Ruhák, mindig csak a ruhák

Egy ideje kezdenek beszivárogni a napi öltözetbe a könnyebb ruhák, de ma előveszek pár holmit, néhányat meg elrakok egy időre.

Remélem nem hamarkodom el, de nagyon jól fog esni egy pici rendezkedés. Az biztos, hogy a lehosszabb és legmelegebb kabátomat elrakom a fogasról a beépített akasztósba, meg a kutyasétáltatós csizmámat is lecserélem félcipőre. A bordó Conversemet is előveszem, nagyon hiányzik a tornacipőben nyomulás. 

Az ezer éves farmerdzsekimet már hétvégén előbányásztam, mert találtam egy rakat régi kitűzőt, és muszáj volt kidíszítenem. 

Ez egy GAP dzseki, M méretű, és nagyjából egyszer ért be, mióta megvan, kb. tíz éve. No, most be tudom gombolni, a mellbőségem is kisebb lett. Amúgy soha nem szoktam begombolni, ezt már abban az időszakban viselem, mikor csak a hátamra kell valami. Nagyon szeretem, univerzális darab. 

Öltözni továbbra sem tudok tudatosan, az a legjellemzőbb, hogy reggel benézek a szekrényembe, és azt veszem fel, amihez épp hangulatom van. Olyan is van, mikor egy színre "éhezek" rá, és aznap muszáj, hogy legyen rajtam olyan szín is. Az elmúlt hetekben a kék vezetett, szinte minden nap az ilyen színű ruhákért nyúltam. (Tegnap és ma a keki zöld a favorit.)

Néha eltűnődök rajta, hogy ki kellene alakítanom a saját stílusomat, és kevesebb ruhával "operálni", mert így pont a bőség zavarában veszek el. Majd beszámolok róla, ha kitalálok valamit, de nagyon kíváncsi lennék, hogy ti hogyan álltok ezzel? Ösztönből tudjátok, hogy mit mivel, és mi áll jól? Vagy valahol utána néztetek? Van olyan is, aki negyven felett is pont így tévelyeg, mint én, és simán magára kanyarítja a rózsaszín Betty Boop táskát (amit mellesleg a keresztányomnak túrtam, csak épp... ).No jó, ezt már enyhén túlzásnak érzem én is. 

A nagy cipő túra első állomása

Tegnap belefogtam a NAGY cipőkereső körutam első turnusába.
Nem viccelek, legalább 20 pár cipőt próbáltam fel (ha nem többet), és imába foglaltam Charlie azon döntését, hogy inkább nem jött velem, mert ezt biztosan nem bírta volna ki.

Amúgy én is nehezen.
A végén már csorgott a hátamon a veríték, mert az üzletekben meleg volt, én meg megfőttem félig a combközépig érő bőrkabátomban.
Később levettem, de nem mertem szem elől téveszteni, mert abba belepusztulnék (na jó, ez túlzás), ha ellopnák.

És nem találtam semmit.
Legalábbis olyat nem, amire azt mondom, hogy nekem ez kell. Ráadásul semmi nem volt olyan kényelmes, mint a gyaloglásra alkalmatlannak ítélt csizmám, szóval passz, hogy mi lesz.

Ettől megdobbant egy kicsikét a szívem, mert Lulu eklektikus stílusába simán beleférne, de nem az az általános "kis fekete", amit én most keresek.

Azért remélem, hogy egyszer az enyém lesz. ;-)

Ez már kicsit közelebb áll ahhoz, amit keresek, de ez tegnap nem volt sehol, csak képen láttam még:

Nem adom fel.
Folytatom a keresést. :-)