Elstartolt a június is

Nekem meg ma borzasztóan rossz a kedvem, de van ilyen.

Nincs különösebb okom rá, hacsak nem az új ciklus kezdete borogatott meg, nem tudom. 

Mindenesetre megint beengedtem magamba a mély megdöbbenést (és ezzel együtt a szorongást), hogy mit tesznek egymással az emberek a neten, és vajon kinek lehet hinni, ha egyáltalán... Nem szeretek rébuszokban beszélni, mert az engem is idegesít másnál, de annyira nincs kedvem senkivel sem veszekedni azért, mert nem egyezik a véleményünk. És itt most tényleg nem arról van szó, ha a vita építő jellegű, én a megfellebbezhetetlenséget nem tudom hová tenni. 

Inkább kanyarodjunk a semmiségek kategóriája felé, abból talán baj nem lehet.

• Kilakkoztam a lábkörmeimet, ez egyértelműen azt jelzi, hogy el tudom képzelni azt, hogy végre nyitott lábbeliben legyek, ez májusban nem nagyon fordult elő, mert fáztam.
• Kentem egy újabb réteg önbarnítót, mert az előző lassan elkopott úgy, hogy nem volt rajtam rövidnadrág. Félreértés ne essék, én szeretem a hűvös tavaszt, sőt, egyáltalán nem várom a kánikulát, csak azt akartam érzékeltetni, hogy kicsit előreszaladtam május elején. 
• Bár tényleg semmi, de semmi szükségem nincs már semmilyen ruhára, azért néha szoktam turizni (nekem ez a kocsma), és ha valami nagyon megfog... Megint abban az adományboltban "részegeskedtem", ahol rengeteg retró cucc szokott lenni, és teljesen elolvadok, ha olyasmit találok, amit gyermekkoromban láttam, esetleg használtam. Képzeljétek! Valaki gyermekméretű, frottír kis otthonkát vitt be, olyan elől gombolós, mintás holmit, nekem ilyenem biztosan volt a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején. Majd a kezembe akadt egy felnőtt méretű ruha, amilyenem megint csak volt kiskoromban, úgyhogy azt muszáj volt megvennem hatszáz forintért. Charlie szerint pont annyira béna, mint amilyen régi, és szerinte soha nem fogom felvenni, de mondtam neki: -Na, fogd meg a söröm! (Amúgy inkább attól félek, hogy szétmállik az anyag, olyan régi. A mosást végül kibírta.)