Gőzgombóc

Azt hiszem, hogy az évek óta a bakancslistámon szereplő gőzgombócot kihúzhatom.

Ugyanis az történt, hogy egy hét feszülgetés után győzött Charlie akarata, hétvégén elmentünk a hegyekbe. Félig munka, félig kirándulás, de én karácsony előtt a hátam közepére sem kívántam, de tényleg. Főleg azért, mert egyáltalán nem látom a végét ennek az egész készülődésnek, egyszerűen kicsúszott a kezemből az irányítás valamikor a múlt hét közepén. Nekem meg ez teljes szétcsúszás, megspékelve a hormonális ingadozással, csaó változókor!, lassan átmegyek Grincsbe, utálom az egészet.

Na, de visszakanyarodva az eredeti témához, hazafelé eszembe jutott, hogy az egyik munkatársam mondta, Egerben kell gőzgombócot kóstolni a Falánk Fannyban. Mondtam Charlienak, hogy itt a soha nem visszatérő  alkalom, hogy végre gőzgombócot egyek. Kis kavargás után megtaláltuk a helyet, és vasárnap délután beálltam a kanyargó sorba. Mindenféle ételek is vannak, de minden második ember a gőzgombóc miatt megy, úgy láttam. Azt sem tudtam hány darabot kérjek, meg milyet, de aztán összehoztam. Végül egyet kértem, mert hatalmasnak láttam a gombócokat, ahogy csücsültek a gőzben. Csokis töltelékkel kértem, de volt szilvás is. Jár hozzá az öntet, én vaníliásat választottam, meg a szórás, azt meg kókuszosat. De van csokis öntet, meg mákos, fahéjas szórás. Szóval jól össze lehet válogatni az ízeket. Dobozban kértem, mert siettünk haza, de ahogy visszaértem az autóhoz egyből meg kellett kóstolnom, és Charlie is evett belőle (kaptam kanalakat is hozzá), szóval öt perc múlva nem volt belőle semmi. Nagyon-nagyon laktató, ez az egy adag kettőnknek bőven elég volt. Ésss! Nekem ízlett, szerintem menni fogunk legközelebb is. 

(Falánk Fanny Eger)

Mit ettem ma?

Ma nagyon jókat ettem, és ésszel, úgyhogy ez a nap oké.

Reggel tükörtojás volt, nekem csak fehérjéből.

Ezt Charlie találta ki nem olyan régen, mert tudja, hogy a sárgáját folyósan nem szertem, szilárdan meg szar nem finom. Így viszont egy szelet magvas kenyérrel, meg sok zöldséggel (jégcsapretek, paradicsom, paprika) nagyon ízlett. Meg persze mézes tea citrommal, kávé.

Tízóraira a kávém meg egy high protein túródesszert a Lidlből (ott vásároltunk be), meg a kávém.

Délben én alkottam.

Én -ugye- nem vagyok egy nagy konyhatündér, úgyhogy vadászom az egyszerű, gyors recepteket, főleg, amiben hús sincs. Most láttam egy olyan videót, ahol a karfiolt megpárolják puhára, aztán egy sütőpapíros tepsibe kis halmokat raknak reszelt sajtból, erre mehet a karfiol, ezt egy pohár aljával le kell lapítani, rá megint egy kevés reszelt sajt, és zutty, be a sütőbe. Pirosra sülve kivenni, picit várni, mert ahogy hűl a sajt, szépen ki lehet emelni, mint egy szelet feltétet. Én ehhez most burgonyapürét csináltam kis vajjal és tejföllel, meg savanyú uborka is volt hozzá, az lemaradt a képről. Nekem ez az ebéd szuper volt.

A béna tálalást nézzétek el nekem, nagyon éhes voltam már, nem volt türelmem tovább húzni az időt.

Uzsonnára sült zabkását készítettem megint (múltkor leírtam a receptet), most banánnal, csokisan.

Úgy számoltam, hogy Charlie megeszi a felét, de nem kívánta, csak a harmadát ette meg, úgyhogy itt több volt a kalória, mint amit terveztem, de később edzettem, úgyhogy ezen nem problémáztam.

