Hirtelen felindulásból elkövetett vásárlások

Sajnos, még mindig imádok turizni, és/meg ruhát és/vagy cipőt venni.

Rengeteg ruhám van pedig, meg sok-sok cipőm és táskám. Isten lássa lelkem, folymatosan selejtezek, meg adományozok belőle, de hiába, így is több a bevétel, mint a kiadás.

Persze igyekszem tartani magam, és tényleg csak olyasmit veszek meg, ami valamiért nagyon megfog.

Csak aztán jön egy telefon (munka), amitől menet közben elborul az agyam, és azt érzem, hogy nekem jár most egy turizás kikapcsolódásként. Aztán, ha ott meglátok egy érdekes színt, főleg, ha az a típusomnak is megfelelő, akkor...

 

És ha ez nem lenne elég, akkor pont meglátom azt a csótányroppantó talpú, bazi kényelmes cipőt, amit már vadászok egy ideje. 

Ilyen outfitekhez.

Ehh! 

Mindenféle jóságok

Jó dolgok azon túl, hogy végre kisütött a nap:

• Kismacsó szakdolgozata ötös lett. 
• 64.5 kg-nál vesztegelek, de ráéreztem a súlytartás ízére, kicsit lazábbra eresztettem a gyeplőt. (Csak el ne szaladjon az a ló!)
• Vasárnap voltunk gyermekkorom városában egy rendezvényen, ahol Mama halála óta nem voltam. Vittem Mama sírjára virágot. Annyira nem is volt nehéz, mint képzeltem.
• Hétvégére megint kicsi munkával egybekötött kirándulást szervezünk Szilvásvárad környékére. A szállás már lefoglalva, Mór is jön.
• Múlt pénteken voltunk fodrásznál, csak igazítás volt, nagyon jót beszélgettünk megint. 
• Ezen a héten kétszer is volt/lesz színház, az egyik tegnap volt, a másik szombaton lesz. A tegnapi... Hát öhmm, khm... Torkomon akadt kicsit ez az Anna Karenina feldolgozás, még most is emésztem. Vendég előadás volt, dugig szexszel, meztelenséggel. Én azt hittem, hogy nem vagyok prűd, de lehet, hogy színház esetében mégis az vagyok. Charlie szerint érdekes megközelítés volt ez az előadás, és azt taglalta a szokásos mcdonald's-os sajtburgeres szeánszunk alatt is, hogy ő mit rendezett volna másképpen, főleg megvilágítás tekintetében. Mondjuk, itt én már egyáltalán nem akartam a Vronszkijt játszó színész meztelen farkára gondolni. Remélem a szombati operett nem tartogat ilyen meglepetéseket.
• Végre van egy olyan fekete magassarkúm (amúgy annyira nem magas), ami kényelmes. (Tegnap teszteltem a színházi szetthez.) Komolyan, nem hittem, hogy létezik ilyen számomra. Ugyanis ami magassarkú, az nekem kényelmetlen legtöbbször. Kivéve az esküvői bézs-arany magassarkúm, azt a mai napig használom alkalmanként, de nem lehet mindig mindennel viselni, úgyhogy addig kerestem, míg nem találtam ezt:

Ez egy 4000 forintos kínai szaténos csoda (mint az bézs-arany), szóval nem mindig a drága a legjobb, legalábbis a fekete Tamaris magassarkúm marha drága volt, cserébe nem bírok benne néhány percnél tovább lenni. Így most van világos és sötét alkalmi cipőm, ami kényelmes. 

• Hirtelen ennyi jutott most az eszembe. 

   

Mindenféléről

Munkában most épp azokat a napokat élem, hogy egy-egy feladattal egész napok elmennek, mert el kell utaznom hozzá messzire. Mire hazaérek, már el is ment a napi nyolc óra, és én nem vagyok hajlandó annál többet munkával tölteni egy nap. Ennyike. 

