A következő címkéjű bejegyzések mutatása: születésnap. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: születésnap. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 8., szerda

Házassági évforduló (volt), szülinap (lesz)

Én most szabadságon vagyok épp.
Át is irányítottam a telefonomat, meg rettenetesen fontos dolgokat intézek, például tubing szempillaspirált, meg kőpúdert, mert elfogyott, meg pirosítót. ilyeneket. Megfogadtam -ugye-, hogy többé nem nyúl más az arcomhoz smink ürügyén, ugyanis tavaly Belamiék esküvőjén nagyon ráfaragtam erre. Kínomban is jobb sminket fogok csinálni magamnak szombaton, ugyanis a kevesebb több, legalábbis az én arcomon mindenképp.
Hogy mit veszek fel a szombati esküvőre, azt még nem igazán tudom, de holnap lesz a szülinapom, úgyhogy el fogok menni turizni, és vadászok valami jó kis ruhát. Van egy b tervem, ha nem találok semmit, úgyhogy így nyugodtan indulok a dolognak. 

Tegnap meg a 19.!!! házassági évfordulónk volt, de előtte nap gyűjtöttünk élményeket, úgyhogy tegnap lópikulát se foglalkoztunk ezzel. (Ja, Charlie hozott finom sütiket, hogy válasszak, milyen legyen a szülinapi tortám.)
Szóval hétfőn Nagykanizsán volt munka ügyben dolga Charlienak, úgyhogy Mórral elkísértük, és "hazamentünk" kicsit Fonyódra utána. Nagyon jó volt.

Kifejezetten szeretem a júliust, mert nemcsak a házassági évfordulónk és a szülinapom van, hanem Belamié és Ágié is 27-én. 
Meg koncertre is van jegyünk, meg a háló festését is intézni kellene, szóval mozgalmas napok jönnek (megint). 
Aztán persze ott van Uno, aki minden nap ügyesedik, de ezt majd egy külön posztban.  Holnap náluk tartjuk a szülinapomat. De jóóó lesz!



 

2026. május 27., szerda

Így volt..

Először is, köszönöm a sok kedves kommentet és a jókívánságokat! 
Annyira, de annyira tömény most az élet!
Olyan jó fajta ez inkább, de néha azt érzem, hogy túl vagyok ingerelődve, és már legszívesebben egyedül lennék kicsit. 

A péntek nagyjából így zajlott.
  • Belamiék először hajnalban mentek be a kórházba, de azt mondták vaklárma, menjenek nyugodtan haza.
  • Belami home office-ban dolgozott, mikor dél körül elfolyt a magzatvíz, úgyhogy vissza a kórházba.
  • Délután négy körül Belami papucsot kért, bevittük neki.
  • Este tíz körül megéhezett, "valami ótvar gyorskaját" kért, úgyhogy lehetetlen küldetésként a Burger Kinget céloztuk be, mert valami akció miatt (nem tudtuk) annyian gyűltek oda pénteken este, mintha a fél város ott lett volna. Bevittük a kaját.
  • Tizenegy körül megbeszéltük, hogy le fogunk feküdni, majd szól, ha megszületik Uno. Minden rendben haladt, csak nem túl gyorsan.

Szombat.
  • Hajnali fél három előtt telefonált, hogy kettő óra két perckor megszületett Uno. Normál szülés volt, a végén volt epidurális érzéstelenítés, meg némi oxytocin, de császármetszés nem kellett. Végig jelen volt Ági barátnője is, aki a szülészeten rezidens. Biztos kezekben voltak, és Belami szerint mindenki (szülésznők, szakorvos, csecsemős nővér) szuper volt.
  • Szóval azt a tippet kaptuk, hogy a szülészetről a gyermekágyas osztályra négy óra után öt perccel mennek, így a folyosón találkozhatunk. Mentünk is fél négyre, és jöttek Ági szülei, meg a nővére is. 
  • Megpillantottuk először Unot. Nem is tudom leírni milyen érzés volt. Olyan hitetlenkedő, furcsa, új. Nagyon szép baba, ki volt simulva, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki épp az előbb született. Ági jóval leharcoltabb volt, de az arcán földöntúli mosoly, nagyon szép volt ő is.
  • Hazajöttünk, Charlie levitte Mórt, hogy tovább tudjunk majd aludni.
  • Aludtunk, Charlie a piacra ment. Én aludtam még.
  • Délután ismét bementünk a kórházba, ismét megcsodáltuk Unot. Pont akkor ért oda az ex férjem is, nagyon meghatódott volt, megölelt. Ez tőle furcsa, nagyon odavolt, azt hiszem. Azért finomodik ő is a korral, már egyáltalán nem olyan érzéketlen, mint annak idején tudott lenni.

