Egyéb zsákmányok a turiból és Vintedről

A Halara bársony nadrág nagyon-nagyon kényelmes, már többször is volt rajtam. Egyik alkalommal medvének öltöztem.

Aztán itt van a méregzöld kötött ruhám, amit hatszáz forintért turiztam, és olyan nagyon kényelmes és puha, hogy egy héten belül kétszer is nyúltam érte a szekrénybe. (Annyi ruhám van, hogy ritkán kerül elő ugyanaz a darab heti szinten, hacsak nem vonzódok hozzá valamiért nagyon-nagyon.)

Megláttam ezt a kis retró (megintcsak Halara, bocs!) bársony (már megint) szoknyát, és már tudom is, hogy karácsonykor ez is lehet opció. Még egy kis rövidnadrág is van beleépítve, ami miatt különösen tetszik. Az ára meg annyira szuper volt, hogy bűn lett volna kihagyni.

Valami flitteres cuccra fáj még a fogam, szoknyára vagy felsőre. A szoknyát valami elütő anyagú és stílusú felsővel viselném, a flitteres felsőt viszont farmerrel. Van egy bája úgy az egésznek. Majd megmutatom, ha sikerrel járok. 

 

Pakolás

Nem hagyott nyugodni ez a pakolás, selejtezés témakör a ruháim között.

Reggel kezdtem, és most hagytam abba. Három hatalmas zsák ruhával kevesebb van itthon (már el is pattintottam az ex másodállásos helyemre, ott mindig szükség van ruhákra), de -szokás szerint- meg sem látszik. Az viszont igen, hogy rendszer van innentől a szekrényekben. Plusz nem kell évszakonként átrakodni a ruhákat, mert mindennek lett fix helye. A beépített szekrényekben (az előszobában) vannak a kabátok, a polcos részen a sapkák, sálak, meg az alkalmi ruháim szépen összehajtogatva. Úgyis az szokott lenni, hogy mikor valami nagyobb alkalomból ki kell öltözni, akkor már napokkal, ha nem hetekkel előtte kitalálom az outfitet, és úgyis kimosom, kivasalom, hogy finom, friss illata legyen a szettnek. Szóval tök feleslegesen foglalják a helyet a szobai szekrényben. A hálóban csak az enyém a szekrény, úgyhogy az őszi-téli ruháim vannak ott, de még a zoknik közül is az, aminek szára van, és télen használom. A nappaliban közösködök a nagy szekrényen Charlieval, de van bőven helyem, úgyhogy ott vannak a tavaszi-nyári ruháim. Ha minden jól megy, akkor csak fent kell tartani a rendet, illetve selejtezni folyamatosan, mert még mindig túl sok ruhám van, amit nem is használok. 

Biz' Isten mondom, hogy rácsodálkoztam csomó mindenre, hogy nekem ilyen is van, szóval tényleg semmi szükségem nincs semmire. Csak hát... nagyon szeretek turizni, meg ruhákat venni. 

(Etsy)

Bal lábbal keltem ma (illetve tegnap)

vagy nem is tudom mi van velem, de nagyon rossz a kedvem (mára már jobb).

Pedig annyi minden jóság van. Összeszedem, hátha jobb kedvem kerekedik.

• Jövő héten és még utána héten hétfőn is szabadságon leszek.
• Vettünk egy ülőgarnitúrát, így nem kirándulni megyünk a házassági évfordulónkon (7-én) és a szülinapomon (9-én), hanem átrendezzük a lakást. Lesz külön háló és nappali/vendégszoba, már nem lesz gyerekszoba. Pár hónapja átválogattam a fiúk nálunk maradt cuccait, elvitték, amit kiválogattak, a többit elajándékoztam, vagy kidobtam. Nem volt könnyű, kicsit le is álltam, Most megint erőre kaptam, pedig csak esküvő után terveztem további változásokat. Ám így jobb is lesz, mire nyaralni megyünk rend lesz, meg az esküvő után sem kell ezzel foglalkozni. Majd jövőre meg festést tervezek, de azon most még nem idegelem magam.
• Charlietól már megkaptam a szülinapi ajándékomat, mert nem volt kedve dugdosni,  miután megérkezett. Egy új olvasót kaptam, Kindle-t. Nagyon nekem való borítót vett rá, és csudi modern az előzőhöz képest, pedig tizenvalahány éve, mikor azt kaptam, nagyon jónak számított. Még mindig jó, csak picit viseletes. A legjobb lenne feltölteni rá sok jó könyvet, és bevinni J.J-nek a börtönbe, mert a javítóban is rengeteget olvasott. (Majd írok róla hamarosan átmenetit, mert azért továbbra is nyomon követem az életét.)

• A meleg ellenére meg szoktam csinálni az edzéseimet a futópadon vagy a talajon (torna), és az étkezésre is igyekszem figyelni, de most nagyon könnyű belefeledkezni a lecsó, kukorica, dinnye háromszögbe, legalábbis nekem. 
• Keresem a ruhámat az esküvőre, és annyival már beljebb vagyok, hogy nagyon megtetszett egy szín magamon, mégpedig az almazöld. Él tőle az arcom smink nélkül is, nagyon jó lenne valami jó ruhát ilyen színben találni. Ok, amúgy ezzel pont nehezítem a saját dolgomat, szóval lehetséges, hogy mégsem vagyok beljebb az ügyben. 
• A ledes arcmaszk használata -szerintem- kezd látszani, érezhetővé válni, úgyhogy használom tovább szorgosan. Sajnos ezzel megint az arcjóga került háttérbe, mert mindkettőt már nem mindig van kapacitásom csinálni. Mondjuk a liftben szoktam pár gyakorlatot csinálni, míg leérünk Mórral, és nagyon vicces, ahogyan a kutya csavargatja a fejét a "nem értés" jegyében. Szinte látom a gondolatait, hogy "Ennek meg mi baja van?!". 😂

Elstartolt a június is

Nekem meg ma borzasztóan rossz a kedvem, de van ilyen.

