Már itthonról

Megérkeztünk a városba, és engem ledöntött az allergia.

Szedtem a gyógyszert augusztus legeleje óta, és Fonyódon nem is volt gond, néha a szemembe csöpögtettem, ha viszketni kezdett, de a klasszik "taknyom-nyálam egyben"-t megúsztam. Egészen vasárnapig. Persze ettől romlik az alvásom, meg amúgy is nagyon "viszketeg" leszek és frusztrált, ugrok mindenre. Ebből meg egyenesen levezethető volt egy hatalmas balhé Charlieval, ami amúgy is szokott lenni nagy nyomás alatt az elején, hogy aztán erősen összezárva megoldjuk a dolgot. 

Én most nem kezdem el sorolni a fejüket felütő problémákat egy ilyen nagy esemény előtt, mert magam is unok már róla értekezni, ezért nem várom el, hogy más átérezze, egyáltalán érdeklődjön iránta. A szokásos csip-csup variálások, nyűglődések, amiket már volt alkalmam megtapasztalni egyéb események előtt. Ehh! A másik, hogy megint nem jött az új ciklus, amikor kellett volna, és ilyenkor a hülye hormonjaim is rángatnak érzelmileg, úgyhogy rendesen tudatosítani kell magamban ezt, mikor elragadnak a mélységeim. 

Megoldási stratégiám.

• Beszereztem egy erősebb allergia elleni gyógyszert. Ettől jobb lett, plusz k.rva jót aludtam végre.
• Hétfő reggeltől normálisan eszek (méricskélek), edzek, magyarul visszavettem a kontrollt a testem felett, innentől van rá sansz, hogy minden más felett is kontrollt gyakoroljak. 
• A hatalmas veszekedés után elkezdtünk normálisan beszélni a megoldásokról az esküvő kapcsán, azaz készül a terv, hogy a következő napokban ki, mikor, mit intéz még el, és a napján percre pontosan mi fog történni. 
• Megjött a temus rendelés, az egyik felkarkötő nagyon adja, az biztosan az outfit része lesz a második körben. A táska cuki, pont a tenyerembe fér, csillog, mint az ékszer, de van hozzá lánc, fel is tudom a vállamra akasztani (nem fogom). Plusz 18 darab csat a Marseille hullámokhoz, ezt viszem a fodrászomhoz, de nem biztos, hogy kelleni fog. Amúgy az egyik nagy gond pont a más városban lévő fodrászból ered, mert nem nagyon tudok egy embert kivonni a képletből, hogy engem hurcolásszon, meg az időtényező is igen korlátozott. Ugyanakkor nincs pofám kiszállni ebből, és egyszerűbb megoldást választani, mert ahogy a fodrászomat ismerem, azóta is gyakorol a kedvemért, plusz bevásárolt mindenféle habot, lakkot, ilyeneket. Szóval meg kell oldani, és kész.
• Minden este értekezünk Belamival, ő most sokkal higgadtabban kezeli ezt az egészet, jó hatással van rám. (Azért többnyire fordítva szokott lenni.)

Mesélni akartam még az Illatok Házában szerzett élményeimről.

Imádok oda bemenni, olyan finom illatok vannak, meg a körítés, nekem ez is olyan, mint a templom és a könyvtár, valahogy lecsendesedik a lelkem, ha belépek.

Szóval. A Thanyi Visszhang nekem nagyon nem jött be. Borzasztóan hasonlít egy régi-régi zarás parfümre, arra, ami tejfehér üvegben volt, és akkoriban még nem volt ennyire nagy a választék. Azt nagyon sokan szerették, és én valamelyik fiúval hozattam látatlanba a Zarából. Nekem iszonyatosan erős volt, a fejem megfájdult tőle, de az utcán megkérdezték, hogy mi ez a finom illat rajtam. Végül elpasszoltam Anyunak, szerintem el is használta, de az alnevére ő sem emlékszik már. Magyarul, szerintem sokaknak tetszhet ez az illat, de nekem újfent megfájdult a fejem tőle, és leszáradás után folyamatosan hipó szagnak éreztem. De jó, hogy nem rendeltem meg!

