Karácsony előtt

Ma éjszakás vagyok.
Jó lenne aludni valamennyit, mert különben a holnapi nap kemény lesz. Még úgy is, hogy a süti és a leves kész, Charlié a főétel, mi meg díszítjük a fát a fiúkkal. Lazán, otthoni ruhában, kötetlenül.
Ezt úgy dél, egy óráig kell kivitelezni, utána pici pihi, és mehet a második felvonás Anyuéknál. Kiöltözve, hivatalos "fehér házi" fotózással, művészien megterített asztal körül. Visszük Charlie anyukáját, ott lesz Anyu részéről az összes tesóm, unokatesók. Sokan leszünk.
Aztán első napon kerilányunkhoz utazunk, talán második napon dőlünk majd a kardunkba hátra. Remélhetőleg.

Amúgy a terveim szépen pipálódtak, azzal baj nem volt, csak a végére csöppet már teleszaladt a hócipőm. Mert másra nem nagyon maradt idő.
Ma a második nap, hogy kimaradt a jóga, és ez mérhetetlenül kikészít. Mert szeretem csinálni, az a harminc-negyven perc csak az enyém, és kisimulok tőle mindig.
Charlie meg rosszul van, mert elfoglalom a szobánkat, az instrukciókat meg szobán kívül is hallani, lassan mindenki tudja már, hogy mit, hogy kell tartani, hová kell tenni, medencét előredönteni, stb...
Továbbra is az az általános, hogy akkor próbálok ebbe belemerülni, ha senki nincs otthon, de a héten Charlie otthon volt, mert beteg lett, aztán kitört a szünet, hát valami rémes, hogy soha nem tudok egyedül lenni. Így esett, hogy túltettem magam azon, hogy van otthon valaki, ezért kihajtok mindenkit a szobából, aztán pont lesz.rom, hogy mennyire hallatszik ki az instruálás. Kibírják azt a fél órát. Ennyike.
Kismacsó mutatott némi érdeklődést a dolog iránt, egyik nap bejött az edzésem után, és bohóckodott nekem, hogy hogyan kell a lefelé néző kutyát csinálni, de nem sokáig vigyorgott, mikor elkezdtem igazgatni, meg mondani, hogy mit hogy kell. Beismerte, hogy nem könnyű. Mondjuk én rettenet jól szórakoztam.

Ja, és kár volt a bőrömet dicsérgetni, mert két nap múlva kijött az arcomon egy oltári nagy "pattanás", amit természetesen nem tudtam békén hagyni, úgyhogy még mindig látszik a helye. Remek, cukrot nekem! És még én mondom Kismacsónak, hogy ne nyomkodja az arcát. Tiszta szégyen.
Persze semmi, de semmi nem jött a "pattanásból", mert nem is az volt, de azért muszáj volt megnyomkodni.

Megvolt a munkahelyi karácsony a kollégákkal, utána meg a közös a gyerekekkel.
Nekem kicsit sok volt egymás után a kettő, főleg, hogy holnaptól kezdődik a többi. Nem szeretnék telítődni vele, mert igazából nagyon szeretem ezt az ünnepet.
Remélem pár nap múlva kicsit többet tudok majd írni, vagy legalább gyakrabban. Kezd a blogolás nagyon háttérbe szorulni, nem szeretnék leszokni róla.

Addig pedig:

Hírek rólam

Múlt csütörtöktől tegnapig erőltetett menet volt, de elég jól bírtam.
Csütörtökön dolgoztam, pénteken takarítottam, este meg színházba mentünk. A színház sajnos nem tetszett, de ez a darab nekem semmiképpen nem jött volna be, olyan közhelyesnek, erőltetettnek éreztem az egészet. Halálosan untam. Elképzelhető, hogy épp nem voltam elég nyitott a témára.
Hétvégén mindkét nap dolgoztam, elfáradtam.

Hétfőn egyéni szupervízióm volt.
Készültem, konkrét problémát vittem, így egy óra alatt sokat haladtunk. Én hasznosnak éreztem, remélem lesz még ilyen lehetőség hamarosan.

Tegnap team, elég sok dolgot megbeszéltünk a munkával kapcsolatosan, de már éreztem, hogy kezd elég lenni, szeretnék töltődni, mással foglalkozni.