Nincs különösebb okom rá, hacsak nem az új ciklus kezdete borogatott meg, nem tudom. 

Mindenesetre megint beengedtem magamba a mély megdöbbenést (és ezzel együtt a szorongást), hogy mit tesznek egymással az emberek a neten, és vajon kinek lehet hinni, ha egyáltalán... Nem szeretek rébuszokban beszélni, mert az engem is idegesít másnál, de annyira nincs kedvem senkivel sem veszekedni azért, mert nem egyezik a véleményünk. És itt most tényleg nem arról van szó, ha a vita építő jellegű, én a megfellebbezhetetlenséget nem tudom hová tenni. 

Inkább kanyarodjunk a semmiségek kategóriája felé, abból talán baj nem lehet.

• Kilakkoztam a lábkörmeimet, ez egyértelműen azt jelzi, hogy el tudom képzelni azt, hogy végre nyitott lábbeliben legyek, ez májusban nem nagyon fordult elő, mert fáztam.
• Kentem egy újabb réteg önbarnítót, mert az előző lassan elkopott úgy, hogy nem volt rajtam rövidnadrág. Félreértés ne essék, én szeretem a hűvös tavaszt, sőt, egyáltalán nem várom a kánikulát, csak azt akartam érzékeltetni, hogy kicsit előreszaladtam május elején. 
• Bár tényleg semmi, de semmi szükségem nincs már semmilyen ruhára, azért néha szoktam turizni (nekem ez a kocsma), és ha valami nagyon megfog... Megint abban az adományboltban "részegeskedtem", ahol rengeteg retró cucc szokott lenni, és teljesen elolvadok, ha olyasmit találok, amit gyermekkoromban láttam, esetleg használtam. Képzeljétek! Valaki gyermekméretű, frottír kis otthonkát vitt be, olyan elől gombolós, mintás holmit, nekem ilyenem biztosan volt a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején. Majd a kezembe akadt egy felnőtt méretű ruha, amilyenem megint csak volt kiskoromban, úgyhogy azt muszáj volt megvennem hatszáz forintért. Charlie szerint pont annyira béna, mint amilyen régi, és szerinte soha nem fogom felvenni, de mondtam neki: -Na, fogd meg a söröm! (Amúgy inkább attól félek, hogy szétmállik az anyag, olyan régi. A mosást végül kibírta.)

    

Hétköznapok

Tipikusan az van most, hogy semmi különös, de történnek azért a dolgok.

• A legutóbbi (hétfői) hajfestésem nagyon jól sikerült, mert hallgattam Alra, és nem kevertem össze az indigót a hennával. Azt írta, hogy a rétegezés jobb eredményt hozhat, úgyhogy először csak hennáztam, és annyira tetszett az élénk vörös szín, hogy nem is mentem rá indigóval. Szerintem az elmúlt pár festésem azért nem volt tökéletes, mert kevertem a kettőt, és a hajtő nagyon fura színű lett. Nem ütött el a többítől, de nem volt az igazi. Most viszont nagyon tetszik.
• Vettem megint Dove önbarnító habot, mert készülök a rövidnadrágra, utálom, ha sápadt a lábam. (A Balatonon az volt, rémesnek találtam.) Érdekes, a képem nem zavar ennyire, pedig elég sápadtka tudok lenni. Szóval rámentem kétszer az egész testre habbal, arcra meg van külön krém, úgyhogy most van egy pici színem. Nem igazán észrevehető, de én látom, és tetszik így. Az igazi napon levakolom magam fényvédővel, meg ing és kalap, így érzem biztonságosnak.
• Vettem egy alkalmi ruhát, amibe belehabarodtam, az esküvőre gondoltam, de mégsem ez lesz. Felvéve már azt éreztem, hogy nem ezt keresem. (Élőben nagyon szép lazac színe van.)

