Vércukor, fog, bőr, idegek

Én ma valamit nagyon nem jól csináltam, mert le kellett szállnom a futópadról 3 km után, úgy leesett a cukrom.

Igazából nem mértem, de ismerem az érzést, úgyhogy inkább megállítottam a gépet, és bekaptam a konyhában két kekszet. Utána folytattam, de már nagyon nem esett jól futni, úgyhogy 4,5 km-nél abbahagytam. 

Nem jártam még így, hogy mozgás közben ilyen történik, de majd legközelebb jobban figyelek.

Tegnap megint a fogászaton szórtam a pénzt, de már lassan vége.

Még egy darab fog van hátra, ami le van kopva, utána majd egy év múlva megyek ellenőrzésre, ha minden jól megy.

Most jött velem Charlie, megnézték a fogait, és van mit csinálni az ő szájában is. Szóval egy darabig még fix bevételi forrásai leszünk a fogászunknak, de mondtam Charlienak, hogy az még mindig a jobbik eset, hogy a saját fogainkat javítgatják, és nem műfogsorra kell gyűjteni. 

Mostanában úgy nem igazán van semmi különös, úgyhogy muszáj volt kitalálnom valamit magamnak.

Vettem egy dermarollert, fertőtlenítőt, meg szérumot, már csak az érzéstelenítős krémet várom Ágitól, aztán kipróbálom, hogy igaz e, amiket a kozmetikus suliban tanultam erről az eljárásról. Tudom, hogy vannak ennél modernebb kezelések is, de első körben ezt szeretném kipróbálni.

Ma megint megkaptam, hogy azonnal hízzak vissza, mert nem áll jól nekem a fogyás.

Itthon vannak az öcsémék Németországból, de szerintem pár hónapja 1-2 kilóval kevesebb voltam, mikor itthon voltak, szóval nem értem. Illetve sejtem, hogy az a baj, hogy fáradt és nyúzott vagyok a két munkahely miatt, de basszus, lassan 50 éves leszek, azért én sem nézhetek ki örök életemben kislánynak. 

Apropó munka!

A másodállásban felmondott a főnővér, ami számomra nagyon elkeserítő, mert nagyon kedvelem. Szerintem én is csak ezt a hónapot csinálom végig, jövő hónapban nem kérek már beosztást. Oké, múlt hónapban is ezt mondtam, meg továbbra is jogomban áll meggondolni magam, de a múlt csütörtökön úgy felhúztam magam az egyik kolléganőm folyamatos szájhúzogatásán, hogy azóta is haragszom magamra, hogy nem kértem ki magamnak. Amúgy ebből egy perc sem múlt el, mert holnap is be van osztva mellém, és úgy felszívtam magam, hogy elég lesz egy pöcc, és robbanni fogok. Az Isten mentse meg tőlem, mert nagyon pusztító tud lenni a haragom, ha kiakasztanak. (Persze csak verbálisan.) Azért remélem sikerül elkerülni, mert nem lesz az jó senkinek.   

Kevésbé nyűgös

Jaaa! Nem, a helyzet változatlan (rohanás, kapkodás), csak kevésbé vagyok nyűgös.

Próbálok kihasználni minden időt a pihenésre, úgyhogy, ha van harminc percem ebéd után, és épp itthon is vagyok, akkor relaxálok kicsit, esetleg alszok egy rövidet. Sokat segít.

Tegnap megint a fogászaton szórtam a pénzt, de legalább tetszik, amit látok. 

Jobb oldalt végeztünk négy foggal, két alkalommal, még hátra van ugyanennyi. Sajnos hátrébb is le van kopva a 3. és a 4., csak kevésbé látszik. Érdekes módon alul nincs ez, csak a felsó fogsoron. 

Legkellemetlenebb az egészben a tegnapi érzéstelenítő volt, egyből lezsibbadt az orrom (is) tőle, valami nagyon hülye érzés volt.

Pénteken megyünk fodrászhoz.

Legutóbb nem lett sokkal rövidebb a hajam, pedig azt terveztem, most meg magam sem tudom mit szeretnék. Nem mintha hatalmas változásokat tudnék eszközölni az amúgy is  elég rövid és vékonyszálú hajamon. De legalább a színe szép, olyan, mintha az olvasztott csokiban chilipor lenne... Vagy valami ilyesmi. 😂

Szombaton színház.

A múltkor voltam a kedvenc turimban, ami adománybolt jelenleg, és nagyon sok retro cucc is van. Találtam egy nagyon piros alkalmi ruhát, ami szatén betétekkel van kialakítva. Valami gyönyörű színe van, nem tudtam levenni a szememet róla. Hatszáz forintért vesztegették, úgy voltam vele, ha egyszer is felveszem, már megérte. A színházban fog debütálni, majd felvéve is lövök egy fotót róla.

