Elfogytam most

Én eléggé elfogytam ezen a héten. Mármint energiában, kedvben, hangulatban.
Egyik nap olyan fáradt voltam, hogy majdnem elsírtam magam már kínomban. Nyilván nem sokat segít ezen, hogy az időjárás miatt a vérnyomásom a béka feneke alatt volt/van. Rengeteg kávét iszok, de csak percekre jobb.
Még az is megfordult a fejemben, hogy mégis csak baj, hogy semmi húst nem eszek, ezért nincs semmi energiám. Persze ettől még nem jött meg a kedvem hozzá. Mármint a húsevéshez.
Végül feltankoltuk a vitamin készletet, és most toljuk ezerrel, hátha jobb lesz.
Belami még a múltkor írt fel D és E vitamint, ahhoz még Charlie vett multit, meg magnéziumot, meg még valami halolajas cuccot is. Majd B12 kellene még...
Próbálok változatosan enni, de az utazós napokon csak este jutok meleg ételhez, ez nagyon nem jó. És a héten három napon is utaztam, szóval nem volt ideális ez sem.

Persze ez az egész rányomja a bélyegét mindenre, úgyhogy Charlieval is elég sokat vitatkozunk, nagyjából mindenen. Néha legszívesebben felrepíteném az űrbe.
Kismacsó is a lelkembe gázolt, persze nem nagy ügy, csodálkoznom sem kellene, de mindig megvisel, ha az apja csapodárságát látom benne viszont. Nem tetszik, nem ezt látja tőlünk, nem erre neveltem. Nem akarom elfogadni, hogy ez genetikailag kódolt dolog. Remélem kitombolja magát, aztán tud majd elköteleződni, hűséges lenni.
Belamira most épp semmi rosszat nem tudok mondani, mert hetek óta csak telefonon értekezünk. Hol ügyel hétvégén a kórházban, hol el van utazva, hol újraélesztési tanfolyamon van szombaton és vasárnap is. Remélem hamarosan hazajön. Iluskával együtt.

A mai gyerekfelügyeletet is úgy vártam, mint egy foghúzást: nyűgösen, hisztisen.
Lepasszolták nekünk Zoét és Ádámot szombatra, sírni tudtam volna ettől is. Nem volt kedvem egész nap gyereket őrizni, bugyuta játékokat játszani, egyáltalán, korábban felkelni, mint kedvem lenne.
Aztán tök jó kis nap lett belőle, kitaláltunk egy csomó programot a két gyerekkel, voltunk piacon virágokat szagolgatni, gyümölcsöket felismerni, vettünk "kukac sajtot" (parenyica sajtot), amit nézelődés közben el is majszolgattak.
Aztán játszóház, ahol elég nagy nyugiban voltam, mert a két gyerek Charlieval jól elvolt, én csak néztem ki a fejemből többnyire.
Ebéd ott a plázában, úgyhogy mire hazaértünk, már jött is a délutáni szieszta.
Mikor felkeltek, meg kifejezetten jólesett összebújva hülye mondókákat énekelni, tényleg élvezet volt velük lenni.
Délután öt körül vitték haza őket, azóta megnéztünk Charlieval egy 180 perces filmet, az Álomdoktort. Hát... Láttam már jobbat is, de annyira könyvben sem tetszett (Stephen King).

Holnap edzés, végül ma elnapoltuk. Anyuéknál ebédelünk, kutyázunk, macskázunk. Fel kellene töltődni hétfőre. Rajta vagyok az ügyön.