Kamaszpanasz

Kismacsó kamaszsága sokkal, de sokkal nehezebb, mint Belamié.

Belami hisztis volt és közlékeny, Kismacsó csendes, harapófogóval kell kihúzni belőle mindent.

Belami előbb-utóbb minden disznóságát bevallotta, Kismacsó részéről meg nyakbehúzva várom a kellemetlen meglepetéseket.

És hát azok vannak.

Pénteken szörnyen jópofának tartották úgy 6-8-an az osztályból, hogy a délutáni nyelvtan verseny előtt sört igyanak, majd így menjenek a megmérettetésre.

És megtudtam, mert én mindent megtudok, amit nagyon titkolnak előttem.

Mikor ez kiderült, már az apjuknál voltak a fiúk, így volt időm emésztgetni, hogy mit csináljak.

Először nagyon kétségbe estem, mert tele a család szenvedélybeteggel, és én nem akarom, hogy Kismacsó is az legyen.

De azt is tudom, hogy minél jobban tiltanak valamit egy kamasznak, annál vonzóbb lesz számára, meg a kortársak nyomása is nagy.

Ezen jól fel is idegeltem magam, hogy akkor mi a francot csináljak mégis, mert jóvá nem hagyhatom az alkoholizálást, és a szobába sem csukhatom minden nap 24 órában.

Aztán beszélgettünk erről több emberrel is a hétvégén, és mindenki elmesélte, hogy ő mit csinált 15 éves korában a haverokkal, és rá kellett jönnöm, hogy én is 13 évesen szívtam el az első slukkot az iskola budijában, és a barátnőmmel 15 évesen jártunk rá a mostoha anyám likőrjére.

Hétfőn épp tornázni készültem otthon, Kismacsó meg leült a szőnyegre a hátam mögé egy hatalmas kakaós csigával, nyilván, hogy murizhasson rajtam, amint ott bohóckodok a szőnyegen Béres Alexandrára.

-Na, most elkaplak barátocskám-gondoltam, és hirtelen leültem vele szembe a szőnyegre törökülésben, és egyszerűen rákérdeztem a dologra.

Meglepődött, de nem tagadta le, azt hitte, hogy az apja tájékoztatott, vagy Belami, mert az apja észrevette, hogy végigaludta a péntek délutánt nála, és elővette.

Mondtam neki, hogy nem tőlük, de mindegy is, mert nem ez a lényeg.

Azt mondta, hogy érti az aggodalmunkat, de tudja, ismeri a határokat, szerinte ez belefér.

Én elmeséltem neki, hogy az öcsém is azt hitte, hogy ő uralja az alkoholt, de -amint az ábra mutatja- nem.

És az iskolából is kirúghatják, ha ez kiderül: ittasan mentek egy iskolai rendezvényre.

Kismacsó szerint kicsit jobban bízhatnék benne, mert fogalmam sincs hányszor mondott már nemet dolgokra (cigaretta, fű), és fog is, és melyik haverja nem. És pont az a barátja is ilyen, akit mi az ördögtől valónak hiszünk, míg az, akiről meg csupa jót gondolunk, az meg már mindent kipróbált.

Megkérdeztem tőle, hogy ő mit tenne a helyemben.

Szerinte nem kellene ennyit görcsölnöm. Okos, nagyfiú már. Hát ja.

Nem nyugodtam meg, de a gyereknevelés már csak ilyen.

Nem lankadhatsz, szemed tartsd nyitva éberen, és ugorj, ha szükség van rád! 

Amúgy meg csinálj úgy, mintha laza lennél! Még akkor is, ha egy merő görcs vagy.

Bízz az alapokban, amit -elvileg- hat éves koráig lefektettél!

Jaj, de szeretném, ha nevetve emlékezhetnék vissza úgy 10-20 év múlva erre az egészre!