• A munka rengeteg, most épp lenne időm adminisztrációs dolgokra, ehhez képest...
• Kismacsó is volt itthon, mikor hazaértünk a Balatonról, és Anyák Napja alkalmából időt töltött velem hétfőn és kedden. Hozott szép virágot, de a legnagyobb ajándék az ideje volt, ahogyan Belaminál is azzal, hogy velünk voltak a Balatonon.  
• Belami volt egy három napos orvosi konferencián Isztambulban, előtte Ági Athénban ugyancsak ez okból. Én olyan büszke vagyok rájuk, hogy ennyire természetesen jönnek-mennek a világban a munkájuk miatt, meg amúgy is. Szinte már látom magam előtt, hogy pár év múlva Lujza, esetleg a kisfiú (nem tudom mi lesz a neve) ilyenkor nálunk landol, és unokázhatok ezerrel. Ez meg most azért van annyira a fejemben, mert Ágival sokat beszélgettünk a gyerekvállalásról a Balatonon, úgyhogy kicsit elragadott a képzeletem.
• Mióta hazajöttünk, próbálok rendszert vinni a mindennapokba, mert felcsúszott két kiló, és nem nagyon akar lemenni. Rossz néven veszem magamtól, de kitartóan edzek heti háromszor, és számolom a kalóriát. Majdcsak lesz eredménye. 
• Az esti bőrápolási rutinom elég hosszú már, néha azt gondolom, hogy túlzás, amit csinálok a maszkkal, meg az arcjógával, krémekkel. Nem akarok rátekeredni erre, de az a típus vagyok, ha valamiből rutint csinálok, akkor utána nagyon nehezen tudom elengedni, rendesen idegesít, ha kimarad. Pont ezért, amíg Fonyódon voltunk, nem volt nálam a maszk, és az arcjógát sem csináltam, pihentettem mindent. Kibírtam, de alig vártam, hogy itthon visszatérjek a kis dolgaimhoz.

Ezek mennek most nálam. 

 

Kezdem a múlt hét fénypontjával, majd hirtelen kabátokat kezdek mutogatni

Gyorsan eltelt a múlt hét is.

Volt sokminden, de a fénypont egy családi összejövetel volt Apuméknál vasárnap, ahová jöttek a fiúk is. Belamiék konkrétan velünk utaztak Pestre, meg vissza, úgyhogy rengeteget beszélgettünk útközben is. 

A kockás szövetkabátomat vettem fel, amit még Belami születése előtt túrtam a kisvárosi egyetlen turiban, és azóta nem tudom/nem akarom kiselejtezni. Mikor várandós voltam a fiúkkal, akkor a gombokat átvarrtam, hogy beérjen, utána vissza. Szóval ez a kabát volt rajtam, és Belami mondta induláskor, hogy mennyire menő már, mire elmeséltem, hogy ez a cucc már jóval több, mint harminc éves, és érzelmi kötelék fűz hozzá, leginkább miattuk. Lehet, hogy tudat alatt ismerős is volt neki, hiszen biztosan látta már rajtam máskor is.

Nagyon minőségi anyagból van, angol, egyáltalán nem látszik rajta a kora, meg hogy mosva is volt többször is. Ennél egy "idősebb" ruhadarabom van, az Apu fiatalkori farmerdzsekije, ez kb. ötvenöt éves, és még szoktam használni. Apu mesélte, hogy külföldről hozták neki, és egy vagyont fizetett érte, de nagyon menőnek számított akkoriban. Azt hiszem kiszolgálta az árát, akármennyibe is került. Hetedikes voltam, mikor lenyúltam tőle, ő már rég kihízta, egy suli-bulin vettem fel először. 

Csúnyán elkanyarodtam a témától.

Szóval buli jó volt, finomakat ettünk, beszélgettünk. Egy ponton az öcsém összevitázott Apuval a politikán, de nem volt vészes, eltereltük őket a témáról. 

Lubickoltam a látványban és az érzésben, hogy a fiúk ott voltak a párjukkal, boldogok, jól vannak, minden rendben velük. Számomra a legnagyobb meglepetés továbbra is Kismacsó a lobogó, kölcsönös szerelmével, egyszerűen alig hiszem el, de ez egy boldog hitetlenkedés, annyira örülök, hogy így tud szeretni. Ült Luna mögött, masszírozgatta a lány vállát, aztán az egyik pillanatban Luna megfogta Kismacsó kezét, az arcához húzta, aztán megpuszilta, teljesen öntudatlan kifejeződése volt a szerelmüknek, véletlenül láttam meg, de egyszerűen elolvadtam. Olyan végtelenül fiatalok és szépek mind! Belemiék és Kismacsóék is. Néha szorongok, hogy annyira kerek és szép minden, hogy nincs már feljebb, és innen lehet a legnagyobbat zuhanni. Nem, nem akarok ezen tipródni, de sajnos nagyon kell erőlködnöm, hogy tényleg ne tegyem. Annyira szeretem őket! 

Majd máskor folytatom.

Mindenféle

Ez a nyár is jó sűrű, mindig történik valami.

Tegnap Kismacsó bemutatta a barátnőjét, akivel kb. május óta van együtt, és gyakorlatilag a második randi óta együtt is laknak. Szerintem Kismacsó most tényleg szerelmes, ami nagyon jó, mert attól tartottam, hogy ezt soha nem engedi meg majd magának. 

A lány nagyon szimpatikus, kedves és szép, ráadásul okos is, úgyhogy nagyon örülök. Az összahang is csodálatos közöttük, szóval minden patent.

Csomót gondolkoztam a munka kérdésen is.

Először volt az, hogy akkor főállás váltás kellene, de úgy, hogy onnantól egy munkahely legyen több pénzért. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy a szociális szférához mérten "elég jó" a fizetésem a pótlékkal, szóval sehol nem lesz annyi, mint a mostani, plusz mellékállás együtt. 

Aztán azon tűnődtem, hogy akkor a mellékállásban kellene váltanom valami könnyebbre, és akkor a pénz kb. maradna, de lightosabb erőbefektetéssel. Ennek mentén érdeklődök most vaktában, aztán majd meglátom. Nem akarok rossz döntést hozni, ráadásul rákényszerítve sem vagyok jelenleg semmire. Valahogy azt érzem, hogy érdemes nyitott szemmel járnom, meghallgatnom mindent, mert változásokat érzek szeptember környékére. Pontosan nem tudom hol érzem ezt, a körülményekben vagy a saját utamban. Nyilván, a kettő összefügg, csak a hangsúly nem tudom, hogy hol lesz pontosan. 