Úgyhogy ma ki nem teszem a lakásból a lábamat (Mór sétáltatását kivéve), muszáj adminisztrációban is haladni. Meg takarítani közben, mosást indítani.

Tegnap Belami hazajött, miután letette az ügyeletet, úgyhogy siettem haza, hogy minél többet együtt legyünk. Kávéztunk, teáztunk, kapott ebédet, meg vacsorát, este meg jött velünk Mórt sétáltatni. 

Beszélgettünk sokat, mondta, hogy már nézegeti az albérleteket, mert télen összeköltöznek Iluskával. Valamiért én azt gondoltam, hogy ez majd jövő nyáron lesz, mikor Iluska végez a sulival, nem vettem számításba, hogy a második félév már a szakdolgozaté, amikor nem kell Szegeden lennie állandóan. Szóval elkezdhet munkát keresni ő is, és összeköltözhetnek végre.

Belami az első hullám után visszaköltözött Apuékhoz, most, a második hullám kezdetével még ott van, de már mozdulna több okból. Azt mondja, hogy elég extrém elképzelései vannak az albérletet illetően, mert nem igazán szeretne Budapesten élni, inkább bejárna valamelyik környéken lévő faluból. Vonattal. Tiszta levegőt szeretne szívni, mikor "otthon" lehet. Nem akartam elkedvetleníteni, hogy mennyire látom ezt esélyesnek, mert soha nem lehet tudni. Hátha.

Úgy érzem, hogy kicsit tart amúgy az összeköltözéstől, annyira szép és jó minden. Össze kell csiszolódniuk, meg kell szokniuk, hogy minden szabadidejüket együtt fogják tölteni, Belaminak ez riasztó lehet. Ő nagyon önálló, önjáró, borzasztóan nehezen visel minden korlátozást, meg szeret egyedül lenni olykor. Szerintem nem lesz gond, mert Iluskában pont azt látom, hogy ő is hasonlóan önálló, mint Belami, neki is szüksége van külön töltött időre, szóval össze tudják ők ez majd hangolni, csak csinálni kell. 

Amúgy Belamit a járvány miatt átvezényelték a Jánosba, a mentőzést most befejezte, de ügyelni visszajár a Bethesdába. Továbbra is orrvérzésig dolgozik, mondtam neki tegnap, hogy azért okosan, az immunrendszerére nagyon vigyázzon, ne hajszolja magát túl. Most pont nagyon elrettentő példa az egyik barátja, aki elkapta ezt a hülye vírust, meggyógyult, de neurológiai szövődményként lebénult mindkét lába. Lehet felgyógyul belőle, és járni fog, de lehet, hogy nem. És ő is hajtotta magát a végletekig, dolgozott hétvégén, suliba járt hétközben, de éjjelenként is melózott. Most meg... Fekszik egy kórházban, lábra sem tud állni. Szörnyű. 

Kismacsó meg Kiváló Hallgatói Címet kapott a kiemelkedő eredményeiért az egyetemen.

Tudtam, hogy nagyon komolyan veszi ezt az egész egyenruhásdit, de mégis meglepődtem, hogy ennyire. Nem tudom miért csodálkozok, mikor megmondta, hogy a legjobb lesz, mert azt akarja. És tényleg. 

Ő egyébként így szokta, kimondja, hogy kitűnőre érettségizik, meg meglesz a nyelvvizsgája előtte, stb.., aztán annyira teper, hogy így lesz. Nem látszik rajta az erőfeszítés, de azt mondja, hogy igenis nagyon ott van fejben, és megküzd érte. Soha nem jelent ki olyasmit, amiben nem biztos, de amit elhatároz, azt megcsinálja. Azt hiszem van mit tanulnom tőle is. 😉  

Mi Charlieval és Mórral teljesen jól vagyunk. Vettem vitaminokat, de a táplálkozás továbbra is nagyon változatos, és nagyon rendben van. Belami írt fel nekünk D vitamint, az kelleni fog lassan, mert kevesebb a napfény.