Ez a cég már nincs is, valamikor 2011-ben létezett. Mesés. Nem? Bírom, ha egy ruhának múltja van. 

Legfőképp a fiúkról

Az életem most csak a szokásos, különösebben érdekfeszítő dolog nem történik velem.

• Ma voltam az első fognyaki tömésen, tényleg nagyon természetes lett a hatás, ráadásul így a fogam sem érzékeny ott, ahol el volt kopva a zománc. Még legalább kétszer megyek, és sokba is kerül, de tényleg megéri: jobb is így, meg sokkal szebb. 
• Múlt héten sikerült a három edzést megcsinálni, de a szombati futás nagyon nehéz volt, mintha súly lett volna a lábaimon, utáltam. Remélem ez csak átmeneti fáradtság, nagyon szeretek futni, nem szeretnék másképp gondolni erre. 
• Múlt héten a szabadság miatt, és mert az volt a terv, hogy Fonyódra is megyünk, nem voltam beosztva a másik munkahelyemen. Annyira jó volt. Kicsit elbizonytalanodtam, hogy kell e ez nekem még tovább, vagy lassan rövidre zárjam. Elvileg májusig terveztem még decemberben, mert két kölcsönünk is lejár mostanában, szóval ami most plusz, az munka nélkül is bent fog maradni a kasszában. Nem tudom még.

A fiúknál vannak mindenfélék, csak hát nehéz megítélni, mennyit adhatok ki ebből.

• Az biztos, hogy Belami nagyon nem érzi jól magát külföldön, és alig várja, hogy hazajöhessen. Nem kell attól félni, hogy szeretne kint maradni. Sajnos ez az egész program, aminek a keretében kint van, nincs kidolgozva, átgondolva. Nincs mentora, nincs senki, aki feladatának érezné ezt az egészet, amiért őt -elvileg- kiküldték. Csak németül hajlandóak beszélni (a szakorvosok is), kifejezetten sértődötten utasítják vissza, hogy angolul megszólaljanak. (Valószínűleg azért, mert nem is megy túl jól nekik, de ezt én gondolom. Mondjuk akkor nem tudom, hogy mennyire naprakészek a nem németre fordított tanulmányokból, eredményekből.) Belami ezt írta az első hét után: "Kibaszott méltatlan, megalázó és kiábrándító. Miközben mások megszakadnak otthon. Szégyen. Nem tudom, meddig bírom diplomatikusan." No, én óva intettem, hogy szabadjára engedje a dühét, és végül ő is arra jutott, hogy akkor saját magát fogja képezni. Szerzett mindenféle hozzáféréseket a kórház gépeihez, úgyhogy nagy erőkkel tanul, magától. Németül a gimiben tanult, úgyhogy arra is kidolgozott egy szisztémát, hogy a szaknyelvből is minél hamarabb a legtöbb tudást szedje össze. Az összes frusztrációját beletolta ebbe, és szerintem úgy jön haza június végén, hogy menni fog neki a német szaknyelv, és az ottani gépparkot is kiismeri addigra úgy, mintha ki lett volna valaki jelölve mellé, és megmutatott volna mindent neki. Bravó Belami! Erre szoktam mondani, hogy tanulni lehet csak tőle, annyira nagyon okos és tökéletes (bocs, de nagyon elfogult anyja vagyok neki is). 
• Kismacsó meg... Felterjesztésre került egy akció miatt, ahol írásbeli elismerésben részesült az "elhivatottsága" miatt és gratulált neki az ezredes a "példamutató helytállásért". Ez volt pénteken, hétfőn meg küldte a másik levelet, amiben értesítették, hogy ő lett a férfi arca egy kampánynak, szóval kamatoztathatja a külsejét is. Bravó Kismacsó! Azért örülök az ő jó híreinek különösen, mert pár hete olyan kis irányvesztettnek tűnt, de szerencsére csak átmeneti állapot volt. (Az ő nagyon büszke anyja is vagyok.) 

Ritkán szoktam idézeteket mentegetni, de ez itt nagyon betalált nekem néhány napja. 

Talán azért, mert a gyermeknevelésem alappillére volt ez mindig is, csak nem fogalmaztam meg ilyen röviden, tömören, találóan. 

Tévelygéseim az egészségügyben

Ma a fogorvos feltette az implantátumra a koronát, vagy hogy is mondják ezt.

Még 2006-ban kaptam ezt a csapot a letört, előtte gyökérkezelt fogamba, és a rajta lévő fogszínű borítás valamikor 2023-ban lejött. Mivel oldalt lévő fog, nem látszott, de azért engem zavart. Főleg, hogy nem tudtam azt sem, az implantátum sérült e. 

