Charlie szülinapja

Ez most egy nagyon szép nap minden szempontból.

Ma lett 51 éves Charlie, és erre az alkalomra egy közös éttermezést szerveztem össze a fiúkkal. Már karácsonykor lestipistopoltam ezt a napot, hogy legyen idejük úgy szervezni a dolgaikat. Aztán kiderült, hogy az exem is erre a szombatra gondolta a szülinapozást a fiúk féltestvérével, mert a tesó meg 4-én született. Én általában elég jól tudok alkalmazkodni az ők programjaikhoz, ami a fiúkat is érinti, de most mondtam Belaminak, hogy Charlie szülinapja pont 7-ére esik, szóval nem vagyok hajlandó sehová átpakolni. Igazából én szóltam hamarabb, ám megértem (nem), ha mégis oda mennének inkább, de én akkor is elviszem Charliet a kinézett indiai étterembe, ahová hónapok óta vágyik.

Végül ex átpakolta jövő szombatra a bulijukat, mi meg elmentünk a Taj Mahal étterembe.

Luna sajnos beteg lett, így Miklós egyedül jött.

Öten voltunk, rengeteget beszélgettünk, nagyon-nagyon finomakat ettünk.

Utána elmentünk még Belamiékhoz kávézni, ott folytattuk a kellemes időtöltést, és én minden percét kiélveztem ennek. Olyan ritka, mikor mindannyian együtt tudunk lenni. Luna hiányzott, de egy jó ürügy, hogy hamarosan megismételjük ezt az akciót. Van itt még olyan étterem, ahol nem jártunk. 

Ez már igazán kellett nekem.

Rettenetesen sz.r szerdám volt a munkában, két műszakot toltam le, mert mikor 16 óra előtt lecsuktam volna a laptopom tetejét az egész napos munka után, szóltak, hogy azonnali gondozási hely váltás lesz 4 gyerekemnek. Úgyhogy indultunk, és senki ne akarja tudni, hogy milyen sikoltozó, síró gyerekeket nyugtatni, akik nem értik, hogy miért szakítják ki őket az otthonukból, vagy legalábbis, amit eddig annak gondoltak. Igazából a 2 kisebb oda született, és most a nevelőszülő nem vállalja tovább őket, mert idegileg összeomlott, kórházban van, és mikor kikerül, akkor sem akarja csinálni tovább. Ma sem értem, hogy hogyan juthatott el eddig, mert azt hittem, hogy az én 4 gyerekemet soha vissza nem adná, maximum a másik 2-őt (nekik más a gyámjuk), akikkel baja volt. Aztán ez lett belőle mégis. 6!! gyereket kellett 3!!! helyre szétdobálni az este alatt, mert kvázi felügyelet nélkül maradtak. Nagyon dühös vagyok a szolgáltatóra, hogy hagyták eszkalálódni ezt az egészet, de azt mondta a nevelőszülői tanácsadó, hogy nem érezte, hogy ennyire rossz a helyzet. Mi a kollégámmal nyár óta mondogatjuk, hogy nincs jól a nevelőszülő, de nincsenek helyek, ez a mantra ment/megy. Közben, ha a 2 problémásat elrakták volna időben onnan, akkor a másik 4 menthető lett volna. Szerintem. Így meg most a 2 hely helyett 6 kellett, hát marha jó, nem?  (Ilyenkor úgy lesz hirtelen hely, hogy szanaszétdobálják őket.)

Ilyen napok után azt gondolom, hogy nem kellene asszisztálnom ehhez. Csak épp, ha mindenki kiszáll, attól nem lesz jobb. 

Este 23 órakor sikerült is hazaérnem.

Szóval úgy kellett már ez a mai nap nekem, mint egy falat kenyér.

Remélem, innentől egy felfelé ívelő szakasz kezdődik. 

