Túl sokat utaztam a héten, azt hiszem.
Az van, hogy ebben a hónapban lesz négy!!! nap képzésem, ami rengeteg kiesés a munkából, úgyhogy bele kellett húznom. Ennek meg az lett az eredménye, hogy csütörtökön már olyan voltam, mint a kifacsart citrom, plusz hisztis, agresszív. Alig bírtam türtőztetni magam, sőt, itthon nem is tettem, ennek meg Charlie itta a levét. Este úgy indultunk el a színházba, hogy nem is szóltunk egymáshoz, de aztán belelazultunk a programba, és szépen átlendültünk a fagyos hangulaton.
Pénteken meg nem dolgoztam már, Charlie szülinapja miatt.
Végül nem mozdultunk ki a városból, hanem jó sokáig aludtunk, aztán egy jó drága helyen ebédeltünk. A kaja finom volt, nekem elég is (egyszerűt kértem), de Charlienak kicsit kevés volt (ő bonyolultat kért).
Engem feszélyez, amikor ennyire ugrál körülöttem a pincér, nem ehhez vagyok szokva, és szerintem akkor is zavarna, ha rendszeresen ilyen helyekre járkálnánk.
Utána elmentünk ajándékot venni, egy pontymatracot. Mert az kell egy horgásznak. 😂
Ha már ott voltunk, magamnak is megvettem a "deszkás cipőt", mert guggolni abban lehet jól.
Eleinte nem zavart a ruganyos futócipőm, de mióta ötven-hatvan kilókkal nyomom, már érzem, hogy ez így nem jó, nem stabil, nem biztonságos. Van kifejezetten erre a célra gyártott cipő, de elég drága, meg csak rendelésre hozzák, én meg azért nem vagyok súlyemelő (nem is leszek). Szóval más megoldás után néztem, és Belami javasolta a deszkás cipőt, mivel annak merev, egyenes a talpa, és a lábfejemet is jól összefogja. Viszont ebben meg futni tilos, szóval mindig más cipő kell majd egy-egy edzéshez.
Aztán itthon megcsináltuk Charlie kedvencét, a túrós tészta tortát, fellufiztam a konyhát, rajzoltunk a táblára (konyhában van egy ilyen üzenőfal szerűség, amire krétával lehet írni).
Késő este meg mozi, Charlie vágya volt ez a háborús film, én biztosan nem választottam volna. Mindegy, kibírtam valahogy. Kimaxoltuk a napot
A fiúk ma estig az apjuknál voltak, Kismacsó hazajött, de már el is ment "csajozni".
Belami most Szegedre ment Iluskával, ő majd csak jövő héten jön haza.
Ma tudtam edzeni másodjára a héten, ezért holnap is megyek Kismacsóval.
Most nagyon élveztem, a futós részt különösen. Én még soha nem voltam "belőve", de valami ilyesminek képzelem az érzést, mikor már úgy futok, hogy nem is érzem, hogy teszem az egyik lábamat a másik után, annyira elönt az adrenalin, a zene meg üvölt a fülembe, komolyan alig tudtam leszállni a gépről, annyira vitt a lendület. K.rva, kib.szott jó érzés, na. Kár, hogy nem mindig ilyen.
Akarok egy bőrnadrágot, és magassarkú csizmával viselném.
Annyira nem az én világom az ilyesmi, hogy pont ezért kívántam meg. Azt hiszem, hogy kapuzárási pánikom van, meg a futógépes endorfin vitt el ennyire .
Meg az is felötlött bennem, hogy ezer éve nem táncoltam egy jót, és a bőrnadrág & magassarkú kombóban lenne a legjobb. Régen táncoltam már át az egész éjszakát, és nem is igazán hiányzott eddig... Azt hiszem agyamra ment a futás mégis. 😁
Az is vicces, hogy dicsérgetik a hajam színét.
Mert olyan szép vörös, mintha melírozva is lenne. Hát persze. A henna az ősz hajszálakat lángoló vörösre festi. Szóval jó sok ősz hajam van, ami miatt egyre vörösebb vagyok. Azt hiszem belehalnék, ha nem festhetném a hajamat, és ősznek kellene lennem.
Nekem is csíkos a hennától, ami egyrészt vagányul néz ki, másrészt elkeserítő, mert rengeteg ősz hajszál bújik meg a festék alatt. A férjem nem is érti, minek vesződök a hennázással, van egy olyan (szerintem) tévképzete, hogy a natúran meghagyott ősz haj menő. De még csak 34 vagyok, 25 éves korom óta őszülök, hát nem akarok mamiként kinézni, könyörgöm!
VálaszTörlésAbszolút megértelek. Biztosan van olyan, akinek jól áll az ősz haj, de az nem én vagyok, az biztos.
TörlésAmúgy meg tényleg vagány a "melírozott" hennás haj. :-D