A marketplace az új turkálóm, lőttem ott egy cuki táskát (a századikat kb.), meg egy övtáskát. Imádom mindkettőt. A táska csalós, mert látszólag nem nagy, de rengeteg dolgot el tud nyelni (még az esernyőmet is). Bőr, kézzel készítették egy hölgynek, akinek végül nem tetszett, mert túl fiatalos, ezért rábízta a menyére, hogy adja el. Háromezer forintba került. 

Múlt héten meg beszereztem egy bordó Converse tornacipőt a turiban (hétszáz forintért, mert nagyon koszos volt), amitől teljesen el vagyok ájulva, olyan kényelmes. Mindig az volt a bajom, hogy nem szeretem a teljesen egyenes talpú cipőket, de ebben a talpbetét úgy van kialakítva, hogy emel egy picit a sarkamon, és így teljesen rendben van. A legszívesebben folyton ebben lennék. És még a színes, virágos táskám is illik hozzá. 

Tegnap elkészült az új manikűröm.

(Mutatom egy képen a táskát, a cipőt és az új körmömet. 😂)

 

Vasárnap este tovább

Úgy látszik a legtöbb dolog hétvégén történik.

Még olyan is volt, hogy Kismacsó felmondta nekem történelemből az egész görög-római témakört, mert ma témazáró.
Csinált egy patent vázlatot a fontosabb információkból, és elkezdte nyomni a szöveget, legalább fél óráig (ha nem tovább).
Én közben teát főztem, megittuk (ezt a konyhában), utána kirámoltam a táskás szekrényemet, kiválasztottam a legfényesebb (nem elég fényes a cipőmhöz) fekete táskámat, majd az előzőt kipakoltam, majd ezt bepakoltam, miközben jól ki is selejteztem, ami nem kell (ezt a szobában), ő meg csak mondta, és mondta.
Néha belekérdeztem, hogy hátha kizökkentem, de nem.
Jött utánam a konyhából a szobába, majd megint vissza, és közben ment a pun háborúk, meg Spartacus, meg Vergilius, és ez kívülről csuda vicces lehetett (amúgy benne is jól szórakoztam, nem tagadom).

Az van, hogy Kismacsó is rendkívül okos.
Sajnos becsvágy még mindig nem nagyon van benne, de ha egyszer az is megjön, akkor bármi lehet belőle széles e világon.
Egyelőre csak azzal motiválható, hogy nincs thai box, ha nem tanul, meg a pénteki kimenő is felejtős rossz jegyek esetén, és úgy néz ki ez (többnyire) működik.
Belami is a gimnázium második évében kezdett el saját maga örömére tanulni, azaz azért, mert szerinte tudni cool.
Ettől még végzős korában majdnem kirúgták a magatartása miatt, de tudásával soha nem volt baj, kitűnővel érettségizett.
Őszintén reménykedek valami hasonló lefutásban Kismacsónál, mondjuk a kirúgás közeli állapotot szívesen kihagynám.

Aztán még olyan is volt, hogy Charlie csinálta a videót, és már századjára hallottam ugyanazt a mondatot, meg persze ő is, és kezdtem egyre jobban frusztrálódni, hogy mit akasztottam a nyakába, úgyhogy sürgősen új elfoglaltság után néztem... befestettem a körmeimet pirosra!.

Elég sokára feküdtünk le aludni, mert nem fért az arcomba, hogy bevágjam a szunyát, mikor ő dolgozik.

Reggel meg azt mesélte, hogy éjszaka egy pontnál felébresztett, mert olyan furán szedtem a levegőt (na jó, horkoltam), hogy a hideg futkározott a hátán (késleltetett borzongás a kietlen laktanya után).
Ezen röhögtem (nem túl őszintén, mert milyen gáz már, hogy horkolok, mikor nem szoktam) egész reggel.

Ezt meg már hétfő reggel, és nem kapcsolódik sehogyan sem, de ez a cipő (haha, ennek soha nem lesz vége) egyszerűen fantasztikus. És nem lesz az enyém mostanában már.

A gyaloglócipőm (végre!!!)

Tegnap már megint ott tartottam, hogy én bizony nem megyek talpfelmérésre, meg máshová sem, mert esik az eső, Belami jön haza, főzni kell, "jajnincsidőmnekemerre!".

Aztán Charlie azt mondta, hogy ő bevásárol, aztán odajön elém az üzlethez, és menjek el végre, mert megőrül ettől az egésztől már (amúgy én is).

Ez a számítógépes felmérés nagyon tanulságos volt, mert sajnos feketén-fehéren (amúgy színesben) látszott, hogy elég nagy baj van a tartásommal, járásommal. Az egész súlyom gyakorlatilag a jobb sarkamon van, így kímélem a bal lábamat, ami már nem fáj egy ideje járás közben, de fixálódott ez a hülye tartás, szóval nem jó. És hát a talpamon elől is kellene lennie súlynak, de nekem egyáltalán nincs, gyakorlatilag a sarkamat terhelem egész nap.

Van némi bokasüllyedésem, ettől taposom befelé a cipőket, meg valami pontok sincsenek egy vonalban, de azt már nem jegyeztem meg, hogy ez mitől van.  

Utána megmutatták nekem, hogy miből választhatok. 

Olyat szerettem volna, amit kis jóindulattal bármihez fel tudok húzni. Ő lett az enyém:

Na, azért nem volt ennyire egyszerű, mert fél órát kínlódtam a méreten, de végül a nagyobbat választottam fél számmal, és úgy érzem, hogy jól döntöttem.

Olyan, de olyan kényelmes, hogy nem tudom elmesélni. És soha az életemben nem volt ennyire drága cipőm, szóval befogom egy időre. (Ami nem is baj, elég fárasztó lehettem már ezzel a témával.)

Hasta la vista baby!

Tegnap délután beszabadultam két cipőboltba.
Jah kérem, még mindig nem találtam meg az igazit! :-)
Szóval beszabadultam, de az egyik ötkor zárt, én meg előtte öt perccel estem be, a másikban meg számítógépes lábfelmérés is van, arra meg már nekem nem volt időm.

Úgyhogy ma visszamegyek.
14 óra körül már ott lehetek, mindenre lesz időm.
De, hogy cipőm lesz e, azt nem tudom. ;-)

A nagy cipő túra első állomása

Tegnap belefogtam a NAGY cipőkereső körutam első turnusába.
Nem viccelek, legalább 20 pár cipőt próbáltam fel (ha nem többet), és imába foglaltam Charlie azon döntését, hogy inkább nem jött velem, mert ezt biztosan nem bírta volna ki.

Amúgy én is nehezen.
A végén már csorgott a hátamon a veríték, mert az üzletekben meleg volt, én meg megfőttem félig a combközépig érő bőrkabátomban.
Később levettem, de nem mertem szem elől téveszteni, mert abba belepusztulnék (na jó, ez túlzás), ha ellopnák.

És nem találtam semmit.
Legalábbis olyat nem, amire azt mondom, hogy nekem ez kell. Ráadásul semmi nem volt olyan kényelmes, mint a gyaloglásra alkalmatlannak ítélt csizmám, szóval passz, hogy mi lesz.

Ettől megdobbant egy kicsikét a szívem, mert Lulu eklektikus stílusába simán beleférne, de nem az az általános "kis fekete", amit én most keresek.

Azért remélem, hogy egyszer az enyém lesz. ;-)

Ez már kicsit közelebb áll ahhoz, amit keresek, de ez tegnap nem volt sehol, csak képen láttam még:

Nem adom fel.
Folytatom a keresést. :-)