Aztán januárban kértem időpontot a területileg illetékes orvoshoz, és február közepére kaptam. (Azért, hogy belenézzen a számba, és megmondja mennyiért, és mikor tudja megcsinálni.) Valahogy volt egy rossz érzésem, úgyhogy februárban kértem időpontot egy sokak által ajánlott maszek orvoshoz is. Oda hamarabb kaptam, mint a másikhoz. Elmentem, megnézte, azt mondta, ha az implantátum nem sérül, mikor lecsiszolja róla a műanyag maradékát, akkor arra tud koronát csinálni 50 ezerért. Ha új kell a csapból is, akkor 70 ezer. 

Aznap, mikor az sztk-s orvoshoz készültem, felhívott az asszisztense, hogy beteg lett a doktornő, nézzünk másik időpontot, majd benyögte március közepét. Mondtam neki, hogy ne vicceljen már, mégis miért várjak hónapokat 10 perc miatt, hogy mondjon egy árat, mert ez fizetős lett volna ott is mindenképp. Hebegett, habogott, végül mondtam neki, hogy akkor inkább hagyjuk az egészet, én nem fogok júniusig ezzel sz.rakodni. 

Így történt, hogy végül a maszek dokit választottam, és nem bántam meg.

Szépen le tudta szedni a csapról ami nem kellett oda, levette a mintát, és ma megcsinálta. Továbbra sem látszik semmi, de én érzem, és most nagyon örülök magamnak.

És még nincs vége.

Csinál még nekem pár folyékony? fognyak tömést, hogy az elvékonyodott (régen szarrá súrolt) fognyakakat megerősítse, meg így szebb lesz a mosolyom is. Azóta már megtanultam helyesen fogat mosni, de előtte... inkább hagyjuk is, nem tudom miért kellett szétsúrolnom a fogaimat. 

Mammográfia pipa, új munka miatt tüdőszűrés pipa.

Még egy nőgyógyászati szűrés, meg az elmaradt endokrinológus, és erre az évre letudtam -remélhetőleg- az orvosos dolgokat. 

Munkás, orvosos

Most azt gondoltam ki a mai mellékállásos munkanapom után, ami egyben szabadság volt a főállásomban, hogy márciusban és áprilisban még megpróbálom folytatni ezt az esztelen magatartást munkaügyileg, aztán felmondok a félállásban.

Áhh! Kezdek teljesesen kipurcanni, majd itt leírtam tíz sorban azt, amit egyszer már elmeséltem a munkahelyi hangulatról, szóval inkább töröltem. A munkával továbbra sincs semmi gondom, egyedül a nevekkel gyűlik meg a bajom, de igazából már nincs kapacitásom megjegyezni száztíz új nevet, de lehet többet is. Csak gyámként van harminchét gyerekem, azoknak nevelőszülőjük, a gyámhivatali ügyintézők, kollégák, és nem is sorolom tovább. Vajon mennyi nevet lehet gond nélkül, aktívan használni? Mindenesetre az én agyam már kimaxolta a kapacitását lassan.

Pénteken voltam mammográfián Pesten.

Balami csuda cukin elvitt a saját osztályára kávézni, megmutatta hol leletezik, aztán átvitt a radiológiai osztályra, a mammográfiára, és rábízott néhány aranyos hölgyre. Voltam már ilyenen, annyira nem izgultam sem a vizsgálaton, de az eredményen sem, éreztem, hogy minden rendben. Meg is mondták a felvételek elemzése, majd az ultrahang után, mert minden volt, és nagyon alaposan. Azért megkönnyebbültem, hogy ezt is pipálhatom a szűrések sorában. 

Már a fogászaton is volt egy köröm.

Kértem és kaptam árajánlatot az egyik csapos/csapolt? fogamra, amiről lejött a fogszínű borítás. Meg vannak még apróbb esztétikai javítások, amiket lehet, hogy megvalósítok, de most a lényegre koncentrálok először. 

Még endokrinológust keresek.

Akit melegen ajánlottak, az nem tud/akar új pacienst fogadni, arra meg még nem volt időm, hogy új után kutakodjak. Amúgy a vérvétel alapján most minden okés velem, csak azért szeretnék konzultálni valakivel, hogy a Letroxot le tudnám e tenni, vagy jobb, ha nem barmolunk bele a rendszerbe. Orvos nélkül én nem partizánkodok, az biztos. 

Nagyon fáradtan kezdtem ezt a hetet.

Múlt héten összehoztam három edzést, de most úgy érzem, hogy meghalok, ha a héten a munkán kívül bármit csinálnom kell. Jó, hamarosan megjön, ez biztosan nem lendít az energiámon, de azért szeretném összekapni magam.