 

(Sakkarah)

 

Ezek mennek most

Őszintén szólva már én sem vagyok túl boldog ettől a pakolás és selejtezés projekttől, úgy érzem soha nem lesz vége.

Én nem tudom, hogy hány zsák lomot vittem már le a szemetesbe, és még hány lesz, de közben gyűlnek az ilyen-olyan szigetek. Egy, amit Anyuékhoz viszek elégetni, mert személyes adatok vannak a papírokon, egy másik üres füzetekkel van tele, amit valamelyik lakásotthonnak adok majd le, de olyan is van, amit még Kismacsónak kell átválogatnia. Volt egy, amit tegnap Belami nézett át, azt ma teljesen megszűntettem. Tényleg napi egy-két óra jut rá, hogy ezzel foglalkozzak, de elképesztő mennyiségű idő kellene akkor is, ha folyamatosan ezt csinálnám. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehet ennyi lom ebben a kicsi lakásban, arról meg főleg nem, hogy miért nem tűnik kevesebbnek, mikor már kidobtam egy csomót. Mindegy, egyszer úgyis a végére érek, meg legalább ez az érzelmi része elmúlt, nem nyavalygok, hajítom kifelé, ami biztosan nem kell. 

Charlie pénteken töltötte be az ötvenedik évét, de tegnap tartottuk meg a szülinapját.

Pénteken dolgozott, ráadásul jó messzire kellett mennie, hiába mondtam neki hetekkel előtte, hogy arra a napra vegyen ki szabadságot. Na mindegy, nekem azért volt jó így is, mert el tudtam nyugiban menni szülinapi dekorációt venni pénteken, meg az anyukájánál fel is díszítettem a nappalit a másnapi családi összejövetelre. A tortát már előtte nap megrendeltem, meg bevásároltam az ebédre. Természetesen túrós tészta (is) volt, mert az Charlie nagy kedvence, régebben ebből csináltam tortát is neki, de most a vendégekre tekintettel volt rendes sütemény. 

Csak a szűkebb család volt, Charlie anyukája és tesója a feleségével, meg a gyerekekkel, közöttük a keresztlányunkkal, meg később Ági és Belami is befutott. 

Felkérték a keresztlányunkat koszsorúslánynak. 

Ez nagyon cuki jelenet volt, mert Zoét felkészítettük rá, és nagyon izgult, de örült neki. Aztán Ági átadott neki egy borítékot, amiben volt egy szép lap, amiről az arany szívet le kellett kaparnia, azon volt a kérdés, amire válaszolnia kellett. Belami adott neki egy érmét, kaparta nagy lelkesen, aztán olvasta a kérdést, és ragyogva válaszolt, hogy IGEN! 

Majd jövő szombaton megy Ágival, meg a másik koszorúslánnyal (Ági hasonló korú keresztlányával) ruhát próbálni, mert az is egyforma lesz majd a két koszsorúslánynak. 

Azt még az apjától kérdezte előtte: -De mit kell csinálnom majd az esküvőn?

Mire az apja: -Vonulsz a menyasszony előtt, esetleg virágot szórsz, nem tudom.

Erre Zoé: -Ez menni fog.

Persze az apja nem hagyta szó nélkül: -Azt elhiszem, szerintem ráadás is lesz, ha rajtad múlik  művésznő. (Zoé dráma tagozatra jár a suliban, erre célzott.)

Jövő hétvégén Kismacsóék jönnek haza, addigra annyira rendet kell vágnom, hogy aludniuk legyen hol.

Még megvannak az ágyak, nem tudom lesz e annyi időm a héten, hogy kicseréljem őket kanapéra. Mindenesetre ő is át tudja majd nézni a dobozát, aztán azt is megszűntetem.

Haladok. Lassan, de biztosan. 

Konok

Továbbra is nyűgös vagyok, de nem igazán rosszkedvű.

