Öcsi szülinap, elmélkedés, új szandál és piros körmök

Az a legrosszabb a hétvégében, hogy mindjárt vége.
Jó volt, hogy megint három naposra sikeredett, ezt azért bírnám.
Voltam megfelelő mennyiségű időt egyedül, és mire untam volna, addigra jött haza Charlie.

Ma volt az öcsém (az egyetlen édestestvérem) negyvenedik szülinapja.
Meglepetés bulit akartunk, de végül egyszerűen csak összejöttünk tizenvalahányan, és jól éreztük magunkat.

És megint egy légtérben volt az édesanyám és az édesapám, ami nekem valamiért jó. Hihetetlen, hogy majdnem negyvenkét évesen, ez még mindig foglalkoztat.
Amikor valamilyen alkalomból ott vannak mindketten velem, akkor valahogy teljesnek érzem magam. Szerintem mindegy hány éves az ember, a szüleit akkor is szereti együtt látni, és a válásuk nem feldolgozható, maximum elfogadható az idők folyamán.
Szerintem én azért viseltem elég jól, mert ők soha nem mondtak egymásra semmi rosszat előttem, és mindketten nagyon-nagyon szeretnek.

Most pedig jól nem csinálok ma már semmit, csak olvasni fogok, meg maximum belakkozom a körmeimet. Szigorúan pirosra!!! Mert a lábamon pirosak a körmeim az új szandálom miatt. Mutatom: