Ma még kipihenem a pihenést

Tegnap este érkeztünk haza.

Az utóbbi bejegyzésem óta nagyon besűrűsödtek a napok, és a kontroll is kicsúszott a kezemből, de így volt minden jó, ahogyan volt.

30-án érkeztek sógoromék a gyerekekkel, velük szilvesztereztünk.

Kicsit tartottam ettől az egésztől, mert hirtelen rengetegen lettünk, és én Fonyódon pont a lelassultságot, a csendet szeretem. Mégis nagyon jó volt, szerintem mindenki nagyon jól érezte magát. Sokat voltunk kint, nagyokat sétáltunk, voltunk korcsolyázni, bár én ott csak néző voltam, de a forralt borocskámmal tök jól elvoltam. Annyira, hogy jól a fejemnek is ment, rendesen becsiccsentettem tőle, pedig csak egyet ittam, eskü. 

Velük volt a kiskutyájuk, aki már tizennégy éves, légcső szűkülete van, és éjszakánként ez úgy hangzik, mintha az életéért küzdene, pedig nem. Tök jól elvan, úgy néz ki, mint egy kis öreg úr, de közben ott van mindenhol, rendkívül gyorsan mozog, főleg a konyha közelében, imád enni. Én őt nagyon szeretem, hiszen ismerem, mióta hozzájuk került. Kettőt aludtak Fonyódon velünk, de én a kutyustól szinte egyáltalán nem, de végig arra gondoltam, hogy nem érdekel, inkább ezt hallgatom, minthogy ne legyen már. Ettől persze előjött később a Mórért való szorongásom rossz álmok formájában, mert engem nagyon nyomaszt, hogy emberi számítás szerint az ő nem él túl minket (bár ezt soha nem lehet tudni, ugye). 

Ők Mórral csak elviselik egymást, mert mindkettő tipikus egyke kutya, szóval másik kutyával nincs nagy haverság otthon, max átmeneti ideig. De tényleg nincs gond velük, a kicsi néha megugatja Mórt, aki ezt tudomásul veszi, és arrébb megy. 

Szilveszterkor rengeteget ettünk, meg társasoztunk, igyekeztünk kitartani éjfélig, mert mindenki álmos volt a kinti jó levegőtől.

Éjfél után millió csillagszórót elégettünk kint, meg havaztak a gyerekek, mert ott is esett az év utolsó napján (meg az elsőn).

Elsején délelőtt ők elmentek, délután pedig érkeztek Belamiék. 

Innentől szombatig velük voltunk, és igyekeztünk tartalmasan eltölteni az időt. Ó, én úgy élveztem! Rájöttem, hogy imádok babaúszásról, meg babaruhákról fecsegni, mert ez közelebb hozza a kisbaba érkezését hozzám. Ágin már látszódik, hogy várandós, nagyon szép kismama. 

Velük is voltunk sétálni, meg pizzáztunk az egyik napon. Társasoztunk velük is, és ez továbbra is nagy szó nálam, mert nem szeretek, de mostanában mindig élveztem, valahogy olyan jó hangulatúak, hogy kár lenne kimaradni belőle.

Sajnos rengeteget ettem a szépen evős napom után, elengedtem ezt a fonyódi tartózkodás idejére.

Futni voltam összesen kétszer, de ez nem kompenzálta azt, hogy este tízkor még rákívántunk Ágival a zsíros kenyérre savanyúsággal. Meg hasonlók. Inkább hagyjuk is, a mai nappal visszatértem az alapokhoz, és inkább nem mondom meg, hogy a reggeli mérlegelés mit mutatott. 

Ágiék elhozták az esküvői vágatlan videót pendriven, úgyhogy az egyik este programja ez volt. 

Olyan jó volt visszacsöppenni abba a napba, és képzeljétek, a videón elég jól mutatott a sminkem, valahogy mozgásban sokkal jobb volt, mint a befagyasztott pillanatokban. 

Tegnap sokáig aludtunk, aztán pakolászni kezdtünk.

Belamiék hamarabb elindultak, mert én még rendbe szoktam kapni a házikót, mielőtt elmegyünk. Volt még egy munkautunk Szekszárd felé (Charlie), utána értünk haza. 

