Szombat reggeli kapkodás, Charlie indul a legénybúcsúba, ami egész napos program horgászással, bográcsozással és a többivel együtt.
Segítek neki bepakolni az autóba, közben nyávogok: -Hívogatsz majd?
Mire ő: -Hát persze, sokszor.
Mire én: -Hiányozni fogok?
Mire ő: -Nagyon.
Mire én: -Sírni is fogsz utánam?
Mire ő: -Naná, egész nap.
Mire én (halálra vált fejjel): -És mi lesz, ha megint egy denevér kapaszkodik az erkély falán? (Ehhez tudni kell, hogy semmitől nem irtózok jobban, mint a denevértől -esetleg még az egértől-, már a szótól vigyázzba áll az összes idegszálam, és annak sejtésétől is ájulás kerülget, hogy a sötétben az röpdös felettem.)
Charlie -kizökkenve a szokásos párbeszédből- rám néz, majd rövid habozás után azt mondja: -Kismacsó majd elintézi.
Mire én: -Na persze, itthon sem lesz, ha meghallja, hogy takarítok.... Ha felhívlak hazajössz elkergetni? (Legalább 60 km-re lesz.)
Mire ő: -Hát persze -és lecsapja az autó csomagtartójának tetejét. És az a vicc, hogy tényleg hazajönne, ha kérném. Imádom ezt a Charlie fiút. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése