Új kincsecskék

Világos, hogy valami apróság mindig kell a jókedvhez.

Ebbe a medálba egyből beleszerettem, mert picit emlékeztet Mórra, meg -ugye- egy KUTYA!!!

Ezt meg Milonkánál láttam, és beruháztam egyre, tekintve, hogy valami kell az arcomra hétköznapokon is, mert a szem alatti karikáim orbitálisak.

Rengeteget vacakoltam, hogy a két árnyalat közül melyiket válasszam. Végül a világosabbat rendeltem, és úgy tűnik jól. Egyáltalán nem érzem, hogy fent lenne, ugyanakkor a karikáimat elhalványítja, egységesebbé teszi a bőrömet. Még friss beszerzés, de szerintem jó lesz. 

Örülni lehet...

, hogy pénteken megjött a másik baglyom, meg előtte már az életfás nyakláncom is.

Szombaton sokáig aludtunk, és semmi, de semmi hasznosat nem csináltunk egész nap. Csuda pihentető tud ez lenni.

Vasárnap Charlie szülinapja volt, azt kérte, hogy menjünk ki a piacra, és ne takarítsak.

Jó volt, mert a piacon olcsóbban találtunk Rod Podot... Hogy mi az? Horgászbot tartó. :-)

Ott, a piacon ebédeltünk sajtos-tejfölös lángost, úgyhogy ez a hétvége sem a szénhidrát számolásáról szólt.

Aztán délután elkészítettük Charlie szülinapi tortáját, ami egy túrós tészta torta volt, sok-sok szalonnával, mert neki ez a kedvence. (Erre mondtam, hogy kár lett volna a szénhidrátot számolni. Báhh!)

Boldog szülinapot Charlie!

Megérkezett

az első baglyom. Így reggel valami kék kellett, hogy felvehessem azonnal.
Sokkal nagyobb, mint amire számítottam, és csillog-villog, feltűnő darab. Talán nekem már majdnem sok is, de most imádás van.
Sajnos a kép igénytelen, és nem adja vissza a baglyom tündöklését, de így fest:

Baglyos

Egy ideje akarom szeretni a baglyokat.
Olyan okos fejük van, és egyben viccesek is. Csak hát tollas, csőrös teremtmények, és azoktól meg irtózok. Nagyon.
Aztán majdnem elütöttünk egyet autóval karácsony után, komolyan nem tudom miért ült az út közepén, de sikerült felrepülnie az utolsó pillanatban, és én ennek nagyon örültem.
Majd a munkahelyen az egyik kolléganőm egy baglyos pulcsiban kezdte az évet, amitől kész lettem azonnal (annyira nekem való volt), úgyhogy elhatároztam, hogy kell nekem valami baglyos.
Ezeket választottam:

Ez meg a ráadás (életfa mánia):

A GYŰRŰ

Addig nem akartam elmesélni, míg nem biztos, mert nem szerettem volna úgy járni, mint az ionos fésűvel, amit nőnapra kaptam, de egy percig sem működött, és még tegnap utalták vissza az árát a férjemnek.

Hétfőn, mikor mentem a bónuszos kozmetikára (jaj, nagyon gyenge volt, mert fogalma nem volt a kislánynak a masszírozásról, de nagyon kedves, meg aranyos, és jó illatúak voltak a krémek, kárt nem tett bennem végül is ;-) ), akkor egy zálogház mellett vezetett az utam. Megtorpantam a kirakata előtt, mert megláttam A GYŰRŰT.
A GYŰRŰ pont olyan, amit megálmodtam magamnak. Ezüst foglaltban, ovális holdkő. Na, ezen tulajdonságok külön-külön is levesznek a lábamról, nemhogy így egyben. Imádom az ezüstöt, az ovális formától elolvadok (minden tetszik, ami ovális), és a borostyán mániám után most holdkő mánia van.
Megnéztem az árát, és máris bevillant, hogy nekem inkább ez kell a hülye ionos fésű helyett.

Aznap este előadtam a férjemnek ezt az egészet, de szörnyen nyűgös volt az edzés után, úgy láttam, hogy el sem jutott a tudatáig, amit mondtam. Ráadásul utána vettem elő Kismacsót az ellenőrző miatt, úgyhogy én sem értem rá újabb köröket futni az ügyben.

Aztán kedden délután egyszerre csak csörgött a telefonom, a férjem volt az. -Megyek érted az állomásra, mert menni kell a gyűrűért, nehogy elvigye valaki.
Szétolvadtam, mint a hó a napon. Hát mégis figyelt rám hétfőn. :-)
Később mondta, hogy a pénzvisszautalásról értesítő sms-ről jutott eszébe A GYŰRŰ.

Otthon aztán 10 percig folyó víz alatt tisztítottam a követ, majd sóban ürítettem, hogy az előző tulaj energiája, rezgése, meg ilyenek eltűnjenek belőle. Sajnos tölteni majd csak teliholdkor tudom, de nem baj, addig is szokjuk egymást.
Hogy ez hülyeség? Lehet, de én biztosra akarok menni. Ez az én GYŰRŰM.