Szösszenetek

Az előbb telefonált Charlie, hogy ő most vesz egy csokit a boltban, mert ki kell jönnie az irodából, olyan gyönyörűséges az idő.
Én meg rákontráztam, hogy így van, azonnal menjünk Csodafalvára nyaralót választani, és vegyük meg valahogy. Meg a kutyát is, meg a, mega....
Nevetett, és mondta, hogy akkor indul is. :-)
Bahh, ez olyan jó lenne!

Belami mondta a hétvégén, hogy egy, azaz egy dolgot talált, amiben nem hasonlít rám Széphajú (legyen ez Belami barátnőjének a neve). Ő ugyanis imádja a denevéreket, ellentétben velem, mert én úgy irtózom tőlük, hogy minden egyes idegszálam vigyázzba áll a nevük hallatán is. Szóval ne mondjátok (írjátok) le nekem "azt"!

Abszolút gyengeségemnek tekintem, de fáradtan imádok tlcés, menyasszonyi ruhás műsorokat bámulni.
A fiúk nem nagyon tudnak ezzel a szokásommal mit kezdeni, rosszabb napokon egyszerűen elorozzák a távirányítót tőlem, aztán pont.
Tegnap nagyvonalúan rám hagyták a dolgot, sőt Kismacsó maradt mellettem a telefonjával, és néha-néha felnézett a szorgos nyomogatásból  társas életből.
Egyszer csak borzongva felkiáltott: -Ő ott férfi vagy nő? Jaj, még szakálla is van! -mondta, mikor meglátta a menyasszony édesanyját.
-Na és? Biztosan valami hormonzavara van. Elég baj az neki -vettem védelmembe a mamát.
-De most tényleg. Ha valami bajom lenne, és szakállam nőne, akkor már nem is szeretnél? -provokáltam Kismacsót.
-De hát neked nincs férfias arcod, rajtad akkor is látszana, hogy nő vagy.
-Nem, a válasz nem jó fiam. Ilyenkor azt kell mondani: Anya te mindenhogy szép vagy nekem.
Muszáj valahogy megtanítanom bókolni ezt a gyereket. ;-)