A másik a narancsvirágos parfüm volt, amit meg akartam vizsgálni. Sajnos rajtam az nem maradt meg, tíz perc után már nagyon kellett keresnem a csuklómon az illat maradványait. Tény, hogy a másik könyökhajlatomban meg a Visszhang volt, úgyhogy az aztán kiütött mindent. 

Aztán újra megszagoltam a Premiert, és nyugtáztam, hogy én ezt szeretem, nekem ez kell. Végül egy kisebb kiszerelést vettem meg, mert a tavaly ott beszerzett nagyból is van még, így a kisebbet könnyebben tudom magammal vinni. Úgy döntöttem, hogy az esküvőn mégis ez az illat lesz rajtam, nem a napfényes, mert a megjelenésemhez jobban passzol a Premier. Annak ellenére, hogy van egy vattacukor feelingje, mert amúgy meg füstös is, mély, titokzatos, de vidám is. Olyan minden, ami én vagyok.

És akkor valami "mórosat" a végére. A Temuról rendelte Charlie az új fürdőszoba kilépőt:

 

 

Esős nap

Ez most akkor egy ilyen nap.

Jól is esik (haha), tegnap nagyon meleg volt (nekem), meg a tömeg is óriási volt. Belamit elvittük a Gyöngyhalászba, és majdnem egy órát vártunk az ételre. A limonádék társaságában nem volt ez gond, beszélgettünk egy jót az esküvői előkészületekről, és nekem megnyugtató, hogy Belami kiegyensúlyozott, és csöppet sem ideges. 

Aztán feljöttünk a házba pihenni kicsit, meg kávézni, aztán strandolni mentünk. Béreltünk SUP deszkát, és nagyon jól szórakoztunk. Charlie egész júliusban venni akart egyet, de folyamatosan lebeszéltem róla, hogy addig ne ruházzunk be rá, míg ki nem próbáltuk. Fontos szempont volt, hogy Mór megmarad e rajta, mert amúgy nem sokáig hajlandó a vízben úszkálni, így meg hátha. És bejött neki, nézelődött szépen. Belami evezett, mi meg csak hesszeltünk Mórral rajta. Aztán Charlie is próbálgatta Belamival, és arra jutottunk, hogy veszünk egyet jövő nyárra.

Elmentünk a legkedvencebb helyemre, a templomhoz, és megint előadtam, hogy majd itt szeretném az ötvenéves házassági évfordulónkon megújítani a fogadalmunkat. Nos, ahogy számolgattam, az még harminckét év... Lehet, hogy inkább a huszonötéves évfordulót célozzuk be. Hmmm... Az még hét év, addigra már lakhatnánk is itt. Valahogy megugorhatóbbnak tűnik. Meglátjuk.

Még fagyiztunk egyet, aztán elindultunk vissza, mert már sötét volt, és a tüzijátékot el akartuk kerülni. Nemcsak Mór miatt, Belami is utálja. Gyerekként nagyon érzékeny volt a durrogásra, még egy léggömb kipukkadása is teljes sokkba taszította. Ma már tudja kezelni ezt, de azért kerüli, amennyire lehet. 

Reggel innen indult dolgozni, Charlie kivitte öt órára a vonathoz. Én észre sem vettem, hogy elmentek, aztán Charlie visszaért. Mór igen, de nem balhézott, mostanában amúgy is tovább szokott aludni, egészen nyolc óráig is békén hagy bennünket.

Ma este futni szeretnék, meglátjuk esik e majd.

Holnap Tihany lehetne a cél, megmondom őszintén, hogy leginkább a parfüméria miatt mennék. Van két új illata az Eau de Tihanynak, amit nagyon meg szeretnék szagolgatni. Az egyik a Tihanyi Visszhang, a másik meg egy narancsvirágos új kreálmány, nagyon érdekel. Ha egyik sem jön be, akkor maradok a Premiernél, azt egyszerűen imádom. Rajtam hűvösebb napokon jobban működik, ilyenkor nyáron Bálint Csaba Sun Embrace illata a kedvencem. Igazi nyári finomság, olyan szép, napfényes, érzem a napraforgót, a búzamezőt, az érett gyülölcsöket. Megfoghatatlan, hogy mikor melyik bomlik ki rajtam, ettől olyan izgalmas. Az esküvőn biztosan ez lesz rajtam. 

Apuék is pont most nyaralnak Balatonvilágoson, azt beszéltük, hogy eljönnek majd ők is egyik nap.

Annyira jó érzés arra gondolni, hogy mikor hazaérünk, akkor még a szabadságom másik fele előttem áll, ráadásul egy nagyon nagy eseménnyel. 

Azért hihetetlen, hogy Belami szinte most volt az én kicsi, szőke, fürtös, tündér babám, most meg nősülés előtt állő komoly felnőtt férfi. Áhhh, ez felfoghatatlan! De igaz. 😉  

Ezek mennek most

Vasárnap megérkeztünk. Végre!

 

Én ezt a nyarat most nagyjából a két farmer rövidnadrág és polóim társaságában nyomom.

Jó ég! Három éve még fel nem vettem volna olyasmit, amiből kivan a lábam, a térdem. Most meg... Pedig annyival nem jobb a lábam, csak épp nem érdekel, hogy ki mit szól. Sajnálom, hogy negyvennyolc év kellett hozzá, de legalább eljutottam idáig végre. 

Az egyik short Kismacsó egyik "kinőtt" (kiizmosodott) Pull an Bear farmerjából készült, a selejtezés után kikaptam a kupac tetejéről, és levágtam a szárait. A legkényelmesebb a világon. 

A másik az saját farmerom, aminek a szára hosszú volt, és nem volt kedvem felhajtani, inkább levágtam azt is rövidre. Szóval most ezek az alap ruhadarabok még a nyár végéig.

Úgy volt, hogy ez most egy olyan nyaralás lesz, amikor csak mi leszünk hárman Mórral, mert mindenki nagyon dolgozik.

Picikét fájt a szívem, hogy egyik fiú sem tud elugrani, de aztán Belami tegnap jelezte, hogy holnap eljönne egy napocskára, mert Ági úgyis ügyeletes lesz a kórházban. Szóval megnyugodtam.

Tegnap voltam a szent és sérthetetlen futásomon (haha, inkább kocogásomon) is.

Nehezen indultam neki, mert tartottam a szúnyogoktól, de végül azzal pont nem volt semmi baj, inkább a szintkülönbségtől voltam már nagyon elszokva, úgyhogy nem volt vidám a mosolyom a végére, de legalább jól elfáradtam. 

A kutyás strandot erőltetjük most, mert csütörtöktől nem lesz már ennyire jó az idő, majd utána kirándulunk.

Igazából Mórt pont nem érdekli a víz, pedig elvileg kellene, hogy érdekelje a fajtája miatt. Mindegy, szaglászni imád, meg ismerkedni más kutyákkal, úgyhogy megyünk utána felváltva, mintha lenne egy hároméves gyerekünk. Elég fárasztó. Irigykedve nézem azokat a gazdikat, akiknek a kutyája a pléden heverészik, nézelődik, a kétlábú meg olvasgat nagy zenben. Lehet, hogy majd nekünk is lesz ilyen, mikor Mór idősebb lesz, nem tudom.

Azt nagyon elhatároztuk, hogy most nem főzünk.

Ezt már többször is megfogadtuk, de aztán csak "összeütött" Charlie valami gyorsat. Most viszont tényleg eljárunk menüzni, és rengeteg idő felszabadult ezzel. Nem kell bevásárolni hozzá, szüttyögni vele, mosogatni utána. Tegnap is olyan jót ettem, olyasmit, amit otthon nem biztos, hogy párosítanék: babfőzelék sertéspörkölttel. A hús nagyobb részét Mórral etettem meg, mert megint nem kívánom a húst, de összességében a zöldséglevessel együtt olyan jóllaktam, hogy csak futás után vacsoráztam, valamikor nyolc óra körül.

Most épp az esküvőn sem izgulok.

Próbálom kisimogatni az idegrendszerem, mint valami gombócba gyűrt papírt. Remélem sikerül.   