Másik tervem, hogy visszarántom magam a rendszerességbe.

Mostanában elég hektikusra sikerülnek a napok, valahogy szeretném megfogni ezt, és én diktálni a tempót, hogy ne az események irányítsanak engem, mert az nem jó. Hetek óta alig figyelek valamire, csak loholok az események és a program után. Elvéreztem az arcjóga programban, egyszerűen nem jön össze, hogy csináljam. Ez azért durva, mert annyira nem sok idő lenne azért. 

Talán az étkezés az, amire továbbra is figyelek, arra már nagyon rászoktam, hogy a kis hűtőtáskámba összerakjam a napi betevőmet, ha tizenkétórázok, vagy utazok egész nap. Szerintem ezeken a napokon a legtervszerűbb az étkezésem, egyszerűen nincs értelme mellé enni, mert ott van minden nálam. (Még egészséges nasi is.)

Sajnos, sajnos a ruhavásárolgatásról továbbra sem tudtam leszokni.

Mondhatni, hogy egyre vadabb dolgaim vannak e téren, akár régen a fogyókúrák előtti napon, mikor még inkább kívántam enni, mert majd másnap... Most annyira igyekszem visszafogni a turizásaimat, hogy egyre képtelenebb dolgokat veszek meg. Mellettem szóljon, hogy háromszáz és ötszáz forint közötti tételekről beszélek. 

Az alábbi ruhát egy alkalommal visszatettem a turiban, majd másnap visszamentem érte, mert csak négyszázkilencven forint volt, és egész álló nap elképzeltem ezt a flitteres csodát magamon, de azt véletlen se kérdezzétek, hogy hol képzeltem el magam benne, mert magam sem tudom. Végül úgy voltam vele, ha még nem vitték el ennyiért sem, akkor az tényleg az én ruhám. És ott volt!

Másik vicc kategória a bőr rövidnadrág, amit meg a piacon lőttem magamnak háromszázért. Valódi bőr, és ezt sem tudom hová is fogom felvenni, de kellett nagyon. 

Mondjuk egy magassarkúval, valami szép blúzzal pikáns lehet, mert így sárkányos trikóval elég béna. 

No, mára zárom soraimat a ruhás tévelygéseimmel. További szép hétvégét, én meg holnap akkor megyek dolgozni a másik helyre. Ez van most.

Kevésbé nyűgös

Jaaa! Nem, a helyzet változatlan (rohanás, kapkodás), csak kevésbé vagyok nyűgös.

Próbálok kihasználni minden időt a pihenésre, úgyhogy, ha van harminc percem ebéd után, és épp itthon is vagyok, akkor relaxálok kicsit, esetleg alszok egy rövidet. Sokat segít.

Tegnap megint a fogászaton szórtam a pénzt, de legalább tetszik, amit látok. 

Jobb oldalt végeztünk négy foggal, két alkalommal, még hátra van ugyanennyi. Sajnos hátrébb is le van kopva a 3. és a 4., csak kevésbé látszik. Érdekes módon alul nincs ez, csak a felsó fogsoron. 

Legkellemetlenebb az egészben a tegnapi érzéstelenítő volt, egyből lezsibbadt az orrom (is) tőle, valami nagyon hülye érzés volt.

Pénteken megyünk fodrászhoz.

Legutóbb nem lett sokkal rövidebb a hajam, pedig azt terveztem, most meg magam sem tudom mit szeretnék. Nem mintha hatalmas változásokat tudnék eszközölni az amúgy is  elég rövid és vékonyszálú hajamon. De legalább a színe szép, olyan, mintha az olvasztott csokiban chilipor lenne... Vagy valami ilyesmi. 😂

Szombaton színház.

A múltkor voltam a kedvenc turimban, ami adománybolt jelenleg, és nagyon sok retro cucc is van. Találtam egy nagyon piros alkalmi ruhát, ami szatén betétekkel van kialakítva. Valami gyönyörű színe van, nem tudtam levenni a szememet róla. Hatszáz forintért vesztegették, úgy voltam vele, ha egyszer is felveszem, már megérte. A színházban fog debütálni, majd felvéve is lövök egy fotót róla.

Ez a cég már nincs is, valamikor 2011-ben létezett. Mesés. Nem? Bírom, ha egy ruhának múltja van. 

Ruhák, öltözködés, hétvége

Mostanában azon tűnődtem, hogy kicsit nőiesebben, vagy legalábbis érdekesebben kellene öltözni, ha már lefogytam, és/vagy ennyi göncöm van.

Csináltam is egy mappát a Pinteresten, ahová olyan outfiteket gyűjtök, ami tetszik, és nagyjából meg is van hozzá mindenem. 

Ez volt az első kép, ami nagyon megtetszett, biztosan a színek miatt. Ilyen cipőm ugyan nincs, de szombaton lőttem magamnak egy ARA cipőt négyszáz forintért, ami színes és vidám, úgyhogy kipróbálom az egyik farmeremmel, amiből kifogytam, meg valami színes zoknival, ami a pulcsival harmonizál. Majd keresek övet is a nadrághoz, nehogy elhagyjam. (A táska csak véletelenül van a képen.)