Este saláta sok zöldséggel, egy szelet magvas kenyér sajtkrémmel, citromos mézes tea.

Tele vagyok.

Este hét előtt megvacsoráztam, reggel majd hét-nyolc körül reggelizek, így a szervezetem tud egy fél napot pihenni/regenerálódni. Tudom, hogy jobb lenne még több neki, de nekem ez a felállás a legtarthatóbb, és a cukrom sem mászkál így össze meg vissza. Olyan élhető az egész. Nekem! 

Itt a sütőtök szezon

Imádom a sütőtököt.

Legjobban simán, sütve, de ebből az egyből az édes és sós keveredését is jól viselem, mert amúgy nem igazán szeretem ezt a kombót. 

Hétfőn megálmodtam, hogy én fasírtot szeretnék enni valamilyen pürével.

Kedden napközben kiugrottunk Charlieval a piacra (éljen a kötetlen munkaidő!), és választottam egy közepes darabot, amit a dér is megcsípett (azok édesebbek szoktak lenni tapasztalataim szerint). Megsütöttem, aztán két darab kivételével ezt a receptet követtem annyi különbséggel, hogy én eleve a sült tököt pakoltam a turmixba. Szerintem így is nagyon jó lett. Fasírttal meg egyszerűen ízorgia volt, úgyhogy ezt megcsinálom máskor is. Sajnos Charlienak nem igazán jött be, ő inkább megette a sima sült tököt, amit direkt neki hagytam, és zöldbabból csinált ezt-azt, neki az a nagy kedvence (azt is a piacon vettük).

(Kép innen.)

 

Szépséges hosszú hétvége

A csütörtök és a péntek olyan fárasztó volt, hogy felért legalább négy nappal.
Mondjuk tegnap azt már kicsit sem bántam, hogy a lányokkal találkoztunk késő délután, és csak az szabott határt a csacsogásnak, hogy záróra lett, ahová beültünk.
Jó volt nagyon, még úgy is, hogy munkából egyből a tali színhelyére romboltam, nem volt időm hazamenni, kicsit összekapni magam (smink, csini ruha, ilyenek).

Így ma negyed tízkor keltünk Charlieval, utána elmentünk a piacra friss spárgáért, meg vettünk csirkemellet, spenótot, paradicsomot, paprikát, házi sajtot, csupa finomságot.
Aztán Charlie elvitt turkálni kicsit, ami felért egy transzfúzióval. Találtam egy fekete, nagyon vékony vászonból, lenge nyári nadrágot, egy ingruhát és egy csodaszép kék pólót, ami anyagában hímzett. Mindezt hatszáz forintért. Annyira tuti! 😍
Charlie pedig ezt alkotta a piacos összetevők egy részéből:

Később átmentem a Mömax-ba egy volt kollégámmal beszélni pár szót, de legfőképpen meg akartam nézni az új sminktetoválásait. A szájtetoválására voltam a legkíváncsibb, még soha nem láttam élőben ilyesmit. Meg is beszéltük, hogy gyógyultan is megtekintem majd, mert halálosan érdekel a végeredmény.
Ahogy nézelődtünk ott, megláttam, hogy vannak kafa kávéscsészék, úgyhogy vettem is mindjárt két garnitúrát:

Enyém a piros, Charlié a zöld. Gondolkodóban vagyok, hogy megveszem az egész készletet, azaz lesz még kék, sárga, narancssárga és nem is tudom mi volt a hatodik szín.

Belami a hétvégét a szülőszobán tölti, most elválik, hogy marad e a szülészet nőgyógyászatnál, vagy inkább mégis a belgyógyászatra építi az endokrinológiát. 😉
Kismacsó meg elment az apjával az apai nagymamájához, majd holnap jön haza.
Mi vasárnap Anyuékkal bográcsozunk, hétfőn meg Zozetti lesz a program, legalábbis nekem, mert Charlie unokatesós találkozóra megy, engem meg lerak Zozóéknál, az öccsét meg felveszi, és viszi magával.
Abban reménykedek, hogy a munkahelyem nem zavar be ebbe a szépséges hosszú hétvégébe.

