hüvelyes dolgokat csinálok magamnak helyette, és kiszámolom, hogy a szénhidrát ne legyen sokkal több így sem. Majd meglátjuk, hogy van e értelme, mert még csak hétfő óta csináljuk.

Jövő héten lesz egy mini nyaralásunk Charlieval és Mórral.

Alig várom. Beleesik a házassági évfordulónk, meg a szülinapom is. 

Agárd. Mindennel felszerelt házikó, nagy udvar, stég, ahol horgászni lehet, közeli strand. És jöhet Mór is, ez volt a fő szempont. 

Nagyon izgatott vagyok, szeretnék sokat olvasni, pihenni. A munkahelyi telefonomat életemben először szeretném átirányítani a helyettesemére, mert nem akarom, hogy zaklasson bárki is munkával.  

Még kell(ene) egy új fürdőruha. Országos problémák. 😎

Ésss! Megint egy évvel bölcsebb (maradjunk inkább ennél!) lettem

Előtte még a házassági évfordulónkról képekben.

Semmi fakszni, elmentünk este egy számunkra új helyre vacsorázni Charlieval. Foglalt helyet, úgyhogy időre mentünk, de pont jól jött ki. Finom volt minden étel (Charlie mást rendelt, de megkóstoltuk egymásét), a kiszolgálás udvarias és gyors volt. Szerintem ide is visszajövünk még.

Utána krúzoltunk egyet még a városba Charlieval, jó hangosan hallgattuk a zenét, és lehúztuk az autó ablakait. Remek volt, hetek óta először éreztem magam igazán jól.

Tegnap keresztlányoztunk a nap nagyobb részében, képzeljétek, már olyan is történt, hogy csak velünk volt, míg a szülei vásárolni mentek. Nem sírt, és nem is kereste őket, mert épp nagyon jól szórakozott a vízben pacsálással. 😉

Utána még Charlie befestette a hajamat otthon, hogy negyvenkét évesen is rendben legyen a fejem, meg filmet néztünk a légkondis szobánkban.

Ma meg szülinapom van, de "dolgozok" is épp, így jött ki a beosztás.
Szerencsére csak ügyeletet kell ellátnom, úgyhogy önszorgalomból sütöttem egy kis sós süteményt annak a pár fiatal felnőttnek, akik bent vannak az utógondozói házban, meg olvasgatok Pirivel.
Charlie rendelt neki "ruhát", meg is jött egy hét alatt. Ilyen:

Baglyos, mi más?

Aztán ma olyan is volt, hogy Levegő bejött hozzám a munkahelyemre, és hozott nekem egy szelet sütit szülinapomra. De úgy, hogy még a múltkor szép sutyiban kiszedte belőlem, hogy mi a kedvencem. Ez mekkora cukiság már tőle? 😍
Így sütit ebédeltem, és tele is lettem. Majd otthon eszek rendes kaját.

Most inkább nem rondítok bele ebbe a posztba (majd inkább másikat írok erről) az általános rosszkedvemmel, mert magam sem értem, így kezelni sem tudom épp. Csak megjegyzem halkan, hogy foglalkoznom kell vele, mert nem lesz ennek jó vége.

Tizenhét

éves lett Kismacsó. 💃💖

Aki hetente hatszor edz, az húsból kéri a tortáját, úgyhogy ez idén sem volt másképp:

Csirkemell, szalonnák, sajtok alkotják a művet.

Hangfalat kapott ajándékba.
Csavartunk egyet a történeten, mert eldugtuk a hangfalakat, és levelet kapott, az alapján kutatta fel az ajándékát.

Kicsi (óriás) Kincsem! Isten éltessen sokáig egészségben, jólétben, és teljesüljön minden vágyad!

Öcsi szülinap, elmélkedés, új szandál és piros körmök

Az a legrosszabb a hétvégében, hogy mindjárt vége.
Jó volt, hogy megint három naposra sikeredett, ezt azért bírnám.
Voltam megfelelő mennyiségű időt egyedül, és mire untam volna, addigra jött haza Charlie.

Ma volt az öcsém (az egyetlen édestestvérem) negyvenedik szülinapja.
Meglepetés bulit akartunk, de végül egyszerűen csak összejöttünk tizenvalahányan, és jól éreztük magunkat.

És megint egy légtérben volt az édesanyám és az édesapám, ami nekem valamiért jó. Hihetetlen, hogy majdnem negyvenkét évesen, ez még mindig foglalkoztat.
Amikor valamilyen alkalomból ott vannak mindketten velem, akkor valahogy teljesnek érzem magam. Szerintem mindegy hány éves az ember, a szüleit akkor is szereti együtt látni, és a válásuk nem feldolgozható, maximum elfogadható az idők folyamán.
Szerintem én azért viseltem elég jól, mert ők soha nem mondtak egymásra semmi rosszat előttem, és mindketten nagyon-nagyon szeretnek.

Most pedig jól nem csinálok ma már semmit, csak olvasni fogok, meg maximum belakkozom a körmeimet. Szigorúan pirosra!!! Mert a lábamon pirosak a körmeim az új szandálom miatt. Mutatom: