Ez most egy nagyon szép nap minden szempontból.
Ma lett 51 éves Charlie, és erre az alkalomra egy közös éttermezést szerveztem össze a fiúkkal. Már karácsonykor lestipistopoltam ezt a napot, hogy legyen idejük úgy szervezni a dolgaikat. Aztán kiderült, hogy az exem is erre a szombatra gondolta a szülinapozást a fiúk féltestvérével, mert a tesó meg 4-én született. Én általában elég jól tudok alkalmazkodni az ők programjaikhoz, ami a fiúkat is érinti, de most mondtam Belaminak, hogy Charlie szülinapja pont 7-ére esik, szóval nem vagyok hajlandó sehová átpakolni. Igazából én szóltam hamarabb, ám megértem (nem), ha mégis oda mennének inkább, de én akkor is elviszem Charliet a kinézett indiai étterembe, ahová hónapok óta vágyik.
Végül ex átpakolta jövő szombatra a bulijukat, mi meg elmentünk a Taj Mahal étterembe.
Luna sajnos beteg lett, így Miklós egyedül jött.
Öten voltunk, rengeteget beszélgettünk, nagyon-nagyon finomakat ettünk.
Utána elmentünk még Belamiékhoz kávézni, ott folytattuk a kellemes időtöltést, és én minden percét kiélveztem ennek. Olyan ritka, mikor mindannyian együtt tudunk lenni. Luna hiányzott, de egy jó ürügy, hogy hamarosan megismételjük ezt az akciót. Van itt még olyan étterem, ahol nem jártunk.
Úgy kellett már ez a mai nap nekem, mint egy falat kenyér.
Remélem, innentől egy felfelé ívelő szakasz kezdődik.
Elképzelni se tudom, csak sejtem, milyen nagyon nehéz lehetett az a szerda neked!
VálaszTörlésIlyen helyzetben mivel, hogyan tudod nyugtatni a gyerekeket, mi segít nekik?
Igazából nehéz vigasztalót mondani, mikor úgy kell érezniük, hogy megint "nem kellettek". Higgadt próbálok maradni, meg támaszként jelen lenni. Ezek olyan traumák, amiket nem lehet kiheverni, maximum megtanulnak együtt élni vele. ;-(
TörlésIsten éltesse Charliet!☺
VálaszTörlésén is február 7én születtem🙈☺
Nahát! Akkor megkésve kicsit, de Isten éltessen sokáig téged is erőben, egészségben!
Törlés❤
Törlés