Vasárnapi ebéd

Tegnap Charlie vett tököt a piacon, de nem olyat, amilyet szoktunk, hanem azt, ami szárazabb, és finom gesztenye íze van. Megsütöttem, megkóstoltam.

Kitaláltam, hogy egy részét beleteszem az ebédre készülő salátába, mert lehetett kockázni szépen.

Aztán elővettem a házi sajtokat, amiket Charlie ugyancsak a piacon vett, és azokból is kockáztam bele.

Volt abban fokhagymás, füstölt, vargányás, raclette. Nyami, annyira imádom a sajtokat! Elpusztulnék sajtok nélkül.
Meg szárított paradicsom.

Aztán görög joghurtot, meg egy pici krémsajtot, csipet sót összekevertem, és tadáámmm, kész is lett a pikáns sali a húshoz (na, azt jól elfelejtettem lefényképezni).

Gyümölcsleves volt még előtte.

Most pedig sül a süti a sütőben, mert a vasárnap délutánhoz az is hozzátartozik. 😋

Szombaton kezdődött,

hogy egyszerűen elromlott a kedvem.
Igazából nem történt semmi különös, valószínűleg a hormonjaim szórakoznak, de durva.

Szombaton déltől este nyolcig voltam dolgozni.
Reggel aludhattam sokáig, aztán sütöttem csirkecombot, Charlie meg kivitt a buszhoz.
Semmi kedvem nem volt az egészhez, és szerintem ez látszott is rajtam. Ezt kompenzálandó, szinte mindent megengedtem a lányoknak, úgyhogy palacsintát sütöttünk közösen, hagytam, hogy egyenesen a szájukba nyomják a tejszínhabot, odaadtam a szülinapra szánt lufikat, mert azt kunyerálták. Mondjuk ezzel megoldottam a foglalkoztatásukat legalább egy órára, mert visítozva, hangosan nevetve dobálták a lufikat egymásnak, a végén már én is beszálltam.

Charlienak nem kellett dolgoznia, úgyhogy ő horgászni ment, Kismacsónak meg suli nem volt, úgyhogy -szerintem- tök boldog volt, hogy övé a nap (és a lakás) nélkülünk.
Este nyolcra Charlie értem jött az otthonhoz, mert pont végzett a horgászattal, meg az eső is elkezdett esni.

Már egy ideje szeretném Charlienak megmutatni a munkahelyemet, meg a lányokat, de úgy döntöttünk, hogy ez nem a mostani szombat lesz.
Egyik részről sötét volt, ezzel együtt az épület olyan barátságtalannak tűnt, a lányok meg kezdtek megvadulni, fürdés közben rohangáltak ki a kapuhoz a fiúkhoz, ami ekkor már be volt zárva.
A fiúk csalogatták őket, ők meg könyörögtek hogy "Csak tíz percre Lulu néni!", de véget vetettem a dzsimburinak, a lányok bementek a meleg házba, a fiúk meg el a városba, vagy mit tudom én hová. Nem kellett ordibálni, vagy fenyegetőzni, csak egyszerűen, keményen nemet mondani, alátámasztva azzal, hogy a kimenőjük így is hosszabb volt azzal a tíz perccel, punktum.
Szóval, mire Charlie odaért a lányok már hálóingben voltak, az egész helyzet nem volt vendég fogadására alkalmas.
Aztán meg az is van, hogy féltem kicsit Charliet a lányoktól. Úgy értve, hogy esetleg megbántják, vagy beszólnak neki, mert rém furcsák tudnak lenni idegenekkel. (Emlékszem, mikor először mentem, és elbeszéltek a fejem felett arról, hogy ők úgyis az előző nevelőt fogják szeretni, és utálják az új embereket.)
Így megvárt az autóban a sarkon, úgyhogy este fél kilenckor együtt értünk haza. A szombat ennyi is volt.

Vasárnap.
Még depisebb nap, menetrendszerűen összeveszés Charlieval, valahogy a vasárnapok mostanában így alakulnak.
Szerintem tegnap neki is sz.r volt a kedve, mondjuk mondta is.
Így a nap az evésre összpontosult, nagyon-nagyon finom volt a sütőtök leves, a cékla steak burgonyával összesütve, meg hozzá a sült csirke.
Délután meg palacsintát sütöttünk, mert Charlie megkívánta, mikor meséltem neki az előző napról.
Estére meg már attól fordultunk be, hogy ennyit ettünk, mozgás meg nulla.