Lista

Szerencsére az elmúlt egy hétben sok feladat ki lett pipálva a magán listámon is.

• Elhoztam az esküvőre vett ruhámat a varrónőtől, ez lesz az első outfitem a szertartásokra.
• Le lett tisztázva a smink és a fodrász időpontja, megmaradt mindkettő, csak felcserélődött az időtényező miatt.
• Tegnapra szereztem időpontot kozmetikushoz, tisztítást, kezelést géppel, masszírozást és szemöldök szempilla festést kértem. Ebből sokat meg tudtam volna magamtól is csinálni, de úgy éreztem, hogy én ezt most megérdemlem. Nagyon jó élmény volt, szerintem néha meg fogom engedni ezt magamnak, még úgy is, hogy azért én sokat foglalkozok a bőrömmel, és a végzettségem is megvan hozzá. Az a helyzet, hogy rengeteget fejlődött a kozmetika, mióta végeztem, és csomó új dolog van, amiről nem is tudok. Tegnap legalább fél órát csak beszélgettünk az új módszerekről, nagyon élveztem ezt a részét is.
• Ma hennázok, így a hajam is rendben lesz. Nem merem nyaralás utánra hagyni, mert ha nem lesz rá időm, akkor nagyon nagy lesz a lenövés, és agyonvágja a szép frizurámat. Ha viszont most megcsinálom, akkor két hét múlva még bőven rendben lesz.
• Kivitelezem ma a pedikűrt is az arany színű lakkal, az is rendben lesz két hét múlva, majd a kezemen kell az utolsó pillanatban.
• Rendeltem felkar karkötőt, mert a második ruhámhoz nagyon illene, tök menő lesz. Csomót gondolkodtam a kiegészítőkön, valami hiányzott még, aztán egyszerre szembejöttek ezek:

(Fotók a Temuról)

Mindkettőt megrendelte nekem Charlie, majd megnézem melyik áll jobban az esti szetthez. Az a ruhám szaténból van, vékonypántos, szabadon van a hátam, a karjaim, nagyon "kéri" ezt az ékszert. A ruha kék, de annak is olyan fantasztikus a színe, hogy a varrónő, aki igazított rajta, azt mondta, hogy imádott a ruhámon dolgozni a színe és az anyaga miatt. (Ezt a ruhámat még tavasszal túrtam 1800 forintért.) 

• Még egy kistáskát is hozzádobattam a rendeléshez, de majd meglátjuk, ez lesz e.

(Fotó a Temuról)

• Beszéltem szombaton Belamival a "kiadóról", lényegesen leegyszerűsítettük a dolgot, de azért lesz még vele mit szervezni.
• A fodrászom konzultált egy kollégájával Marcell hullám ügyben, és megvett mindent, amit ajánlott hozzá. Így végül ezt is pipálhatom, nem nekem kell rajta "törpölni".

Majd még mesélek. 

Anyám!

Úgy, de úgy szeretném leírni végre, hogy mikben vagyok, de tényleg semmire sincs időm.

Elárasztanak a kis cédulák, hogy mit és mikor kell intéznem, ráadásul egyik része a munka, a másik a magán. Persze a magánt csúsztatom újra és újra, úgyhogy tegnap este úgy aludtam el, hogy egy kört azon szorongtam, mit nem csináltam még meg. Példának okáért a felhajtott álom ruha múlt péntek óta kész, és egyszerűen nem jutok el a varrónőhöz. Nem stimmelnek az időpontok smink és fodrász ügyben, ezt rendbe kell tenni. Kinyomtatni a menetrendet, ami mellbevágóan hamar indul, ráadásul visszaköszön a tavalyi szervezkedés réme, mikor sorban mondják be az unalmast, és a nyakamba szakad minden. Kicsit pontosabban, a "legény kiadó" Anyuékhoz volt kitalálva, de addig nyavalygott felette, hogy kivettem a kezéből, és itt lesz nálunk a kilencediken, 54 négyzetméteren, de lesz.rom, meg fogom ugrani ezt is valahogy. 