Általában segít, ha vannak új terveim, és vannak, de most még ez sem dob fel. Elképzelhető, hogy azért, mert még nem látom a terv megvalósításának pontos részleteit.

Nos, én elég konok tudok lenni, ha elképzelek valamit, és meg akarom valósítani.

Igazából az sem érdekel, hogy nem azonnal valósul meg az álmom, mert hiszek abban, ha elég komolyan foglalkozok vele, akkor az úgy lesz majd.

Emlékszem, valamikor 2006-ban merült fel bennem először, hogy ki szeretném tanulni a kozmetikus mesterséget, és majdnem tíz év múlva meg is valósítottam, mert addig nem mászott ki a kis hangya a fejemből. (Azt most inkább hagyjuk, hogy végül nem használom semmire a magam szépítkezésén túl.)

Aztán a kutya. Az is ment már nálam hosszú évek óta, aztán meglett milyen fajtát szeretnék, majd addig szívóskodtam, míg meg nem találtam a kutyánkat.

Nagy tévedésem a jogosítvány, mert azt is addig hajtottam, míg meg nem lett, de vezetni utálok.

Összességében nem biztos, hogy ez a konokság annyira jó, mert sok esetben olyanokat is átverek a rendszeren, amikre nem feltétlenül van szükségem. (Mór nem tartozik ide természetesen.)

Legújabb vezérhangya a fejemben a fonyódi költözés.

Igen, látom magam előtt a lakcímkártyámat, a sétáimat minden egyes évszakban. 

Most azt gondolom, hogy a legcélszerűbb az lenne, ha fokozatosan csorognánk át oda. Először -mondjuk én- találok ott munkát, elköltözök valami olcsó megoldással (szoba bérlése például), aztán Charlie is talál jó munkát, ő is költözik, majd keresünk valami saját ingatlant, a mostanit meg eladjuk. 

Ehhez én most nézegetem az állásajánlatokat ott és a környéken, de nem túl bíztató. Az meg különösen lelombozó, hogy túl sok energiát sem érzek magamban semmihez, az életem/életünk megváltoztatásához különösen nem. Most még egy egyszerű festés a lakásunkban is megugorhatatlannak tűnik. 

Ez ügyben (költözés) beszéltünk már a fiúkkal, mindketten biztatnak minket, hogy menjünk, ha úgy érezzük. Kismacsó még kb. egy évig tervez itthon lakni, de azt mondta, ha hamarabb mennénk, ő meg tudja oldani, meg a lakás is maradna még. Anyósom már ennyire nem egyszerű eset, de ezen még nem parázunk, mert sehol sem tartunk, szóval majd falatonként esszük azt az oroszlánt, vagy mi.

Tegnap megtartottuk Charlie szülinapját.

Végül mindketten dolgoztunk, szóval a kirándulás együtt ugrott (én kirándultam a munkám miatt, de nem igazán élveztem). A vacsorát én lezongoráztam fejben, hogy hozunk valami finomat haza, úgyhogy sírni tudtam volna, mikor Charlie mondta, hogy tud egy éttermet, ahová Mórt is be tudjuk vinni. Végül az lett, amit én gondoltam, mert későn lett volna időpont foglalásra, úgyhogy kézműves hamburgert hoztunk, isteni finom volt. Kicsit haragudtam magamra, hogy mekkora egy ünneprontó lusta dög vagyok már, hogy nincs kedvem kiöltözve elmenni egy fancy étterembe a férjem szülinapján, de tényleg nem volt.

Persze előtte, délután hoztam meglepi tortát gyertyával, meg Charlie anyukája sütött tepertős pogácsát, szóval jó volt minden, csak már megint átvertem a rendszeren az én elképzelésemet. Pont, ahogy szoktam. Nincs ez így jól.

 

Egy hisztis, agresszív Pumikli deszkás cipőt vett magának, és bőrnadrágról álmodik

Túl sokat utaztam a héten, azt hiszem.
Az van, hogy ebben a hónapban lesz négy!!! nap képzésem, ami rengeteg kiesés a munkából, úgyhogy bele kellett húznom. Ennek meg az lett az eredménye, hogy csütörtökön már olyan voltam, mint a kifacsart citrom, plusz hisztis, agresszív. Alig bírtam türtőztetni magam, sőt, itthon nem is tettem, ennek meg Charlie itta a levét. Este úgy indultunk el a színházba, hogy nem is szóltunk egymáshoz, de aztán belelazultunk a programba, és szépen átlendültünk a fagyos hangulaton.

Pénteken meg nem dolgoztam már, Charlie szülinapja miatt.
Végül nem mozdultunk ki a városból, hanem jó sokáig aludtunk, aztán egy jó drága helyen ebédeltünk. A kaja finom volt, nekem elég is (egyszerűt kértem), de Charlienak kicsit kevés volt (ő bonyolultat kért).
Engem feszélyez, amikor ennyire ugrál körülöttem a pincér, nem ehhez vagyok szokva, és szerintem akkor is zavarna, ha rendszeresen ilyen helyekre járkálnánk.
Utána elmentünk ajándékot venni, egy pontymatracot. Mert az kell egy horgásznak. 😂
Ha már ott voltunk, magamnak is megvettem a "deszkás cipőt", mert guggolni abban lehet jól.
Eleinte nem zavart a ruganyos futócipőm, de mióta ötven-hatvan kilókkal nyomom, már érzem, hogy ez így nem jó, nem stabil, nem biztonságos. Van kifejezetten erre a célra gyártott cipő, de elég drága, meg csak rendelésre hozzák, én meg azért nem vagyok súlyemelő (nem is leszek). Szóval más megoldás után néztem, és Belami javasolta a deszkás cipőt, mivel annak merev, egyenes a talpa, és a lábfejemet is jól összefogja. Viszont ebben meg futni tilos, szóval mindig más cipő kell majd egy-egy edzéshez.
Aztán itthon megcsináltuk Charlie kedvencét, a túrós tészta tortát, fellufiztam a konyhát, rajzoltunk a táblára (konyhában van egy ilyen üzenőfal szerűség, amire krétával lehet írni).
Késő este meg mozi, Charlie vágya volt ez a háborús film, én biztosan nem választottam volna. Mindegy, kibírtam valahogy. Kimaxoltuk a napot 

A fiúk ma estig az apjuknál voltak, Kismacsó hazajött, de már el is ment "csajozni".
Belami most Szegedre ment Iluskával, ő majd csak jövő héten jön haza.

Ma tudtam edzeni másodjára a héten, ezért holnap is megyek Kismacsóval.
Most nagyon élveztem, a futós részt különösen. Én még soha nem voltam "belőve", de valami ilyesminek képzelem az érzést, mikor már úgy futok, hogy nem is érzem, hogy teszem az egyik lábamat a másik után, annyira elönt az adrenalin, a zene meg üvölt a fülembe, komolyan alig tudtam leszállni a gépről, annyira vitt a lendület. K.rva, kib.szott jó érzés, na. Kár, hogy nem mindig ilyen.

Akarok egy bőrnadrágot, és magassarkú csizmával viselném.
Annyira nem az én világom az ilyesmi, hogy pont ezért kívántam meg. Azt hiszem, hogy kapuzárási pánikom van, meg a futógépes endorfin vitt el ennyire .
Meg az is felötlött bennem, hogy ezer éve nem táncoltam egy jót, és a bőrnadrág & magassarkú kombóban lenne a legjobb. Régen táncoltam már át az egész éjszakát, és nem is igazán hiányzott eddig... Azt hiszem agyamra ment a futás mégis. 😁

Az is vicces, hogy dicsérgetik a hajam színét.
Mert olyan szép vörös, mintha melírozva is lenne. Hát persze. A henna az ősz hajszálakat lángoló vörösre festi. Szóval jó sok ősz hajam van, ami miatt egyre vörösebb vagyok. Azt hiszem belehalnék, ha nem festhetném a hajamat, és ősznek kellene lennem.

