Villanások

Charlie: -Halló, Magyar Nemzeti Park? Szeretnék valakivel beszélni denevér ügyben. Ugyanis a tető burkolata alá költöztek, és annyira elszaporodtak, hogy napnyugta után képtelenség kimenni az erkélyre. Nem tudom van e lehetőség befogni őket, és máshová költöztetni?
Nemzeti Park: -De uram a denevérek nem veszélyesek az emberre, nem emberi hússal táplálkoznak.
Charlie: -Na jó, ezt mondja a feleségemnek!
Nemzeti Park: -Hmmm... Adja meg a nevét és az elérhetőségét, vissza fogja hívni az illetékes!

Lulu: Már két napja ilyen a hangom. Rekedt, nehéz beszélni. Nem fogom megúszni az orvost. Aggódok.
Charlie: Inkább énekeld el a "Jég dupla whiskyvel"-t! Jól állna neked.

Ülünk a buszon a 16 éves, nemi beteg gravidával (mert aznap annyi orvosi papírt olvastam és írtam alá a kórházban), nevezzük őt Nikolettának.
Nikoletta: -Tessék nézni Lulu néni! Annak a srácnak kilóg a zsebéből a pénztárcája. Tiszta hülye, ki fogják zsebelni. Én mindig a csöcsömhöz teszem a pénzt a melltartómba, onnan nem veszik ki csak úgy. Még a mobilomat is odateszem, ha olyan helyen vagyok.
Kicsit később, már a vonatot várom vele. Beszél, egyfolytában beszél hozzám, élvezi, hogy valóban figyelek rá, beszélgetek vele. Szomjasan hadar, csapong, kicsit hangos, gyakorlatilag mindenki hallja, hogy miről mesél, de kezdem megszokni.
Egyszerre elhalkul, csöndesen mondja: -Én kiloptam volna a zsebéből a tárcáját annak a fiúnak, ha nincs ott Lulu néni.

Szerda este, 22 óra után, befedve Kismacsó összes könyve és füzete, felcímkézve, már csak rá kell írni a nevét, és azt, hogy 10.d.
Charlie: -Majd ráírja ő, hagyd már! Csináljon ő is valamit ebben a témában!
Lulu: -Neeeem! Ezt én csinálom, ezt csak én tudom jól csinálni, kifejlesztett módszerem van, minden mozdulatnak helye van. És lassan csak ez marad nekem a gyerekkorából.

Szösszenetek

Az előbb telefonált Charlie, hogy ő most vesz egy csokit a boltban, mert ki kell jönnie az irodából, olyan gyönyörűséges az idő.
Én meg rákontráztam, hogy így van, azonnal menjünk Csodafalvára nyaralót választani, és vegyük meg valahogy. Meg a kutyát is, meg a, mega....
Nevetett, és mondta, hogy akkor indul is. :-)
Bahh, ez olyan jó lenne!

Belami mondta a hétvégén, hogy egy, azaz egy dolgot talált, amiben nem hasonlít rám Széphajú (legyen ez Belami barátnőjének a neve). Ő ugyanis imádja a denevéreket, ellentétben velem, mert én úgy irtózom tőlük, hogy minden egyes idegszálam vigyázzba áll a nevük hallatán is. Szóval ne mondjátok (írjátok) le nekem "azt"!

Abszolút gyengeségemnek tekintem, de fáradtan imádok tlcés, menyasszonyi ruhás műsorokat bámulni.
A fiúk nem nagyon tudnak ezzel a szokásommal mit kezdeni, rosszabb napokon egyszerűen elorozzák a távirányítót tőlem, aztán pont.
Tegnap nagyvonalúan rám hagyták a dolgot, sőt Kismacsó maradt mellettem a telefonjával, és néha-néha felnézett a szorgos nyomogatásból  társas életből.
Egyszer csak borzongva felkiáltott: -Ő ott férfi vagy nő? Jaj, még szakálla is van! -mondta, mikor meglátta a menyasszony édesanyját.
-Na és? Biztosan valami hormonzavara van. Elég baj az neki -vettem védelmembe a mamát.
-De most tényleg. Ha valami bajom lenne, és szakállam nőne, akkor már nem is szeretnél? -provokáltam Kismacsót.
-De hát neked nincs férfias arcod, rajtad akkor is látszana, hogy nő vagy.
-Nem, a válasz nem jó fiam. Ilyenkor azt kell mondani: Anya te mindenhogy szép vagy nekem.
Muszáj valahogy megtanítanom bókolni ezt a gyereket. ;-)

"Előző életemben denevér voltam..." (na persze)

Szombat reggeli kapkodás, Charlie indul a legénybúcsúba, ami egész napos program horgászással, bográcsozással és a többivel együtt.
Segítek neki bepakolni az autóba, közben nyávogok: -Hívogatsz majd?
Mire ő: -Hát persze, sokszor.
Mire én: -Hiányozni fogok?
Mire ő: -Nagyon.
Mire én: -Sírni is fogsz utánam?
Mire ő: -Naná, egész nap.
Mire én (halálra vált fejjel): -És  mi lesz, ha megint egy denevér kapaszkodik az erkély falán? (Ehhez tudni kell, hogy semmitől nem irtózok jobban, mint a denevértől -esetleg még az egértől-, már a szótól vigyázzba áll az összes idegszálam, és annak sejtésétől is ájulás kerülget, hogy a sötétben az röpdös felettem.)
Charlie -kizökkenve a szokásos párbeszédből- rám néz, majd rövid habozás után azt mondja: -Kismacsó majd elintézi.
Mire én: -Na persze, itthon sem lesz, ha meghallja, hogy takarítok.... Ha felhívlak hazajössz elkergetni? (Legalább 60 km-re lesz.)
Mire ő: -Hát persze -és lecsapja az autó csomagtartójának tetejét. És az a vicc, hogy tényleg hazajönne, ha kérném. Imádom ezt a Charlie fiút. :-)