Ma szabin vagyok.
Össze kell kaparnom magam, mert ez így borzalmas.
Lesz mindjárt terápiás takarítás, már szellőzik a lakás, gyújtottam rózsás füstölőt, senki nincs itthon, hogy nyavalyogjon az erős illat miatt.
Megcsinálom a szemöldökömet, befestem a szempillámat.
Délután elsétálok a szénhidrátcsökkentett kenyerünkért (muhaha a tegnapi nap után), közben turizni is beugrok.
Estére meg van három mozijegyünk "A lány a vonaton"-ra, jön Kismacsó is velünk.

Belami meg Apuéknál van egy hétig Pesten, mert a Korányiban van gyakorlaton.
Szombaton előadást tartott, hát milyen komoly már ez? :-)

Na megyek, és összekapirgálom magam végre.

Zabkoch

Muszáj volt máris kipróbálni Charlie anyukájának a sárgabarack lekvárját, úgyhogy kitaláltam, hogy zabkochot sütök. Innen vettem a mennyiséget, nagyon finom. (Azoknak, akik a rizskochot szeretik, különösen.)

Ebben a mennyiségben (140 g) 221 kcal van, a szénhidrát 23 g. Összességében ez nem kevés, de egy gulyásleves után másodiknak simán belefér, ráadásul lassan felszívódó szénhidrátként tovább kitartunk vele, mint a rizses változatával.

Masala

Azért péntek délutánra mindig kisimul az idegrendszerem, imádom ezt a napot.
Kicsit későn indultunk el a hétvégére bevásárolni, de Charlie talált akciós masalat, úgyhogy nem volt kérdés: még pénteken este indiai kaját eszünk.
Hazaértünk, ő meg úgy 30 perc alatt elkészítette a tikka masalat, életében először úgy, hogy azt sem tudta hogyan kell.

Nagyon finom lett.
Annyira izgalmas kipróbálni új ízeket, amik elég távol állnak a nálunk megszokott ízvilágtól.
Mondjuk lehet, hogy erre nem a legmegfelelőbb időpont este kilenc óra. Főleg, ha diétázik az ember.  

Szombati ebéd,ami nem kifejezetten húsvéti

Csináltam egy nagy kondér gyümölcslevest cseresznyéből, őszibarackból, szederből.

Meg bolognai spagettit.

Vasárnap és hétfőn meg egyfolytában máshol eszünk. A baj csak az, hogy a mi hűtőnk is tele van kajával. Jajjj!

Bűbáj

Tegnap egészen véletlenül találtam egy mesét a tévében, az a címe: Bűbáj.
Érdekes, hogy soha nem hallottam még róla, pedig szerepel benne Susan Sarandon, Amy Adams és Patrick Dempsey.
Elvileg gyerekeknek készült, de én azért találtam benne felnőtteknek szóló mondanivalót, ráadásul szakadtam, olyan jó humora volt. Pont jó volt karácsonyi kikapcsolódásnak.

Aztán délután megint elaludtam a karácsonyfa fényénél (mikor sötétedni kezd, és csak a karácsonyfa égői világítanak), valamiért álmosító hatással van rám.

Utána elhatároztam, hogy elég a punnyadásból, úgyhogy leporoltam a szobabiciklimet, és tekertem rajta fél órát, ami elég kevés ahhoz képest, hogy régen egy órát is lenyomtam.
Hát, így múlik el a világ dicsősége, azaz így épül le az ember, ha hónapokig sz.rt sem csinál.
Végül jó hosszan nyújtottam, mert az a legjobb az egészben, na meg hasznos is.
Ja, és Charlie is kedvet kapott a mozgáshoz, mert míg én nyújtottam, addig ő is tekert, nagyon büszke voltam rá.
Ezen felbuzdulva a vacsoránk is fitnesses volt: körözött sok uborkával, szárított paradicsommal, petrezselyemmel, hozzá gyűszűnyi száraz fehér bor, hát nyami, meg ach, meg minden ilyen. ;-)