Nincs még meg a kence a hajamhoz, ami elég speciális a hullámokhoz, és teljesen bizonytalan, hogy mi lenne a legjobb, mert amivel eredetileg készült a Marseille hullám, az száradás után fehér porként pergett a hajamról, szóval más kell. Nincs fodrász olvasóm? Akinek van tuti tippje? Nekem ezt mutatta alternatívaként a fodrászom, de még ennek sem sikerült utánajárni.

Nincs kistáskám, a kiegészítők is hiányosak. Soroljam még? 

A munka vonalába bele sem vágok.

Egy hónapon belül nyolcan!!! mondtak fel, illetve egy ebből nyugdíjba fog menni. Nem mind gyám, de akkor is. Lassan működésképtelen lesz a munkahelyem. Persze a saját dolgaimat próbálom utolérni, de egyszerűen nem és nem megy. Nagyon nyomasztó ez is.

Charlie szerint el vagyok varázsolva.

No igen, ez szokott történni, ha már nem tudom elkapni a fonalat, és csak sodródok az eseményekkel. Kezdek magamba fordulni, mert valahogy egyensúlyban kell kerülnöm. Mindegy. Küzdök, mint malac a jégen. Nem vagyok rosszul, rosszkedvem sincs, inkább a tempóval van bajom, de majdcsak... Rajta vagyok az ügyön.  

Lulu frizura

Úgy eltelt megint egy hét, hogy szinte egy pillanatnak tűnt.

Jó sok dolgom akadt a váratlan szombati nap után, hiszen ilyenkor rendkívüli jelentéseket kell írnom, meg még a rengeteg telefonálgatás, kb. a hét közepéig folyamatosan ezzel voltam elfoglalva. Természetesen az első sokk után kezdődött a "fúrás-faragás", de pont lesz.rom, mert tudom, hogy a lehető legjobb döntést hoztam az adott helyzetben, és tök könnyű a pálya széléről okoskodni egyeseknek, főleg úgy, ha semmi veszítenivalója nincs ezzel. Ehh! Kár erre szót pazarolni.

Kicsit könnyedebb téma. 

Volt ez az "álom frizura" elképzelésem az esküvőre, amit mindenképpen ki akartam próbálni előtte. Belehúztam ebbe a fodrászomat, aki tök lelkes és kreatív, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy előtte nap már aludni sem tud ettől, és ezen kattog egész éjjel. Mikor elmesélte, teljesen megrökönyödtem, de biztattam, hogy ne izguljon már, ha nem sikerül, akkor nem ez lesz, hisz a hajam adott, és nem mindent lehet megvalósítani belőle. 

Ez volt az elképzelés:

Mivel ez egy speciális frizura, speciális fodrászati eszközök is előkerültek, úgy mint hajháló és fülvédő, no meg a búra. Nagyon jól szórakoztunk mindannyian, akik ott voltunk a művelet alatt.

Az eredmény pedig ez lett:

Nekem nagyon tetszett, és Charlie szerint is különleges, meg Ági is rajong érte, úgyhogy a gyönyörűséges ruhám ezzel a frizurával lesz teljes, úgy érzem. Egyáltalán nem áll szándékomban túlragyogni Ágit, nem is tudnám, de nagyon bejön a gondolat, hogy egy napra olyan legyek, mint aki a húszas évekből csöppent oda. Miért is ne? 

Majd megmutatom egyben az egészet augusztus végén.  

Maradjunk annyiban, hogy a szülihét kiszámíthatatlanul szívatós volt!

Ugyanis, abban a pillanatban, mikor hátradőlve élvezni kezdtem volna a nyugit, megint beütött valami.

A szülinapom (egy hete) eléggé olyan volt, ahogyan a hét kezdődött, borús, nyűgös. Aztán Charlie hozott egy pici körtés-karamellás sajttortát, úgyhogy arra jutottam, hogy én süteményt fogok ebédelni. Így is tettem, közben azért a hűtőt is kipucoltam.

Csütörtökön talán takarítottam, de ekkor már átirányítottam a telefonomat, mert folyton csörgött, és untam már mondogatni, hogy szabadságon vagyok, mert úgyis mindenki rögtön akart valamit, én meg úgy éreztem, hogy nem akarok munkával foglalkozni, "inkább tisztára nyalom a retyót".

