Pöttyös tányérok

Elengedtem, megkaptam. ;-)
Az úgy volt, hogy júniusban, mikor elbúcsúztam az előző munkahelyemen, egy helyi fazekas munkáiból kértem ajándékot (megkérdeztek).
Mondtam, hogy tányérokat szeretnék, lehetőleg pöttyöset, esetleg kávés készletet, azt is pöttyöset.
Úgy alakult, hogy az idő rövidsége miatt becsomagoltak nekem valamit a fazekastól, de megbeszélték vele, hogy kicseréli nekem olyanra, amit én választok.
Így történt, hogy gyakorlatilag ki sem csomagoltam az ajándékomat, hanem egyből egyeztettem a hölggyel a kívánságomat.

Aztán telt-múlt az idő, júniusból július lett, aztán augusztus, majd a szeptember is eltelt, a fazekas hölgy meg eltűnt, mint szürke szamár a ködben.
Az eredeti ajándék a szekrény tetején porosodott a dobozban, én meg már nem telefonáltam, mert csúnyát mondtam volna, inkább nem szóltam hát semmit.
Charlie viccesen megjegyezte, hogy nem baj, majd továbbajándékozzuk, mert amúgy meg más pont örülhet egy tejes kancsónak hat pohárral.
Hm. Elengedtem a dolgot, egyszerűen nem érdekelt már.

Aztán tegnap jött egy üzenet messengeren.
Hogy készen vannak a tányérok már rég, csak elfeledkezett róla.
Hm. Végül is...

Így történt, hogy ma megkaptam a valódi ajándékomat, aminek valóban örülök.
Mert én ezeket a tányérokat használni fogom, és imádok majd enni belőle. És mert én találtam ki ilyennek, nekem készült.
Hát nem gyönyörűségesek? :-)