Még mindig nagyon szeretem a munkámat,

de azt veszem észre, hogy egyre több időmet tölti ki. 

Nagyon kell figyelnem, hogy ne szaladjak túl a napi nyolc órán, és ne járjon akkor is a fejemben valamelyik ügyem, mikor épp mással foglalkoznék.

Múlt héten egy edzést hagytam ki a friss tetoválás miatt, nem akartam a fóliával zörögni, vagy izzadni alatta.

Ma már mentem, és nagyon kellemesen elfáradtam.

Lefoglaltuk az augusztusi nyaralásainkat: egy-egy hét Balaton.

Az első a keresztlányékkal lesz Fonyódon, a szokásos helyünkön. Közvetlenül utána meg visszacsorgunk Balatonvilágosra, és ott is hesszelünk egy hetet Apuékkal, meg Anyuékkal. 

Igen, a szüleim elváltak, de most egy időben, egy helyen lesznek velünk. Érdekes lesz, de gond egy szál sem, elvoltak mindig is egymással, egymás mellett. Kulturáltan váltak, ahogy én is igyekeztem az extől.  

Amúgy ezen a helyen még csak Apuéknál voltunk, mikor épp ők nyaraltak ott, és beleszerettem a helybe, szóval megbeszéltük Charlieval, hogy ott is eltöltünk egy hetet. (A fiúk nem tudnak velünk jönni két hétig, majd becsatlakoznak itt-ott, ahogy el tudnak majd szabadulni.)

A hatalmas villa a parton áll, saját strandja van, és nem külön program a strandolás, akkor ugrok fel a szobánkba, vagy fordítva, amikor akarok. Van minden, horgászcsónak, biciklik, nyugágyak, bármit lehet használni. Úgy, de úgy várom már!

Tavaly csináltattam magamról ott egy bikinis képet, és megint fogok majd, kíváncsi leszek mennyit változik addig a testem a rendszeres edzésektől. Én nem nagyon látok nagy változást, néha ez el is kedvetlenít, de aztán mindig meggyőzöm magam, hogy sokkal fontosabb a jó közérzetem, meg az erős immunrendszerem, amit ezzel nyerek. Különben meg tök rendben vagyok koromhoz képest, nem stresszelem magam ezen.

Pénteken Charlie szülinapja lesz, a tetoválás miatt dugába dőlt a gyógyvizes lubickolás, sajnos még két hétig nem lehet ilyesmit csinálnom. Valami mást kell kitalálnom. Nem tudtok valahol valami nagyon franya kiállítást? Esetleg fotósat? De minden érdekel. Elvinném valahová.

Most pedig dolgozok még picit, meg szeretnék csinálni még pár jelentést. Na, hajrá!   

Örülni lehet...

, hogy pénteken megjött a másik baglyom, meg előtte már az életfás nyakláncom is.

Szombaton sokáig aludtunk, és semmi, de semmi hasznosat nem csináltunk egész nap. Csuda pihentető tud ez lenni.

Vasárnap Charlie szülinapja volt, azt kérte, hogy menjünk ki a piacra, és ne takarítsak.

Jó volt, mert a piacon olcsóbban találtunk Rod Podot... Hogy mi az? Horgászbot tartó. :-)

Ott, a piacon ebédeltünk sajtos-tejfölös lángost, úgyhogy ez a hétvége sem a szénhidrát számolásáról szólt.

Aztán délután elkészítettük Charlie szülinapi tortáját, ami egy túrós tészta torta volt, sok-sok szalonnával, mert neki ez a kedvence. (Erre mondtam, hogy kár lett volna a szénhidrátot számolni. Báhh!)

Boldog szülinapot Charlie!