Pénteken Anyuékkal elmentünk ruhát vadászni az esküvőre, és Anyu mondta, hogy válasszak bármit nyugodtan, az lesz az ajándékuk a szülinapomra. Tényleg rengeteg ruhát felpróbáltam, és volt egy, amit majdnem nem is, mert mindenki odáig volt egy hercegnős tüllért, én meg csak nem voltam képes próba nélkül visszatenni, szóval belebújtam, megláttam magam a tükörben, és azt éreztem, hogy "ez az, ezt kerestem". Nemcsak azért, mert mennyeien kényelmes volt a sok szúrós tüll után, hanem mert minden egyéb kívánalmamnak megfelelt. Szerettem volna, ha a templom miatt nem fedetlen a vállam és a hátam, ugyanakkor mégis szuper nőies és rafinált legyen. Ugyan nem almazöld (Anyunak lett az), de valami csodaszép kék, és csillog is az anyag. Jaj, nagyon-nagyon tetszik! 

Szombatra az volt a terv, hogy hennával hajat festek, meg kilakkozom a körmömet a vasárnapi bulimra.

Úgy délelőtt 10 óra volt, és épp fekete teát vettem a boltban a hennázáshoz, mikor a helyettesem hívott. Elmondta, hogy irgalmatlan nagy fostenger kerekedett négy gyerekem ügyében, és ő nem szeretne hülyeséget csinálni, legalább a véleményemet mondjam el, mert nem ismeri a gyerekeimet. Persze bántalmazási ügy, csak gyerekek érintettek, amitől most mindenki úgy fél, mint ördög a szentelt víztől. Nyilván nem véletlenül. Persze (ebben is) átestünk a ló túloldalára, mert most az megy, hogy senki semmiért felelősséget nem akar vállalni, csak gyorsan arrébb pattintani a gyereket, oszjóvanazúgy!'. Nyilván jobbnak láttam visszavenni a telefont, és visszaállni a munkába szombaton délben, mert nem akartam, hogy a szolgáltató lenyomja a torkán a helyettesemnek, amit ő kigondolt, én meg fogjam a fejemet majd kedden (akkor dolgoztam volna legközelebb). Szóval utaztam, meghallgattam a négy gyereket két gondozási helyen, és egyezkedtem a szolgáltatóval, mert nem igazán egyeztünk minden pontban (kit kell elvinni máshová például). Végül a feletteseinket bevonva, a bántalmazási protokollt centire betartva született egy megoldás, amit a szolgálatató és én is el tudtunk fogadni, és a gyerekek hosszútávú érdekeit sem sértette a dolog. Megmondom őszintén, keményen kellett sorozni az érvekkel a szolgáltatót, mert úgy szét akarták (szerintem indokolatlanul) dobálni a gyerekeket, hogy én ahhoz nem tudtam volna a nevemet adni. Mivel viszont azonnali gh váltás az én nevem alatt fut, muszáj volt meghallgatniuk az érveimet. Ilyenkor nagyon jól jön, hogy kibeb.szottul tudom a törvényt, meg a protokollt, és nem vagyok már mai csirke a szakmában sem. 

Délután?, este? fél hétkor keveredtem haza, megmostam a hajamat, kicsit reszelgettem a körmeimet, aztán bedőltem az ágyba, a hennázás és a lakkozás elmaradt.

Vasárnap meg a bulim volt.

Charlie kiszervezte végül oda az egészet, ahol tavaly Belami meglepetés bulija volt. Rendelt sültes tálakat, Belamival feldíszítették a termet, Anyu hozta a salátákat és a tortát. Üdítőket már előző nap kivitte Charlie. 

Végül huszan voltunk, csak a család. Én nagyon rossz vagyok abban, hogy engem ünnepeljenek, de nem volt gáz, valahogy megoszlott a figyelem.