Na, ennek az ideje most jött el.
Megvan a kis listám az elintézendőkről, szeretnék szorgosan pipálni.
Közben voltam turizni (rekreációs program), ahol találtam egy puha kötött pulcsit, egy bamba rénszarvassal az elején. Imádom.

 
Megleptem magam egy vízhatlan, meleg bakanccsal is, mert nem a csini csizmámban járok dolgozni az erdőbe. Eddig sportcipőben nyomultam, de ha esni fog a hó..., na akkor ez szuper lesz.

Én nem tudom, hogy a lában nőtt e, vagy a számozás nem jó, de negyvenes bakancs kellett, pedig eddig a harminckilences volt az én méretem.

Mi szoktunk karácsony előtt kívánságlistát írni, amire igyekszünk mindenféle vágyunkat rögzíteni, hogy legyen miből választani az ajándékozónak. Idén a konyhai üzenőt használjuk e célból. Megmutatom az én listámat, amiről a hótaposót azóta lehúztam.

Ez nem fontossági sorrendet jelöl, csak ahogy eszembe jutottak a kívánságok.

És hogy a jógaszőnyeg jutott először eszembe?
Napról napra jobban szeretek jógázni. Közben olvasgatok is róla, hogy a lehető legpontosabban próbáljam kivitelezni a gyakorlatokat, ha már egyedül csinálom.
Szinte folyamatosan jóleső izomlázam van, és legtöbbször végigalszom az éjszakát, ami egész életemben nem volt jellemző. Mintha az egész agyamban, az idegrendszeremben is kezdene rendet tenni. 
Kíváncsian várom hová fejlődik ez az egész, de nagyon jó érzéseim vannak.

A jóga és én

Egyszer nagyon-nagyon régen, valamikor a kilencvenes évek végén volt már egy próbálkozásom jóga ügyben, de nem sült el túl jól.
Már akkor is gond volt a hallásommal (tulajdonképpen harmadikos korom óta van, mióta agyhártyagyulladásom volt), és a jógában pont nem hangosan adják az instrukciókat. Ennek következtében én nem lelazultam a halk zene és beszéd kombinációjától, hanem halálosan ideges lettem, hogy nem tudom követni az eseményeket, úgyhogy soha többé nem mentem.

Ellenben rátaláltam a callaneticsre, úgyhogy Kismacsó születése után attól viharos gyorsasággal formába lendültem. (Azt most inkább hagyjuk, hogy a rohadt gyors fogyásom jórészt az exem kiderült hűtlenkedése miatt történt.)

Aztán az elmúlt években megszerettem a futást, kisebb súlyokkal is dolgoztam, de előbb-utóbb mindenbe beleuntam.

Mostanában megint a látóterembe került a jóga, és észrevettem, hogy aki ebbe belemerül, az nagyon harmonikus testileg, és lelkileg is.
Gondoltam egyet, mert a kilencvenes évek óta nagyot fejlődött a technika, szóval miért is ne próbálgathatnám itthon a határaimat? Itt olyan hangosan hallgathatom az órát, ahogyan csak én akarom, ráadásul senki sem látja, ha délelőttönként csinálom, szóval még az sem frusztrál, ha bénáskodok.

Na, ehhez képest tegnap este kezdtem hozzá, de Charlie focizni volt, Kismacsót elnyelte a szobája, Belami meg az egyetemen, szóval zavaró tényező egy szál sem volt.
Először megnéztem egy videót a légzésről. Aztán kiválasztottam egy nagyon kezdőknek való átmozgató programot. Majd rájöttem, hogy kell egy polifoam matrac, mert a térdemnek kevés a szőnyeg. Közben pedig keserűen fel-felvihogtam magamon, mert a nagyon egyszerűnek látszó gyakorlatok sem azok, sőt! Kijelenthetem, a jóga nehéz sport, de úgy érzem, ha belejövök, akkor élvezni fogom. Abban meg már csak reménykedek, hogy segíteni fog testileg és lelkileg is.

Ma reggelre mindenhol izomlázam lett. Pedig esküszöm, hogy fél órát foglalkoztam csak vele!