Azóta mosok szüntelen. Szerintem ez a nap arra fog rámenni.

Majd még akarok írni valamiféle évzáró és -nyitó posztot. Meglátom. 

BÚÉK!

Vitathatatlanul szerettem 2023-at, és szerencsére 2024 hasonlóan jó év volt.

Most megint egy páratlan év jön, ráadásul 50 éves leszek júliusban, augusztusban megnősül Belami, szóval ismét egy fantasztikus évre számítok, remélem igazam lesz. Én mindent el fogok követni, hogy jó legyen, ami tőlem függ, a többiért meg szorítok. A szeretteim és a magam egészségéért leginkább, a többi meg megoldható. 

Az év utolsó napján (is) elmentem futni.

Egyszerűen nem tudom kihagyni ebben a gyönyörű téli időben, olyan hideg és tiszta a levegő, hogy szinte fáj lélegezni, és a szintkülönbségtől olyan izomlázam van napok óta a s.ggemben, hogy az első méterek gyötrelmesek, de aztán elönt az endorfin, és alig bírom abbahagyni. 

Én nagy barátja vagyok a futópad + film kombónak, de Fonyódon futmi egy életérzés, nem lehet (és nem is kell) összehasonlítani a kettőt.

Baj nélkül lehoztuk a mai sétákat Mórral.

Ő nem igazán fél a durrogástól, de ha a közvetlen közelében történne, akkor ő is elszaladna, szóval nem kockáztatunk. Már fekszik, pihen, a kinti hangok tényleg nem zavarják.

Charlie megcsinálja a lencsét, míg én évértékelek, aztán még társasozunk, csillagszórózunk, én próbálok éjfélig ébren maradni, mert a délutáni pihenő helyett futottam, aztán kölyök pezsgővel koccintunk (lúzerok vagyunk, de nem szeretjük a pezsgőt, mindig kiöntöttük a végét), utána -szerintem- én beájulok. Annyira nem baj, ha hamar alszunk, mert Mórt reggel nem fogja érdekelni, hogy meddig voltunk fent, neki mennie kell, meg persze így nekem is. De nem baj, ennél jobban nem is indulhatna 2025 első reggele. 

BÚÉK minden kedves olvasómnak!

2022-ből 2023-ba

2022 változatos év volt számomra, volt benne sok jó, és olyan is, ami nem tetszett.

Én egyre kevésbé hiszek abban, hogy december 31-el valóban valami újba lépünk, mert nem az hoz változást, hogy új évet írunk, hanem magunkban hordozzuk azt.

Én már karácsony után számot vetettem magammal, úgy éreztem, nem akarom halogatni a változtatást egy nappal sem tovább. Sokkal, de sokkal jobban érzem magam attól, hogy ismét kontroll alatt tartom a dolgaimat, és ebből a szilveszter sem tud kimozdítani. Nyilván sokat dob rajtam, hogy zen állapotban leledzem Fonyódon Charlival és Mórral, holnaptól meg Belami is csatlakozik. Több kilóméteres sétákat tolunk délelőtt és délután is, de ma éjszaka is kimegyünk a partra szerintem. 

Egyéb dolgom sincs, mint a testi - és lelki egészségünkkel foglalkozni.   

Jó lenne megmaradni ebben a lelkiállapotban, még akkor is, mikor hazamegyünk, és dolgozni kezdünk.

Békés, boldog új évet kívánok mindenkinek, magamnak! 

 

Elkezdődött 2020, így

Kicsit zaklatottan indul ez a 2020, pedig olyan kellemesen zárult 2019.

A szilvesztert én sem nagyon szeretem, de kitaláltuk Charlieval, hogy elmegyünk Budapestre Apuékhoz, és belevetjük magunkat az utcai ünneplésbe. Ők már évek óta ezt csinálják, és azt mondják, élvezik. 

Na jó, egyszer nekem is tetszett, de nem tudom, hogy akarom e újra, majd meglátjuk. Van még 364 napom kitalálni, ha jól számolom. (Charlie szerint ez az év 366 napos a szökőév miatt.)