Másik nagy vállalásom, hogy beszerzek egy-két szoknyát.

Egy hosszú farmert, meg valami színeset is, amihez mehet a tornacipő.

Egyszer szert fogok tenni egy tüll szoknyára is, ez már régi álmom. (Van egy, de az nem ez a szabás.)

Ez a szett nagyon érdekes. Először megdöbbentem, aztán nagyon tetszett.

(lalacoco)

Na, majd meglátjuk, mert hajlamos vagyok ugyanazokért a darabokért nyúlni folyamatosan, ráadásul a lehető legkevésbé kreatívan. 

Olyan is van, hogy picit változtattam a kávézási szokásomon.

Csak annyit, hogy a reggeli első kávém koffeinmentes, és csak kilenc után iszok először koffeineset. Aztán még egyet három körül, és kész. Valószínűleg reggel nem a koffein miatt "ébredek", mert észre sem veszem, hogy menteset iszok, csak az íze a lényeg, meg maga a rituálé. 

Teát is szoktam fogyasztani, kevés mézzel, sok citrommal, és többnyire Earl Grey-t, úgyhogy a következő változást itt vizionálom, szeretnék ebből is koffeinmenteset, meg simán inni. 

A hétvége mozgalmas volt, valaki mindig jött hozzánk.

Belami végül pénteken este érkezett Szegedről (most ott van egy hónapot), és itt is aludt, mert Ági ügyelt, neki meg szombaton reggel online órái voltak a tolmács suliban, addig Ági aludt egyet az éjszakai műszak után.

Közben sógoromék érkeztek szombaton délelőtt, velük anyósomnál voltunk, így Belamit nem zavartuk.

Mire mindenki elment, Belami is Ágihoz, Érkezett Kismacsó, neki ugyancsak suli volt, de jelenléti órákkal, úgyhogy este jött. Hozott mosnivalót, de annak már csak ma indítottam gépet, estig úgyis készen lesz.

Reggel erősen gondolkoztam a zsibpiacon, de végül letettem róla.

Főzni is akartam, meg a szél is feltámadt, úgyhogy inkább maradtam itthon, és ha csillapodik a szél, akkor elmegyek Mórral futni. Pénteken voltam legutóbb, akkor is vele, nagyon jó volt. A héten "csak" futottam, kétszer gépen, kétszer Mórral, így most húsz kilométernél tartok, ha ma is összejön egy ötös, akkor huszonöt lesz. 

Női dolgok

Tegnap megvolt a turkálás, nagyon élveztem.

Azt kevésbé, hogy fülledt meleg volt bent, és elég sokan voltak. Végül két kis nyári ruha, meg egy hosszú újjú, vékony kötött pulcsi maradt a kosaramban, aminek az elején egy hatalmas flitteres szív van, és nagyon jól áll. Igazából csak viccből próbáltam fel, meg s méret volt beleírva, és kiváncsi voltam rá, hogy beleférek e. Bizony, belefértem, plusz az arcom élni kezdett a flitterek színétől, tökre feldobta az amúgy fekete pulóvert, meg -ugye- az arcszínemet.

A nyári ruhák közül az egyiket nem is akartam elhozni, de a körülöttem lévő nők rábeszéltek, hogy mennyire jól áll. Én csak azért akartam lerakni, mert a térdemet nem takarja, és ezt valamiért nem szeretem. Közben simán felveszem a rövidnadrágot utcára is, úgyhogy ez valami dilihopp nálam. 

Ebben turiban az megy, hogy nincs próbafülke, de tükrök igen, ezért rá szoktam húzni a ruhám tetetjére a próbálni kívánt darabot, és van, hogy a körülöttem lévők tetszést nyílvánítanak, ha úgy látják, hogy jól áll valami. Én ezt nagyon bírom, sőt én is simán bekapcsolódok a tetszésnyilvánításba másnál, ha úgy adódik. Olyan nők kocsmája feelingje van az egésznek.

Ma a hajam hennázása van tervben, mert pénteken fodrász, és jobban szeretek vágás előtt festeni.

Közben kilakkozom a lábaimon a körmöket, meg majd este a kezemen is. Esetleg egy arcpakolást is feldobok, már régen csináltam, és van egy csomó fátyolmaszkom itthon. 

Még az önbarnításról akartam mesélni.

Végül ezt vettem meg, és jónak találom. 

Csekkoltam a krémmánián, és elég népszerűnek számít. Nekem nincs gondom az illatával, kenni is szép egyenletesen lehet, és ez a sötétebb szín is csak egy enyhe "napcsókolta" színt ad (Charlie nagyon jót mulatott, mikor ezt előadtam neki). Én három este vakoltam le magam vele, és a harmadik után reggel éreztem azt, hogy ez így most elég lesz, mert kezd narancssárga lenni, ha tovább folytatom. Ez az enyhe szín kitart egy-két hétig, tovább nem. Majd megint akarok egy kört csinálni. Érdemes lefekvés előtt jóval felkenni, hogy legyen ideje beszívódni, meg a nagyja illata is csillapodik így. Én sötét hálóingben voltam, meg a lepedő is színes volt, nem tudom fog e, én nem vettem észre. Ajánlom, ha nem akarsz nagyon barna lenni, csak épp egy kis színt szeretnél. Arcra én nem használtam, és bőrradíroztam előtte. Szerintem az szükséges.

Ha már Dove.

