Mikor azon igyekszem, hogy elrontsak egy jónak ígérkező eseményt

Én nem tudom mi van velem, de ez a február most az oktalan szorongások ideje.

Ahogy indult a hónap, ráfeszültem erre a táskakészítős projektre, mert azt éreztem, hogy sehogy nem akar ez összejönni nekem. Volt -ugye- az, hogy a színházi bérletünk pont 14-én kezdődik, végül azt áttestáltuk Belamiékra. Utána kiderült, hogy plusz egy fő jöhet velem, persze Charliera gondoltam, de akkor mi lesz Mórral? A fiúk az egy héttel eltolt szülinapon lesznek, és az a szomszéd sem ért rá, aki az esküvőn bevállalta Mórt. Kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy egyedül megyek mégis, mert egyszerűen nem volt kedvem tolni tovább az időpontot, hovatovább szerettem volna már túlesni az egészen. 

Ennek farvizén lassan egy mumussá nőtte ki magát a 14-e szombat.

A hét elejére felvettem a teendők listájára a sablon elkészítését a domborításhoz, és az egész nem tartott 15 percnél tovább, mégis úgy éreztem, hogy belefulladok ebbe a projektbe. Túl sok ötlet volt már a fejemben, meg a rengeteg megtervezett táska a telefonom memóriájában..., miközben combos kis pánikot fejlesztettem ki magamban, hogy minél rosszabbul érezzem magam.

13-án fodrász volt a délutáni program. (Teljesen véletlenül alakult így.)

Ott vettem észre, hogy előjött a herpesz a számon, olyan jól sikerült legyalulnom a immunrendszeremet ezzel a hülye szorongással. Pont a krém sem volt a táskámban, úgyhogy nem sikerült időben lekenni, majd csak itthon.

A fodrászkodás jó volt, a hajamon nagy változás nem lett, mostanában csak a végét kérem lecsapkodni, valahogy nincs kedvem sem rövidebb hajhoz, de hosszabbhoz sem. 

Este még mindig itt tanácstalankodtunk Charlieval, hogy hogyan is csináljuk a másnapot.

Végül Charlie tesója bevállalta Mórt, de akkor bele kellett kalkulálni a reggeli indulásba azt is, hogy Mórt elvigyük hozzájuk. Akkor este már azt mantráztam magamnak, hogy "nemsokára holnap este lesz már", annyira vártam, hogy vége legyen a szombatnak.

Innen folytatom, de előljáróban annyit, hogy a fentiek ellenére végül nagyon-nagyon jól sikerült a szombat.

Folyt. köv.