Igazából mára sincsenek tervek, mert 11.18 van, és Charlie visszaaludt a reggeli kávé után, én meg erősen azon gondolkodom, hogy bekeverem a hennát, és jól befestetem a hajam, miután felkel. Ami visszatart, hogy olyan "megjövős" érzésem van, pedig csak 1-2 nap múlva számítottam rá, és azt mondják olyankor nem érdemes festeni. Nem tudom, hogy ez a hennára igaz e, vagy csak a kémiai hajfestékre. Mindjárt utána nézek, mert semmi kedvem elcseszni egy csomó festéket meg időt potyára.
Meg van egy csomó uszoda jegyünk is január 6-ig, szóval annyira kell most nekem a havi bajom, mint üveges tótnak a hanyattesés. :-(

Kókuszos, banános, gesztenye illatú szombat

Energetikai besorolásom még mindig elég pocsék, meg célszerű se nagyon vagyok.
Itt a nyakamon a december, de még nem dekoráltam semmit a lakásban, és az ablakok is koszosak, a függönyökre is ráférne a mosás, a többiről meg már nem is beszélek.
Erre legnagyobb problémám, hogy ma estére kész legyen a kókuszos banánkenyér innen, pedig a gyerekek itthon sincsenek. Charlie meccset néz (végül a tévében, nem ment el Pestre miatta), szóval magamnak meg nem kellene süteményt sütni, mert meg fogom enni. ;-)
De annyira kedvet kaptam a finom illatú lakáshoz Ilonkától (ő is megcsinálta a héten ezt a sütit), és ez a kókuszos banán illat tényleg szuper. Gondolom az íze is az lesz.
Én annyit változtattam Piffeny receptjén, hogy a liszt fele teljes kiőrlésű tönköly, a másik fele meg fehér tönkölyliszt, meg a cukor helyett mézet használtam.

Mostanra biztos, hogy valami betegséget benyaltam, mert kijött a számon a herpesz, az meg csak akkor szokott, ha nem vagyok topon egészségileg. Ettől függetlenül én állok nyerésre, mert más tünetem nincs, és nem is lesz, ha rajtam múlik. Semmi kedvem betegeskedni.

Hétfőn "Charlie" nap van, kedden anyukám szülinapja.
Charlienak kellene valami meglepi, töröm a fejemet, és van is két befutó, valamelyik lesz a kettő közül.
Anyunak "rátörős szülinapot" szervezek, mert őt nem tudom elcsalni sehová úgy, hogy gyanút ne fogjon.
Szóval a házuk előtt fogunk gyülekezni kedden 17 órakor úgy tízen, lesz nálunk torta, sós sütik, üdítők, meg pezsgő is, és egyszerűen rátörünk majd.
Ha saját magának akar majd valamit összehozni, akkor pont senki se fog ráérni, majd csak más napon, szóval durva lesz, de finom.
Azért mostohaapámnak mondtam, hogy legyen gondja rá: 17 órakor nehogy bugyiban flangáljon, vagy kedve támadjon kenyérért indulni, de remélem rendben leszünk.
Majd elmesélem.

Közben megsült a kenyér, hát ez..., nagyon finom!!! :-)

Nekem kicsit szétrepedt:

  

De tényleg nagyon finom.

És hát Charlienak is kellett valamit alkotnia, úgyhogy ő meg sütött gesztenyét a meccsre.

Szépséges, jó illatú szombat!

Perfect

Tegnap este olyan jó volt nekem, hogy hazaértem a munkából, és a férjem mondta, hogy akkor tornázzak nyugodtan, ő addig csinál egy remek salátát, hozzá meg süt fűszeres csirkemell csíkokat.
És lőn. Találtunk még hozzá a hűtő mélyén egy kis bort is, úgyhogy minden kerek volt. Valahogy így:

Tegnap esti vacsora Charlietól

Gyönyörű színes paprikákból, paradicsomból, gombából, póréhagymából, sonkából, pici füstölt szalonna is volt benne. Nyamm!
Neve? Ja, az nincs. :-)