Én nyáron mindig rengeteget küszködök az izzadásgátló dezodorokkal, mert szinte semmi nem működik egész nap. Aztán megvettem ezt.

Mióta ezt használom, én egyszer sem éreztem magam büdösnek, még futás után sem. Nekem most ez a legbiztosabb izzadságszag ellen. 

No, ez most egy "mutogatós" poszt lett.  

  

Ruhák, mindig csak a ruhák

Egy ideje kezdenek beszivárogni a napi öltözetbe a könnyebb ruhák, de ma előveszek pár holmit, néhányat meg elrakok egy időre.

Remélem nem hamarkodom el, de nagyon jól fog esni egy pici rendezkedés. Az biztos, hogy a lehosszabb és legmelegebb kabátomat elrakom a fogasról a beépített akasztósba, meg a kutyasétáltatós csizmámat is lecserélem félcipőre. A bordó Conversemet is előveszem, nagyon hiányzik a tornacipőben nyomulás. 

Az ezer éves farmerdzsekimet már hétvégén előbányásztam, mert találtam egy rakat régi kitűzőt, és muszáj volt kidíszítenem. 

Ez egy GAP dzseki, M méretű, és nagyjából egyszer ért be, mióta megvan, kb. tíz éve. No, most be tudom gombolni, a mellbőségem is kisebb lett. Amúgy soha nem szoktam begombolni, ezt már abban az időszakban viselem, mikor csak a hátamra kell valami. Nagyon szeretem, univerzális darab. 

Öltözni továbbra sem tudok tudatosan, az a legjellemzőbb, hogy reggel benézek a szekrényembe, és azt veszem fel, amihez épp hangulatom van. Olyan is van, mikor egy színre "éhezek" rá, és aznap muszáj, hogy legyen rajtam olyan szín is. Az elmúlt hetekben a kék vezetett, szinte minden nap az ilyen színű ruhákért nyúltam. (Tegnap és ma a keki zöld a favorit.)

Néha eltűnődök rajta, hogy ki kellene alakítanom a saját stílusomat, és kevesebb ruhával "operálni", mert így pont a bőség zavarában veszek el. Majd beszámolok róla, ha kitalálok valamit, de nagyon kíváncsi lennék, hogy ti hogyan álltok ezzel? Ösztönből tudjátok, hogy mit mivel, és mi áll jól? Vagy valahol utána néztetek? Van olyan is, aki negyven felett is pont így tévelyeg, mint én, és simán magára kanyarítja a rózsaszín Betty Boop táskát (amit mellesleg a keresztányomnak túrtam, csak épp... ).No jó, ezt már enyhén túlzásnak érzem én is. 

Ne panaszkodjunk!

Hazafelé a mini nyaralásból annyira készültem rá, hogy majd elmesélem milyen jó volt, mennyire szép.

Aztán hazaértünk, és arcon csapott a valóság.

Először anyósom személyében, aki nem csinált egyebet, mint amit szokott, csak épp szülinapom volt szombaton, meg gyorsan meg lehet szokni a jót, a nyugalmat, úgyhogy nagyon-nagyon szomorú lettem.

Charlie már hétfő este mondta, hogy mi várható kedden az adózással kapcsolatosan, de nekem még nem ment át.

Aztán tegnap az is úgy gyomorszájon vágott, hogy nem tértem magamhoz. Továbbra is csak azt sajnálom, hogy nem voltam erőszakosabb, és nem mentünk oda mi is tüntetni. Jocó bácsinak igaza van a mai posztjában, nem ezren kellett volna ott lenni, hanem sokkal többen. Nekünk is.  

Ma meg végképp megfogalmazódott bennem: jó, hogy nincs kicsi gyerekem.

A felnőttjeimért is sajog a szívem, mert nem lesz könnyebb nekik, sőt, de fiatal voltam és bizakodó, mikor ők kicsik voltak. Hittem abban, hogy lehet itt boldogulni. 

Most meg már nem. 

Hogyan lehet szorongva, jövőkép nélkül gyereket nevelni? Biztosan lehet, meg kell is, csak örülök, hogy nekem nem kell. Jobb így. Ez az én véleményem és érzésem, ezt szögezzük le!

Az meg talán vasárnap jött velem szembe a neten, hogy keseregni, bosszankodni nem jó.

Buddhista valaki fejtegette, hogy mennyire leépítő, lélekromboló. El is határoztam, hogy nem fogok panaszkodni, inkább a jót keresem. Hát.. öhm, khmm...

Próbálkozzunk!

• Az olvasás, az valami remek menedék, most a mini nyaralás óta falom a betűket, tényleg nagyon jó.
• Belamiék pakolnak folyamatosan az új lakásba, még az albérletben alszanak, de lassan átköltöznek teljesen. 
• Kismacsót tegnap hajnal fél négyre fuvaroztuk a gyakorlati helyére, mert bevetésre mentek, és úgy látom az összes veszélyével együtt szereti ezt csinálni. Nem egy anya álma ez a munka, de ha boldoggá teszi... 
• Jövő héten eskövőre megyünk, az unokatesóm megy férjhez, aki a körmömet szokta csinálni. Már lőttem magamnak egy gyönyörű alkalmi ruhát ezernyolcért a turiban. Olyan szép kék színe van, hogy egyből beleszerettem. Arany kiegészítőkkel fogom viselni. 

