Lenullázva

No. Még mindig le vagyok nullázva teljesen.

Érzelmileg, hangulatilag. Nagyjából ki vagyok égve, mint a rongy. Ez van.

Talán ezúttal nem kellett volna a falig menni, de most már mindegy.

Innen kellene elindulni felfelé, de a gyámi munka most önmagában sok(k), egyszerűen nem tudok honnan kirántani energiát, inkább tőlem viszi ez a sok f.szság, ami épp történik. Törvényszerű, hogy ilyenkor gajdul meg mindenki, pedig még J.J-n sem vagyok túl, aki nem is igazán az én gondom. 

Úgyhogy most elmegyünk szabadságra egy hétre.

Holnap el is utazunk a hegyekbe, majd vsaárnap este, vagy hétfőn délelőtt jövünk csak vissza. 

Szeretnék rendet tenni a fejemben, mert ma egész nap fel akartam mondani a főállásban is, és ennek oka van. Talán tényleg ezen a vonalon is változtatni kellene. Szeretném ezt tiszta fejjel végiggondolni, aztán cselekedni. Nem akarok elhamarkodott döntéseket hozni. 

Azt nem hiszem, hogy ennyi szabadságtól visszatöltődök, de legalább lesz terem, időm, nyugalmam eltűnődni azon, hogy mit csinálnék szívesen, merre mennék tovább. 

Mert jelenleg fogalmam sincs. Csak tolom-tolom magam előtt a napokat, átverem a teendőket az életemen, de nem látok magam előtt semmit a jövőből, és ez nagyon rémisztő. Valamelyik nap már az is eszembe jutott, hogy talán azért nem látom, mert nincs is. Lassan vége lesz mindennek. 

Ez nagyon rémisztő volt így, ahogy végigfutott rajtam. Fizikálisan rendben vagyok, fitt vagyok, mert a futásokat és a tornákat is átverem a rendszeren, egyszerűen nem engedem meg magamnak, hogy elhagyjam magam. Mondjuk jóval többet is eszek, főleg édességet, csokit, úgyhogy ezért sem lehet a mozgást hanyagolni.

Hogy valami jót is meséljek.

Megkívántam ezt a gyűrűt, pedig annyira nem az én stílusom, csicsás is, de akkor is beleszerettem. Ajándék magamnak. 

 

Valamiféle kezdetként tekintek rá.

Összeszedem én magam, csak még egy kis idő kell. 

Belami eljegyezte Ágit

Hamarosan jövök majd a részletekkel. 

A GYŰRŰ

Addig nem akartam elmesélni, míg nem biztos, mert nem szerettem volna úgy járni, mint az ionos fésűvel, amit nőnapra kaptam, de egy percig sem működött, és még tegnap utalták vissza az árát a férjemnek.

Hétfőn, mikor mentem a bónuszos kozmetikára (jaj, nagyon gyenge volt, mert fogalma nem volt a kislánynak a masszírozásról, de nagyon kedves, meg aranyos, és jó illatúak voltak a krémek, kárt nem tett bennem végül is ;-) ), akkor egy zálogház mellett vezetett az utam. Megtorpantam a kirakata előtt, mert megláttam A GYŰRŰT.
A GYŰRŰ pont olyan, amit megálmodtam magamnak. Ezüst foglaltban, ovális holdkő. Na, ezen tulajdonságok külön-külön is levesznek a lábamról, nemhogy így egyben. Imádom az ezüstöt, az ovális formától elolvadok (minden tetszik, ami ovális), és a borostyán mániám után most holdkő mánia van.
Megnéztem az árát, és máris bevillant, hogy nekem inkább ez kell a hülye ionos fésű helyett.

Aznap este előadtam a férjemnek ezt az egészet, de szörnyen nyűgös volt az edzés után, úgy láttam, hogy el sem jutott a tudatáig, amit mondtam. Ráadásul utána vettem elő Kismacsót az ellenőrző miatt, úgyhogy én sem értem rá újabb köröket futni az ügyben.

Aztán kedden délután egyszerre csak csörgött a telefonom, a férjem volt az. -Megyek érted az állomásra, mert menni kell a gyűrűért, nehogy elvigye valaki.
Szétolvadtam, mint a hó a napon. Hát mégis figyelt rám hétfőn. :-)
Később mondta, hogy a pénzvisszautalásról értesítő sms-ről jutott eszébe A GYŰRŰ.

Otthon aztán 10 percig folyó víz alatt tisztítottam a követ, majd sóban ürítettem, hogy az előző tulaj energiája, rezgése, meg ilyenek eltűnjenek belőle. Sajnos tölteni majd csak teliholdkor tudom, de nem baj, addig is szokjuk egymást.
Hogy ez hülyeség? Lehet, de én biztosra akarok menni. Ez az én GYŰRŰM.