Megint a kis bőr rövidnacimat vettem fel (olyan vékonynak tűnik a lábam benne) Belmi egyik öltönymellényével (a selejtezéskor bukkantam rá a szekrényben). Először megmutattam Charlienak, hogy ez így vállalható e, mert néha nagyon nagy hülyeségeket tudok kitalálni kiöltözés címén, de azt mondta, hogy nagyon menő a szett. És biztosan az is volt, mert Kismacsó, ahogy meglátott azt mondta: -Nagyon jól nézel ki anyám! Egyáltalán nem tűnsz ötvennek. A lakkod pedig menő. (A pedikűröm már régebbről megvolt szerencsére a babakék lakkal.)

Szóval megnyugodtam, hogy eléggé sikerült összekapnom magamat a szombathoz képest.

Charlietól már megkaptam az ajándékomat júniusban, de ez a buli egy újabb drága ajándék volt, ráadásul neki jó kimerítő is.

A fiúk összefogtak a párjukkal, és ezt kaptam tőlük. (Amúgy Ági ötlete volt, megkérdeztem.)

Szóval táskát fogok "varrni" magamnak. Szerintem varrni ők fognak, ha rajtam múlik, én csak a színeket fogom összeválogatni, aztán a nasival foglalkozok majd. (haha!) Annyi a baj, hogy többféle típus van táskában, és úgy kell időpontot foglalni a workshopra, és nekem nagyjából mind tetszik. Nem lesz könnyű kitalálnom, hogy melyik legyen végül. Kedvencem a trapéz táska, meg a hexagon hátizsákként, de Ági szerint az övtáska is szuper, úgyhogy végképp elbizonytalanodtam. Az én kuponom a drágább fajta, szóval az övtáskához túl sok, de majd kitalálom, jövő év májusáig használhatom. Majd megmutatom annak idején, hogy mit "alkottam" magamnak.

Minden jó, ha a vége jó.

Összességében úgy érzem, hogy mégiscsak jó volt a szülihetem, még akkor is, ha szívatós. 

Nehéz napokon vagyunk túl

Nem tudom megszámolni hányszor vesztünk össze Charlieval ebben a rendezkedésben, és eljutottam oda, hogy már bánom az egészet. Charlienak már mondani sem merem, mert ő megmondta előre, hogy ez lesz. Azzal vígasztalom magam, hogy inkább szokatlan az új felállás, és jó lesz ez, de már ebben sem vagyok biztos. 

Az új hálónkat én szeretem, mert előtte is aludtam ebben a szobában, ha a légkondinak mennie kellett éjjel, mert ebben a szobában ér a legkevésbé, ugyanakkor mégis lehűti ezt is. Charlie szerint télen nekem hideg lesz itt, de én aludni pont hűvösebben szeretek, akárcsak ő, úgyhogy nem értem miért rontja el a kedvemet.

Az megint bebizonyosodott, amit egyszer  A barátnőm mondott, hogy ingyen nem szabad semmit feltenni sehová, mert az nem kell senkinek.

A két beárazott ágyat a fiúk szobájából szinte azonnal elvitték, pénteken meghirdettem, szombaton elszállították. Az ócska kanapénkra egyszerűen nem volt pofám árat szabni, érdeklődő sem volt. Végül írtam rá egy jelképes összeget, egyből lett érdeklődő. Igaz, még el nem vitte, úgyhogy itt csúfoskodik jelenleg is, mert tegnap meg meghozták az új bútorokat. 

Szegény szállítók!

SEMMI nem fért be a liftbe, úgyhogy minden egyes darabbal meg kellett mászniuk kilenc emeletet, komolyan, én éreztem magam rosszul, mert az árszabás meg nem volt túl magas. Végül többet adtunk, úgyhogy kisimult mindenki a végére.

Háromszor tologattam át a bútorok nyolcvan százalékát, de egyszerűen nem látom át az egészet, amíg a sarokban ott árválkodik a régi kanapé. A kiült, kényelmetlenség után most a vadiúj fotelek nyomnak, az is fura, meg úgy az egész. 

Végtelenül elkeseredetten indultunk el este megünnepelni a házassági évfordulónkat.