• Megnéztem Sally Rooney másik hbo-s sorozatát, a Baráti beszélgetések-et. Nekem tetszett a kritika lehúzása ellenére is, bár az tény, hogy a szereplők nekem sem voltak szimpatikusak, és elég zavaros elvek mentén működtek. No mindegy, lekötött, és továbbra is azt gondolom, hogy nem vagyunk egyformák, és ez így van jól. 
• A nyaralás tényleg szuper volt, az év eddigi legjobb napjai, és az idő is kedvezett nekünk, mert pont kirándulásra való volt. Azt hiszem, még vissza kell mennünk arra a környékre, van még benne potenciál. 

Nincs cím

A jó kis hétvége után nem annyira tetszenek a munkás hétköznapok, de -nyilván- sokunknak nem.

Ráadásul hétfőn nagyon felmérgelt az egyik gyámolt gyerekem, legszívesebben lepofoztam volna, pedig ez nem jellemző. Végül csak sikerült előrángatnom a hideg szakmaiságomat az ágy alól, úgyhogy lépjünk is tovább.

Múlt héten eszembe jutott, hogy meg kellene túrni az itthoni beépített szekrénybe eltemetett nyári ruhákat, mert vannak ott meglepetések.

Meg is találtam azt a fehér, kékkel batikolt ingemet, ami jópofán hippis, és ugyanakkor farmerrel és tornacipővel tök kényelmes is. Kimostam, mert nagyon gyűrött volt, és hétfőn abban nyomultam. Én nem is értem, hogy hogyan tudok megfeledkezni ilyen jó darabokról. Ráadásul a plázában az egyik üzlet kirakata most pont ilyen stílussal van telenyomva (azt hiszem az Orsay), még a színösszeállítás is fehér-kék. 

Amúgy meg az öltözéssel van egy fura viszonyom.

Charlie szerint hétköznapokra olyan jól öltözök, de ha elvárás, hogy kiöltözzek, akkor valami tragikus, amit öltözködés címén művelek. Szombaton konkrétan sokkot kapott a színházi szettemtől, mert szerinte tiszta öregasszonynak öltöztem a sok feketével, inkább temetőbe való lett volna a csipkés kardigánom, meg a fekete nadrágom és felsőm. Nem hatotta meg, hogy a felsőm fehér kövekkel van kirakva, szerinte akkor is gyászos volt a végeredmény. Ezt kicsit túlzásnak érzem, de azt el kell ismernem, hogy nem szeretem a nyomást magamon, hogy most akkor nem mindegy, hogy mit veszek fel. Fejlődni kellene ezen a vonalon, mert máris abban a korban vagyok, hogy nem igazán a macskafejes felsőt illene választanom, ha kilépek a lakásból. Például.

Júniusban vagy júliusban kellene vennem/kapnom egy jó futócipőt.

Júnusban névnapom lesz, júliusban szülinapom, szóval az alkalom adott. Imádom a jelenlegi cipőmet, de marhára régi, rengeteg kilóméter van már benne, és a jobb lábamon kezd kilyukadni felül, lassan kikandikál a nagylábujjam. Ez a benti futógépen nem gond, csak én látom, de aggódom, hogy nem megfelelően csillapítja már ütést, mikor futok, mert régi a talpa, meg a zselé benne. 

Kicsit tanácstalan vagyok, hogy merre induljak, mert amit eddig felpróbáltam, mind sz.r volt a mostanihoz képest, horror áron meg nem szeretnék venni, mert annyira meg azért nem vagyok nagy futó. Ha valakinek van tuti tippje ez ügyben, ne tartsa magában! 

Normális vagy Lulu?

Bezzeg adta az ötletet, hogy írjak erről.

Úgy tűnik más is szeret mesét gyártani magának, ha épp a gondolataiba tud merülni.

Megmondom őszintén, hogy a mostani munkám egyik vonzereje pont az, hogy rengeteget utazok, ami alatt vagy olvashatok, vagy csak nézek ki a fejemből, de bent...., na ott zajlanak az események.

A futógépen való futást is ezért szeretem, mert nem kell a lábam alá nézni, bedughatom a fülembe a zenét, és képzelődhetek. 

Mondok egy példát.

A múltkor megláttam egy ruhát a kirakatban. Én pont nem az a típus vagyok, aki túlzottan lecövekel egy alkalmi ruha előtt, de ez most nagyon megfogott. Annyira, hogy a futógépen mesét kanyarítottam köré. 

Szóval, a képzeletbeli filmben, ami a fejemben futott az öt kilóméter alatt, híres írónő voltam, aki forgatókönyvet rittyentett az egyik regényéből, abból meg filmet csináltak. A filmet és a forgatókönyvet jelölték az Oscarra, és én a családommal utaztam Amerikába. 

Oda ezt a ruhát vittem magammal, meg a Mama nyakláncát, ami pont nagyon jól érvényesült a ruha nyaka miatt. (Gyönyörű az a nyaklánc.)

Tudtam, hogy meg fogom nyerni a legjobb külföldi film forgatókönyve díjat (szerintem ilyen nincs is, de kit érdekel), úgyhogy előre megírtam azt a pár köszönő mondatot, és mondtam Belaminak, hogy ő fog fordítani, mert én csak magyarul merek megszólalni.

A díjátadó előtt fényképeztek a fiúkkal, meg Charlieval, és mikor mondták a nevem, akkor pont úgy ugrottam föl, ahogy a tévében láttam, és Belamiba karolva mentem a színpadra. 

