Szerdán kerestünk egy kutyás strandot, Velencén a Drótszamárban találtunk.
Azt hiszem, hogy Mórcinak tetszett, úszott (kis bátorító lökés után szépen bement a vízbe), és bandázott más kutyákkal. Mi is nagyon jól éreztük magunkat, ennyi kutya között nem is lehetett másképp. Mindenesetre legközelebb vinni kell a tengerjáró cipőt, mert máshogy nehéz a víz szélén lavírozni a kavicsokon.
Csütörtökön meg a szülinapom volt.
Reggel megmostam a hajamat, utána Charlie elvitt a Lidl kiárusító részlegére, hogy nézelődjek, meg vegyek magamnak valamit. Nekem ez most tényleg ajándék volt, mert a karantén óta nem turiztam egy jót, meg amúgy sincs időm mostanában boltban nézelődni, folyamatosan sietek valahová, így csak a legszükségesebb dolgokat szerzem be, aztán csá!.
Na, most. Vettem egy futós rövidnadrágot, de olyan klassz, hogy simán lehet sportcipővel is használni a városban, egy sötétkék pamut rövidnadrágot, egy szürke pamut szoknyát zsebekkel, meg gumis lepedőt az ágyunkra.
Aztán menni kellett, mert Charlie és Mórci elunta a sétálgatást, úgyhogy kiskutya egyre hajmeresztőbb dolgokra vetemedett.
Hazafelé választottam sütit, kaptam rá gyertyát, hogy azért elfújjam a lángot egy kívánsággal.
Késői ünnepi ebéd is volt az étteremben, aztán lassan pakolásztunk, hogy induljunk haza haza.
Igazából maradhattunk volna még reggelig, de nekem péntekre már be volt tervezve egy bajai út, úgyhogy nem kavartunk, hazajöttünk, ahogy eredetileg is terveztük.
Péntek reggel még elég jókedvem volt, de délutánra off lettem teljesen.
A kollégám autójában nem volt légkondi, úgyhogy hazafelé minden, de tényleg minden életerőm elment. Az ellenségemnek sem kívánom. Úgyhogy azóta csak vegetálok, mert hiába jöttem haza a lehűtött lakásba, meg aludtam éjszaka, rohadtul fáradt vagyok akkor is... Meg rosszkedvű.
Nem, nem jó nekem ez a húsevés.
Hiába hullik a hajam kevésbé, nem vagyok jól, ingadozóbb a hangulatom, rátelepszik valami ború minden gondolatomra. Nem tudom, hogy mit csináljak.
Sajnos a vegetáriánus étrendtől szaladnak a kilók felfelé, ha visszaveszem a húst, akkor meg nem vagyok jól.
Charlieról már ment le kiló, pedig a nyaralás alatt nem voltunk szigorúak önmagunkhoz, de azért próbáltunk ésszel élni.
Én meg sem néztem, annyira nem tudom, hogy mihez is kezdjek. Illetve tudom én, számolni kell a kalóriákat, és ennyi. Meg tornázni, mert Mór beköltözése óta csak az esti séta, ami intenzívebb kicsit, amúgy nem tudom rávenni magam semmi másra.
Ma Charlie is megjegyezte, hogy nagyon szét vagyok csúszva, mindenbe csak belekapok, úszok az árral, semmi nincs kész.
Nagyobb takarítás ezer éve nem volt, csak mindig a legszükségesebbet csinálom.
Pont olyan káosz van kint, mint bent.
Valahogy rendet kell tennem. Mondjuk kezdhetném azzal, hogy máris nekiállok takarítani. Hátha.
