Ezennel megnyitom az őszt

Fergetegesek az illatok itthon. Ez sül épp:

Ez meg várja, hogy a tök után bekerülhessen a sütőbe.

Azt hiszem, hogy tényleg itt az ősz. 😉

Beszámoló, plusz sztori az anyai megérzésről

Tegnap jobbára konyhatündérkedtem, az ebéden kívül még kókuszos banánkenyeret is sütöttem.
Aztán Belamival átmentünk a házunkkal szemben lévő Mömaxba, hogy Anyunak ajándékot keressünk a szülinapjára. Mivel többen összefogunk, hogy egy értékesebb dolgot tudjunk megvenni, még csak tájékozódtam, fényképezgettem a mobilommal.
Később csatlakozott hozzánk Charlie, aki egész nap apróbb tárgyakat fényképezett egy ismerősének, mert az valami webshopot szeretne beindítani ezekből a dolgokból.
Szegény Charlie hulla fáradt volt, de még kisírtam, hogy fesse be a hajam hennával, szóval az este további részében dunsztos fejjel szaladgáltam itthon.

Meg olyan is volt, hogy Belami elmesélte: egyik nap beléjük kötöttek, mikor az egyetemen volt, talán csütörtökön este.
Ők hárman voltak (szerencsére, mert így a másik kettő gyakorlatilag elrángatta onnan Belamit), a másik brigád meg kb. nyolc emberből?! állt össze.
Belami szerint be voltak drogozva, és nagyjából mindenkit megtaláltak maguknak az utcán, és mivel sokan voltak, és hergelték egymást, elég veszélyes volt a szituáció.
Belami -természetesen- nem hagyta magát, aminek az lett az eredménye, hogy mentek utánuk, fröcsögő nyállal üvöltöztek, és mivel Belami vissza-visszafordult, félő volt, hogy verekedés lesz. Ez az erőviszonyok miatt (nyolc három ellen) nem lett volna fair.
Persze Belami csak nem bírt magával, kihúzta a nadrágjából az övét (egyéb eszköze szerencsére nem volt), és a csatos felével jól oda is csapott valamelyiknek, de végül baj nélkül megúszták, és ez leginkább a másik két társának köszönhető (örök hálám üldözze őket).
Ezt csak azért meséltem most el, mert vasárnap volt egy hete, hogy elfogott az a rossz érzés, mikor Belami ment vissza az egyetemre, és úgy tűnik nem volt véletlen. (Valószínűleg banya voltam előző életemben.)
Kismacsó szerint a lottó ötöst kellene így megéreznem, de azért a fenti sztori nem túl vicces. Mondtam is Belaminak, hogy jobb lenne, ha gyávább lenne, mert jobban féltené magát. És bedrogozott csürhével ne álljon le vitázni, teljesen felesleges. Plusz a fájdalmat sem érzik a drog miatt, szóval nem szabad csapkodni, mert csak olaj a tűzre.
Mire Belami: -Ha gyáván elszaladnék, akkor az belém ragadna, belém égne az összes feszültségével együtt, és az nagyon nem lenne jó. Hol törhetne ki utána?
Én: -Lesz.rom. Inkább legyél feszült és ideges, mint agyonvert! Már ezerszer megmondtam, hogy ilyen esetben bemész valamilyen nyilvános helyre, és hívod a rendőröket. Vagy fuss! A futás hasznos.
Mire ő: -Na persze.
Most hogy legyek nyugodt egy percig is? :-(

Ma folytatom a takarítást.
Jó lenne belehúzni, mert mindjárt vége a szabinak, és eddig nem sokra haladtam.
Közben jó lenne valamikor turizni is egy kicsit, meg be kell vásárolni, és Anyuhoz is szeretnék kiszaladni a két nap alatt.
Na, majd holnap beszámolok mire haladtam. ;-)
  

Ésszel bármi belefér

Muszáj elmondanom, hogy most ettem meg a kókuszos banánkenyeremből 1!!! szeletet uzsonnára, ami 63 g, 209 kalória, 16 szénhidrát a 160-ból (fehérje: 3g, zsír: 15 g: elég sok).
Ittam hozzá kávét pici tejszínnel, és simogatta a bendőmet, főleg annak a tudatában, hogy még van keretem egy szerény vacsorához.
És a séta pipa (2x35 perc az új cipedliben), hasizom lesz, meg még lehet valamit ráhúzok.
Az élet széééép, főleg, ha uralkodok magamon. ;-)  

Kókuszos, banános, gesztenye illatú szombat

Energetikai besorolásom még mindig elég pocsék, meg célszerű se nagyon vagyok.
Itt a nyakamon a december, de még nem dekoráltam semmit a lakásban, és az ablakok is koszosak, a függönyökre is ráférne a mosás, a többiről meg már nem is beszélek.
Erre legnagyobb problémám, hogy ma estére kész legyen a kókuszos banánkenyér innen, pedig a gyerekek itthon sincsenek. Charlie meccset néz (végül a tévében, nem ment el Pestre miatta), szóval magamnak meg nem kellene süteményt sütni, mert meg fogom enni. ;-)
De annyira kedvet kaptam a finom illatú lakáshoz Ilonkától (ő is megcsinálta a héten ezt a sütit), és ez a kókuszos banán illat tényleg szuper. Gondolom az íze is az lesz.
Én annyit változtattam Piffeny receptjén, hogy a liszt fele teljes kiőrlésű tönköly, a másik fele meg fehér tönkölyliszt, meg a cukor helyett mézet használtam.

Mostanra biztos, hogy valami betegséget benyaltam, mert kijött a számon a herpesz, az meg csak akkor szokott, ha nem vagyok topon egészségileg. Ettől függetlenül én állok nyerésre, mert más tünetem nincs, és nem is lesz, ha rajtam múlik. Semmi kedvem betegeskedni.

Hétfőn "Charlie" nap van, kedden anyukám szülinapja.
Charlienak kellene valami meglepi, töröm a fejemet, és van is két befutó, valamelyik lesz a kettő közül.
Anyunak "rátörős szülinapot" szervezek, mert őt nem tudom elcsalni sehová úgy, hogy gyanút ne fogjon.
Szóval a házuk előtt fogunk gyülekezni kedden 17 órakor úgy tízen, lesz nálunk torta, sós sütik, üdítők, meg pezsgő is, és egyszerűen rátörünk majd.
Ha saját magának akar majd valamit összehozni, akkor pont senki se fog ráérni, majd csak más napon, szóval durva lesz, de finom.
Azért mostohaapámnak mondtam, hogy legyen gondja rá: 17 órakor nehogy bugyiban flangáljon, vagy kedve támadjon kenyérért indulni, de remélem rendben leszünk.
Majd elmesélem.

Közben megsült a kenyér, hát ez..., nagyon finom!!! :-)

Nekem kicsit szétrepedt:

  

De tényleg nagyon finom.

És hát Charlienak is kellett valamit alkotnia, úgyhogy ő meg sütött gesztenyét a meccsre.

Szépséges, jó illatú szombat!