Az én ötletem volt, hogy menjünk át abba a városba (Charlie szülővárosába), ahol az esküvőnk, meg a lagzink volt. Addigra a vihar is elvonult, néztük útközben, hogy mennyi fát csavart ki. Szerencsénkre már a nap is kisütött, meg finom hűvös lett, úgyhogy nagyon kellemes volt sétálni egyet a templom körül, aztán ajánlottak egy éttermet, ahol volt kiülős rész. Mór az asztal alatt elfogyasztotta a rágcsa csontját, mi meg addig nagyon finomakat ettünk, ráadásul tök jó áron, úgyhogy ide még vissza fogunk jönni máskor is. 

A vacsora alatt sokat beszélgettünk az esküvőnkről, jó volt nosztalgiázni, úgyhogy szép lassan elszivárgott a rosszkedvünk, a legnagyobb egyetértésben érkeztünk haza.

Ma jól elromlott az idő, de a fürdőszoba ablakát akkor is megpucoltam, meg kitakarítottam ott is.

Szeretném még a hűtőt leolvasztani, a sütőt kitakarítani, aztán gyorsan megszabadulni a régi kanapétól, hogy végre rend legyen, meg szokjuk az egészet.

Jaaa! Holnap leszek ötven.

Elvileg vasárnap lesz majd a családi ünnep, de a részletek meglepetés még nekem. 

Bal lábbal keltem ma (illetve tegnap)

vagy nem is tudom mi van velem, de nagyon rossz a kedvem (mára már jobb).

Pedig annyi minden jóság van. Összeszedem, hátha jobb kedvem kerekedik.

• Jövő héten és még utána héten hétfőn is szabadságon leszek.
• Vettünk egy ülőgarnitúrát, így nem kirándulni megyünk a házassági évfordulónkon (7-én) és a szülinapomon (9-én), hanem átrendezzük a lakást. Lesz külön háló és nappali/vendégszoba, már nem lesz gyerekszoba. Pár hónapja átválogattam a fiúk nálunk maradt cuccait, elvitték, amit kiválogattak, a többit elajándékoztam, vagy kidobtam. Nem volt könnyű, kicsit le is álltam, Most megint erőre kaptam, pedig csak esküvő után terveztem további változásokat. Ám így jobb is lesz, mire nyaralni megyünk rend lesz, meg az esküvő után sem kell ezzel foglalkozni. Majd jövőre meg festést tervezek, de azon most még nem idegelem magam.
• Charlietól már megkaptam a szülinapi ajándékomat, mert nem volt kedve dugdosni,  miután megérkezett. Egy új olvasót kaptam, Kindle-t. Nagyon nekem való borítót vett rá, és csudi modern az előzőhöz képest, pedig tizenvalahány éve, mikor azt kaptam, nagyon jónak számított. Még mindig jó, csak picit viseletes. A legjobb lenne feltölteni rá sok jó könyvet, és bevinni J.J-nek a börtönbe, mert a javítóban is rengeteget olvasott. (Majd írok róla hamarosan átmenetit, mert azért továbbra is nyomon követem az életét.)

• A meleg ellenére meg szoktam csinálni az edzéseimet a futópadon vagy a talajon (torna), és az étkezésre is igyekszem figyelni, de most nagyon könnyű belefeledkezni a lecsó, kukorica, dinnye háromszögbe, legalábbis nekem. 
• Keresem a ruhámat az esküvőre, és annyival már beljebb vagyok, hogy nagyon megtetszett egy szín magamon, mégpedig az almazöld. Él tőle az arcom smink nélkül is, nagyon jó lenne valami jó ruhát ilyen színben találni. Ok, amúgy ezzel pont nehezítem a saját dolgomat, szóval lehetséges, hogy mégsem vagyok beljebb az ügyben. 
• A ledes arcmaszk használata -szerintem- kezd látszani, érezhetővé válni, úgyhogy használom tovább szorgosan. Sajnos ezzel megint az arcjóga került háttérbe, mert mindkettőt már nem mindig van kapacitásom csinálni. Mondjuk a liftben szoktam pár gyakorlatot csinálni, míg leérünk Mórral, és nagyon vicces, ahogyan a kutya csavargatja a fejét a "nem értés" jegyében. Szinte látom a gondolatait, hogy "Ennek meg mi baja van?!". 😂