Hát marha jó ilyeneken képzelegni. És mindez egy alkalmi ruhából indult. Ebből ni:

Mutogatós

Először is, nézzétek el nekem a szokásos borzalom fotóimat (meg a kupit mögöttem, de Kismacsónál van talpig tükör), és véleményezzetek immár nem látatlanba! 

(Remélhetőleg a nagy napon születnek majd normális fotók, bár nem tudom ki fotóz majd, mert mi Charlieval mással leszünk elfoglalva.)

Ez itt a fekete kiegészítős vonal harisnyástól, mindenestől.

A két kép között a cipő a különbség. Lent egy törpesarkú, fent Tamaris körömcipő

Azért a Tamaris elegánsabb (szerintem).

Ez meg a testszínű harisnya bézses, arany cipővel. Kell(ene) egy ilyen színű öv. A nyakamba a mamám gyönyörűséges aranyláncát tenném, az esküvőmön is az volt rajtam. Ő Papától kapta, de pár éve nekem adta, és én ritkán merem felvenni, mert féltem.

Vicc, de elfelejtettem a testszínű harisnyát fekete cipővel & kiegészítőkkel lefotózni. Tessék akkor elképzelni! :-)

Nosnosnos? Annyit elárulok, hogy Charliet a hideg rázogatta a fekete vonaltól harisnyástól együtt, egy nő ismerősöm meg pont arra tette a voksát. Ti látatlanba a testszínű harisnyát javasoltátok. 

Sikerrel járt "vadászat"

Pár napja ott motoszkált a tudatom egyik sarkában, hogy jövő héten lesz Zozó keresztelője, és nekem még nincs ruhám (amit templomba is fel lehet venni).

Mivel szeptember a nagy kiadások hónapja, szóba sem jöhetett új, turizni meg időm nem volt. 

Aztán eszembe jutott, hogy ki kell ma mennem a "madaras tesco"-ba, mert kizárólag csak ott van az a típusú melltartó, amit én szeretek, meg pár dolgot vásárolnom is kell.

Ahogy odaértem leesett, hogy ott bizony van Háda, így adtam magamnak 30 percet, hogy szétnézzek, találok e valamit.

Éssss! Találtam.

Egy gyönyörű, kék csipke ruhát. Pont jó a szín, mert valószínűleg Charlie is kék ingben lesz, keresni kell neki egy nyakkendőt, amiben visszaköszön a ruhám színe.

Fekete kiegészítőket gondoltam hozzá: egy vékony kis övet, magassarkút, borítéktáskát. (Majd hozok fényképet a keresztelőről, hogy hogy mutat kiegészítőkkel.)

Annyira örülök! 1100 forintból megúsztam az  egészet. 

Ebben az összegben egy karcsúsító fehérnemű is belefért, ami arra hivatott, hogy szűkebb ruhák alatt kicsit lefogja a hurkákat. A fenti alá pont nem kell, úgyhogy a szín csak véletlen, de van testre simulósabb cuccom, amihez pont jó lesz.

Van itthon egy hasonló hatással bíró bridget jonesos bugyim, de az nekem nagyon nem jött be, pár óra után a combomat vágta, ki nem állhatom. 

Ezek pedig a melltartók, amiket szeretek, sajnos nem mindig van (és csak az Auchanban). 

Vettem feketét és testszínűt, ezeket használom leggyakrabban. 

Nagyon rugalmas, kényelmes anyagból van, a pántjai szuper vékonyak, nyáron csak ilyet szeretek használni, mert nincs benne merevítő, mégis jól tart, és az anyaga "lélegzik".

Charlie beszólt, hogy ne költekezzek, ami méltánytalanságra rettentően felháborodtam, tekintve, hogy az egész hóbelevanc nem került annyiba, mintha egy sima felsőt vettem volna valamilyen butikban. Ki is kértem magamnak.

Kontrasztos

Nagyon színes, vidám ruhácska (már mutattam) fekete leggingsszel, és fekete kardigánnal, fekete bokacsizmával. Mellé egy vidám nyaklánc, és szigorúan egyszínű sál.

Taminak apró virágok innen is, onnan is

Mai szett, hogy valami könnyeddel folytassuk.

Csíkos után pöttyös jön

Lehetne már valami komolyabb téma is, mint folyton a ruhám, meg még igényem is lenne rá, csak idő, na az nincs.
Ez a mai szett lehet, hogy mellényúlás volt, de már mindegy. Pötty hátán pötty, oszt' jól is van. ;-)

Nyakláncos

Ma nem kendő volt soron, hanem egy feltűnő nyaklánc. Íme:

Egyszer régen a KIK-ben vettem leárazva. Úgy 150 forint körül volt, és sokáig forgattam a kezemben, hogy nem e méltatlan már az én koromhoz, de végül -tekintettel az árára- megvettem, hisz ennyiért akkor is megéri, ha csak egyszer veszem fel. Nem? :-)
Aztán nagy kedvenc lett buliba, de hétköznapra is.
Ma nagy, ezüst karikát tettem a fülembe hozzá, a felső egy ruhácska, úgyhogy fekete leggingset, és egy kis mellénykét választottam hozzá, meg a kis fekete bokacsizmámat. Természetesen a sapka-sál-kesztyű szürke, de csak azért, mert sárga szettem (még) nincs. ;-)