Aztán elsején délután hazaértünk, és csak ettem, meg ettem, meg kávéztam, hogy nyitva tudjam tartani a szememet. 

Alkoholt alig ittam szilveszterkor, viszont megettem egy nagy szelet húst, mert megkívántam. Őszintén szólva örültem neki, mert nem szeretem a visszavonhatatlan dolgokat az életemben, de szerintem nem volt jó hatással rám. Egyből visszatért a borúlátó énem, jól megtápláltam a hússal, azt hiszem. Pedig inkább arra gondoltam, hogy a fehérjehiány sarkallt a húsevésre, mert mi még szilveszter napján is edzeni voltunk. Charlie, Kismacsó és én, mert Belami ügyelt egy 24 órásat. Utólag azt mesélte, hogy a hozzátartozókkal volt inkább gondja, mint a kis betegekkel, mert a nagyik és anyukák kidőltek, őket is vizsgálni, meg továbbküldeni kellett, annyira.

Na, kanyargok itt mindenfelé, de az elseje nem az én napom volt, na. 

Ma megint nem ébredtem túl jól.

Tudtam, hogy itthonról fogok dolgozni, de előtte rendet kellett vágni kicsit, mert csatatér volt mindenhol. 

Még nem is végeztem teljesen, mikor Charlie hazavitorlázott, hogy akkor ő most itthon lesz, mert itthon van dolga. Nem volt őszinte a mosolyom, ezt, sajnos, ő is észrevette, és meg is sértődött. 

Na mindegy, később jóban lettünk megint, és elmentünk edzeni.

Na ez is.

Nem igazán érzett még rá az ízére, inkább nyűg neki, mint endorfin forrás, de azért reménykedek, hogy rákattan. Nagyon fontos (lenne) neki (is) a rendszeres mozgás, különben baj lesz. De legalább elkezdte (elég erőszakos tudok lenni), és reményeim szerint egy hónap után már hiányozni fog neki. 

Utána elmentünk a KEDVENC helyemre, abba a vegetáriánus étterembe menüzni.

Én ott hogy szeretek enni! Annyira finom minden, és teljesen nyugalomban vagyok, hogy nincs benne semmi olyan, amit ne próbálnék ki szívesen. 

Bárcsak valaki főzne rám ebben a szellemben, mert semmi huzalmam nincs a főzéshez, ki nem állhatom az egészet.

Új projektem a hinduizmus, buddhizmus tanulmányozása, olvasni szeretnék róla.

Lett bennem mostanában egy igény arra, hogy pontosítsam magamban a vallások lényegét, és elhelyezzem magam valahová. Meglátjuk hová lyukadok ki.

A lényeg.

Így estére visszataláltam önmagamhoz. Dolgoztam egy csomót, szerintem elég jól haladtam, és a kedvem is visszarendeződött a mozgás és a jó kaja miatt. Maradjon is így!  

Szilveszter, meg utána

Ki nem állhatom a szilvesztert.
Tavaly (2016.01.01-én) csak nem aludtam a hülye pezsgőtől, idén (2017.01.01-én) hánytam is.
Pedig igazán nem ittam sokat (két pohárral), de mindenhol enni kellett, és ez megbosszulta magát. Nekem egyszerűen nem megy, hogy egyszerre egyek és igyak is.

Azért a nap további része jól sikerült: sokáig aludtunk, utána filmet néztünk.
Lassan megérkeztek a fiúk, először Kismacsó (ő Kisszőkééknél aludt a buli után), később Belami is, már a liftben fújta az ördögnyelvet (ő meg Széphajútól jött, Széphajú volt a házigazda a házibulijukon, úgyhogy takarítani kellett segíteni).

Már jobb volt a gyomrom, úgyhogy ettem a fiúkkal lencsét, meg virslit... Meg sütit, meg zéró kólát. Hát igen. Igazából holnap kezdődik az új év. ;-)

Az meg feldolgozhatatlan, hogy holnap munka.
Szinte hitetlenkedve állítottam be az ébresztőt, mert egyszerűen nem hiszek benne, hogy egyáltalán el tudok ma még aludni, abban meg főleg nem, hogy fel fogok kelni időben.
Máris utálom az egészet.