2015. november 10., kedd

Szösszenetek

Az előbb telefonált Charlie, hogy ő most vesz egy csokit a boltban, mert ki kell jönnie az irodából, olyan gyönyörűséges az idő.
Én meg rákontráztam, hogy így van, azonnal menjünk Csodafalvára nyaralót választani, és vegyük meg valahogy. Meg a kutyát is, meg a, mega....
Nevetett, és mondta, hogy akkor indul is. :-)
Bahh, ez olyan jó lenne!

Belami mondta a hétvégén, hogy egy, azaz egy dolgot talált, amiben nem hasonlít rám Széphajú (legyen ez Belami barátnőjének a neve). Ő ugyanis imádja a denevéreket, ellentétben velem, mert én úgy irtózom tőlük, hogy minden egyes idegszálam vigyázzba áll a nevük hallatán is. Szóval ne mondjátok (írjátok) le nekem "azt"!

Abszolút gyengeségemnek tekintem, de fáradtan imádok tlcés, menyasszonyi ruhás műsorokat bámulni.
A fiúk nem nagyon tudnak ezzel a szokásommal mit kezdeni, rosszabb napokon egyszerűen elorozzák a távirányítót tőlem, aztán pont.
Tegnap nagyvonalúan rám hagyták a dolgot, sőt Kismacsó maradt mellettem a telefonjával, és néha-néha felnézett a szorgos nyomogatásból  társas életből.
Egyszer csak borzongva felkiáltott: -Ő ott férfi vagy nő? Jaj, még szakálla is van! -mondta, mikor meglátta a menyasszony édesanyját.
-Na és? Biztosan valami hormonzavara van. Elég baj az neki -vettem védelmembe a mamát.
-De most tényleg. Ha valami bajom lenne, és szakállam nőne, akkor már nem is szeretnél? -provokáltam Kismacsót.
-De hát neked nincs férfias arcod, rajtad akkor is látszana, hogy nő vagy.
-Nem, a válasz nem jó fiam. Ilyenkor azt kell mondani: Anya te mindenhogy szép vagy nekem.
Muszáj valahogy megtanítanom bókolni ezt a gyereket. ;-)

6 megjegyzés:

  1. Képzeld, hozzánk már többször ellátogattak you-know-what-ok, berepültek a lakásba, és elrejtőztek. Egyik a bojler, másik a hűtőszekrény mögé. Teljes pánikban voltak, én még jobban. Mindkétszer fel kellett hívnom apámat, hogy jöjjön, és csináljon valamit, mert én meghalok a félelemtől. Az egyedüllét szépségei. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajjj!
      Egyszer hozzánk is berepült a nyitott erkélyajtón át, épp a konyhából jöttem kifelé, mikor szembe találkoztunk. Olyan frekvencián visítottam egyet, hogy "az" visszafordult, amerről jött. Én meg be a fürdőszobába, még be is zárkóztam, mintha szegény "az" benyitott volna különben. Végül Belami a kémia tankönyvével kilegyezgette az állatot, és szóltak, hogy kijöhetek. Én nem tudom mi lett volna, ha egyedül vagyok. Valószínűleg mumifikálódtam volna a fürdőszobába telefon nélkül. Áhhh!

      Törlés
  2. Nálunk meg egyszer a kandallóban volt! Bakker, még jó hogy éppen még itthon volt a férjem, mert tuti egész télen fagyoskodtunk volna :/

    Egyébként én meg reggel fél hatkor, amikor felkelek és kávézom ugyan ezt a műsort nézem a TLC-n, amikor éppen adják az ismétlést. :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én mindig is tudtam, hogy mennyire hasonlítunk. ;-)

      Törlés
  3. :) A régi lakásunkba a 10.-en többször berepültek, azt utáltam, amúgy nincs velük bajom.. az én nemonddkim, ami eső után a földön van bleee :-D az ember hiába tudja eszével, hogy az a szerencsétlen azt se tudja Te a világon vagy, ez ilyen nagyon ősi irtózás szerintem, amit nem lehet megmagyarázni. :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi meg a kilencediken, szeretik a magasságot a "drágák". ;-)
      És tényleg nem lehet megmagyarázni, irtózik az ember, és kész. Ki ettől, ki attól. Fura egy érzés, az biztos.

      Törlés