Vasárnap.
  • Elkezdődött a népvándorlás nálunk, mert Belami jó érzékkel beosztotta, hogy kb. mikor ki menjen látogatni a látogatási időben délelőtt, és után nálunk is sokan megfordultak. Miklós kívánságára pizzákat rendeltünk, és itt ebédelt ő, Luna, az ex anyósom és a nővére, majd később Belami is. Csináltam egy sütés nélküli tortát előző nap, úgyhogy volt édesség is.
  • Este elindultak a fiúk a tejfakasztó bulira. Ment Charlie és Miklós, ott volt az ex, a fiúk féltestvére, Belami apósa és sógora, barátok és persze Belami. Egy olyan műintézménybe mentek, ami már gimis korukban is működött, majd abból a suliból vette meg három fiú a kocsmát, ahová Belami és Miklós is járt. 
  • Én Lunával beszélgettem egész este, addig, amíg nem indult el a fiúkért a kocsmába. Intenzív órák voltak, rengeteg dolgot megtudtam Lunáról, és azzal eddig is tisztában voltam, hogy nagyon szép és okos, de most bámultam, hogy mennyire. Az biztos, hogy Miklós ízlése kitűnő. Nagyon szeretem Lunát és Ágit. Nagyon szerencsés vagyok velük.
  • Charlie csak kicsit volt spicces, de Miklós úgy berúgott, hogy én még így nem láttam. Visszafejlődött úgy három évesre, dacoskodott, nem akart lefeküdni, közben nyomozóként beszélt hozzánk, ilyeneket mondott, hogy "nem működünk vele együtt", "megtalálná, amit keres, de nincs kedve nyomozni, mert egész héten azt csinálja", és "egész éjszaka ott fog állni pihenő állásban, mert ő ki van képezve erre". Végül lekapcsoltuk a villanyokat, nem engedtem őket elindulni haza, mert Luna is fáradt volt már a vezetéshez, Miklós meg... Amúgy egy szikra agresszió nem volt benne, inkább gyerekes dac, de az olyan vicces volt igazából. Szóval állt ott a szoba közepén a sötétben, nem mertem elaludni, attól féltem, hogy elalszik állva, és elesik, de végül bement a másik szobába, és lefeküdt.
  • Néhány perc múlva Luna állt az ágyunk mellett, hogy merre van a felmosó, mert Miklós összehányta a parkettát. Azért örültem magamnak, hogy abba a szobába ágyaztam nekik, ahol nincs szőnyeg az ágy mellett. Szóval hajnali kettőkor Lunával felmostunk, vizet cserélgettünk, meg lepedőt. Az ágy nem lett olyan szerencsére, mert kihajolt oldalra időben. 

Hétfőn.
  • Luna nem aludt sokáig, kijött beszélgetni hozzánk, mert Mór miatt mi keltünk a szokásos időben, fél hét környékén.
  • Kilenc körül valahogy életet vertünk Miklósba, hogy elindulhassanak haza. Nagyjából semmire nem emlékezett az előző napból úgy este hét után már.
  • Mindent megtettek, hogy sok tejcsi legyen. (haha!)
  • Sógoromék érkeztek anyósomhoz, lementünk hozzájuk, majd a két gyerekkel bementünk megnézni Ágit és Unot. Belami frissen, fitten ott volt már, pedig ő sem keveset ivott (állítólag).
  • Aztán anyósomnál ebédeltünk, és én próbáltam ébren maradni, de éreztem, hogy nekem ez nem megy, inkább feljöttem hozzánk, és aludtam egyet. Charlie is csatlakozott, mikor elmentek a vendégek.

Kedden.
  • Zalaegerszegen voltam a "zártban", este értem haza.
  • Belami hazavitte a családját a kórházból.
  • Este elmentünk egy gyors vizitre, megfoghattam Unot. Nagyon jó érzés volt. 
  • Megbeszéltük, hogy nem mondjuk le a fonyódi négy napot csütörtöktől, amit még Charlie foglalt áprilisban. Két hétig Belami otthon lesz, és Ági anyukája is megy minden nap. Talán jobb is, ha nem tapossuk egymás sarkát, én majd a jövő héten dobom be magam. Nem szívesen megyek el sehová, de Charlie nagyon szeretne menni, meg a tesójáéknak is megígérte ezt a pár napot. Néha én is erőt vehetek magamon, hogy olyasmit csináljak, amihez nekem nincs kedvem, de Charlienak meg igen.

Szóval holnap elmegyünk, és továbbra is zsizsgés lesz, erre írtam, hogy sok már ez nekem, túl vagyok húzva. Nincs megállás, de azért nem kell sajnálni, minden nagyon jó.




2025. július 16., szerda

Maradjunk annyiban, hogy a szülihét kiszámíthatatlanul szívatós volt!

Ugyanis, abban a pillanatban, mikor hátradőlve élvezni kezdtem volna a nyugit, megint beütött valami.
A szülinapom (egy hete) eléggé olyan volt, ahogyan a hét kezdődött, borús, nyűgös. Aztán Charlie hozott egy pici körtés-karamellás sajttortát, úgyhogy arra jutottam, hogy én süteményt fogok ebédelni. Így is tettem, közben azért a hűtőt is kipucoltam.
Csütörtökön talán takarítottam, de ekkor már átirányítottam a telefonomat, mert folyton csörgött, és untam már mondogatni, hogy szabadságon vagyok, mert úgyis mindenki rögtön akart valamit, én meg úgy éreztem, hogy nem akarok munkával foglalkozni, "inkább tisztára nyalom a retyót".
Pénteken Anyuékkal elmentünk ruhát vadászni az esküvőre, és Anyu mondta, hogy válasszak bármit nyugodtan, az lesz az ajándékuk a szülinapomra. Tényleg rengeteg ruhát felpróbáltam, és volt egy, amit majdnem nem is, mert mindenki odáig volt egy hercegnős tüllért, én meg csak nem voltam képes próba nélkül visszatenni, szóval belebújtam, megláttam magam a tükörben, és azt éreztem, hogy "ez az, ezt kerestem". Nemcsak azért, mert mennyeien kényelmes volt a sok szúrós tüll után, hanem mert minden egyéb kívánalmamnak megfelelt. Szerettem volna, ha a templom miatt nem fedetlen a vállam és a hátam, ugyanakkor mégis szuper nőies és rafinált legyen. Ugyan nem almazöld (Anyunak lett az), de valami csodaszép kék, és csillog is az anyag. Jaj, nagyon-nagyon tetszik! 

Szombatra az volt a terv, hogy hennával hajat festek, meg kilakkozom a körmömet a vasárnapi bulimra.
Úgy délelőtt 10 óra volt, és épp fekete teát vettem a boltban a hennázáshoz, mikor a helyettesem hívott. Elmondta, hogy irgalmatlan nagy fostenger kerekedett négy gyerekem ügyében, és ő nem szeretne hülyeséget csinálni, legalább a véleményemet mondjam el, mert nem ismeri a gyerekeimet. Persze bántalmazási ügy, csak gyerekek érintettek, amitől most mindenki úgy fél, mint ördög a szentelt víztől. Nyilván nem véletlenül. Persze (ebben is) átestünk a ló túloldalára, mert most az megy, hogy senki semmiért felelősséget nem akar vállalni, csak gyorsan arrébb pattintani a gyereket, oszjóvanazúgy!'. Nyilván jobbnak láttam visszavenni a telefont, és visszaállni a munkába szombaton délben, mert nem akartam, hogy a szolgáltató lenyomja a torkán a helyettesemnek, amit ő kigondolt, én meg fogjam a fejemet majd kedden (akkor dolgoztam volna legközelebb). Szóval utaztam, meghallgattam a négy gyereket két gondozási helyen, és egyezkedtem a szolgáltatóval, mert nem igazán egyeztünk minden pontban (kit kell elvinni máshová például). Végül a feletteseinket bevonva, a bántalmazási protokollt centire betartva született egy megoldás, amit a szolgálatató és én is el tudtunk fogadni, és a gyerekek hosszútávú érdekeit sem sértette a dolog. Megmondom őszintén, keményen kellett sorozni az érvekkel a szolgáltatót, mert úgy szét akarták (szerintem indokolatlanul) dobálni a gyerekeket, hogy én ahhoz nem tudtam volna a nevemet adni. Mivel viszont azonnali gh váltás az én nevem alatt fut, muszáj volt meghallgatniuk az érveimet. Ilyenkor nagyon jól jön, hogy kibeb.szottul tudom a törvényt, meg a protokollt, és nem vagyok már mai csirke a szakmában sem. 
Délután?, este? fél hétkor keveredtem haza, megmostam a hajamat, kicsit reszelgettem a körmeimet, aztán bedőltem az ágyba, a hennázás és a lakkozás elmaradt.

Vasárnap meg a bulim volt.
Charlie kiszervezte végül oda az egészet, ahol tavaly Belami meglepetés bulija volt. Rendelt sültes tálakat, Belamival feldíszítették a termet, Anyu hozta a salátákat és a tortát. Üdítőket már előző nap kivitte Charlie. 
Végül huszan voltunk, csak a család. Én nagyon rossz vagyok abban, hogy engem ünnepeljenek, de nem volt gáz, valahogy megoszlott a figyelem.
Megint a kis bőr rövidnacimat vettem fel (olyan vékonynak tűnik a lábam benne) Belmi egyik öltönymellényével (a selejtezéskor bukkantam rá a szekrényben). Először megmutattam Charlienak, hogy ez így vállalható e, mert néha nagyon nagy hülyeségeket tudok kitalálni kiöltözés címén, de azt mondta, hogy nagyon menő a szett. És biztosan az is volt, mert Kismacsó, ahogy meglátott azt mondta: -Nagyon jól nézel ki anyám! Egyáltalán nem tűnsz ötvennek. A lakkod pedig menő. (A pedikűröm már régebbről megvolt szerencsére a babakék lakkal.)
Szóval megnyugodtam, hogy eléggé sikerült összekapnom magamat a szombathoz képest.
Charlietól már megkaptam az ajándékomat júniusban, de ez a buli egy újabb drága ajándék volt, ráadásul neki jó kimerítő is.
A fiúk összefogtak a párjukkal, és ezt kaptam tőlük. (Amúgy Ági ötlete volt, megkérdeztem.)




Szóval táskát fogok "varrni" magamnak. Szerintem varrni ők fognak, ha rajtam múlik, én csak a színeket fogom összeválogatni, aztán a nasival foglalkozok majd. (haha!) Annyi a baj, hogy többféle típus van táskában, és úgy kell időpontot foglalni a workshopra, és nekem nagyjából mind tetszik. Nem lesz könnyű kitalálnom, hogy melyik legyen végül. Kedvencem a trapéz táska, meg a hexagon hátizsákként, de Ági szerint az övtáska is szuper, úgyhogy végképp elbizonytalanodtam. Az én kuponom a drágább fajta, szóval az övtáskához túl sok, de majd kitalálom, jövő év májusáig használhatom. Majd megmutatom annak idején, hogy mit "alkottam" magamnak.

Minden jó, ha a vége jó.
Összességében úgy érzem, hogy mégiscsak jó volt a szülihetem, még akkor is, ha szívatós. 

2025. július 8., kedd

Nehéz napokon vagyunk túl

Nem tudom megszámolni hányszor vesztünk össze Charlieval ebben a rendezkedésben, és eljutottam oda, hogy már bánom az egészet. Charlienak már mondani sem merem, mert ő megmondta előre, hogy ez lesz. Azzal vígasztalom magam, hogy inkább szokatlan az új felállás, és jó lesz ez, de már ebben sem vagyok biztos. 
Az új hálónkat én szeretem, mert előtte is aludtam ebben a szobában, ha a légkondinak mennie kellett éjjel, mert ebben a szobában ér a legkevésbé, ugyanakkor mégis lehűti ezt is. Charlie szerint télen nekem hideg lesz itt, de én aludni pont hűvösebben szeretek, akárcsak ő, úgyhogy nem értem miért rontja el a kedvemet.

Az megint bebizonyosodott, amit egyszer  A barátnőm mondott, hogy ingyen nem szabad semmit feltenni sehová, mert az nem kell senkinek.
A két beárazott ágyat a fiúk szobájából szinte azonnal elvitték, pénteken meghirdettem, szombaton elszállították. Az ócska kanapénkra egyszerűen nem volt pofám árat szabni, érdeklődő sem volt. Végül írtam rá egy jelképes összeget, egyből lett érdeklődő. Igaz, még el nem vitte, úgyhogy itt csúfoskodik jelenleg is, mert tegnap meg meghozták az új bútorokat. 

Szegény szállítók!
SEMMI nem fért be a liftbe, úgyhogy minden egyes darabbal meg kellett mászniuk kilenc emeletet, komolyan, én éreztem magam rosszul, mert az árszabás meg nem volt túl magas. Végül többet adtunk, úgyhogy kisimult mindenki a végére.

Háromszor tologattam át a bútorok nyolcvan százalékát, de egyszerűen nem látom át az egészet, amíg a sarokban ott árválkodik a régi kanapé. A kiült, kényelmetlenség után most a vadiúj fotelek nyomnak, az is fura, meg úgy az egész. 

Végtelenül elkeseredetten indultunk el este megünnepelni a házassági évfordulónkat.
Az én ötletem volt, hogy menjünk át abba a városba (Charlie szülővárosába), ahol az esküvőnk, meg a lagzink volt. Addigra a vihar is elvonult, néztük útközben, hogy mennyi fát csavart ki. Szerencsénkre már a nap is kisütött, meg finom hűvös lett, úgyhogy nagyon kellemes volt sétálni egyet a templom körül, aztán ajánlottak egy éttermet, ahol volt kiülős rész. Mór az asztal alatt elfogyasztotta a rágcsa csontját, mi meg addig nagyon finomakat ettünk, ráadásul tök jó áron, úgyhogy ide még vissza fogunk jönni máskor is. 
A vacsora alatt sokat beszélgettünk az esküvőnkről, jó volt nosztalgiázni, úgyhogy szép lassan elszivárgott a rosszkedvünk, a legnagyobb egyetértésben érkeztünk haza.


Ma jól elromlott az idő, de a fürdőszoba ablakát akkor is megpucoltam, meg kitakarítottam ott is.
Szeretném még a hűtőt leolvasztani, a sütőt kitakarítani, aztán gyorsan megszabadulni a régi kanapétól, hogy végre rend legyen, meg szokjuk az egészet.

Jaaa! Holnap leszek ötven.
Elvileg vasárnap lesz majd a családi ünnep, de a részletek meglepetés még nekem. 

2025. július 3., csütörtök

Bal lábbal keltem ma (illetve tegnap)

vagy nem is tudom mi van velem, de nagyon rossz a kedvem (mára már jobb).

Pedig annyi minden jóság van. Összeszedem, hátha jobb kedvem kerekedik.
  • Jövő héten és még utána héten hétfőn is szabadságon leszek.
  • Vettünk egy ülőgarnitúrát, így nem kirándulni megyünk a házassági évfordulónkon (7-én) és a szülinapomon (9-én), hanem átrendezzük a lakást. Lesz külön háló és nappali/vendégszoba, már nem lesz gyerekszoba. Pár hónapja átválogattam a fiúk nálunk maradt cuccait, elvitték, amit kiválogattak, a többit elajándékoztam, vagy kidobtam. Nem volt könnyű, kicsit le is álltam, Most megint erőre kaptam, pedig csak esküvő után terveztem további változásokat. Ám így jobb is lesz, mire nyaralni megyünk rend lesz, meg az esküvő után sem kell ezzel foglalkozni. Majd jövőre meg festést tervezek, de azon most még nem idegelem magam.
  • Charlietól már megkaptam a szülinapi ajándékomat, mert nem volt kedve dugdosni,  miután megérkezett. Egy új olvasót kaptam, Kindle-t. Nagyon nekem való borítót vett rá, és csudi modern az előzőhöz képest, pedig tizenvalahány éve, mikor azt kaptam, nagyon jónak számított. Még mindig jó, csak picit viseletes. A legjobb lenne feltölteni rá sok jó könyvet, és bevinni J.J-nek a börtönbe, mert a javítóban is rengeteget olvasott. (Majd írok róla hamarosan átmenetit, mert azért továbbra is nyomon követem az életét.)



  • A meleg ellenére meg szoktam csinálni az edzéseimet a futópadon vagy a talajon (torna), és az étkezésre is igyekszem figyelni, de most nagyon könnyű belefeledkezni a lecsó, kukorica, dinnye háromszögbe, legalábbis nekem. 
  • Keresem a ruhámat az esküvőre, és annyival már beljebb vagyok, hogy nagyon megtetszett egy szín magamon, mégpedig az almazöld. Él tőle az arcom smink nélkül is, nagyon jó lenne valami jó ruhát ilyen színben találni. Ok, amúgy ezzel pont nehezítem a saját dolgomat, szóval lehetséges, hogy mégsem vagyok beljebb az ügyben. 
  • A ledes arcmaszk használata -szerintem- kezd látszani, érezhetővé válni, úgyhogy használom tovább szorgosan. Sajnos ezzel megint az arcjóga került háttérbe, mert mindkettőt már nem mindig van kapacitásom csinálni. Mondjuk a liftben szoktam pár gyakorlatot csinálni, míg leérünk Mórral, és nagyon vicces, ahogyan a kutya csavargatja a fejét a "nem értés" jegyében. Szinte látom a gondolatait, hogy "Ennek meg mi baja van?!". 😂

2024. július 11., csütörtök

Szeretjük Kőszeget

Sőt! Imádjuk.
Mór mindenhová, és ezt tényleg így kell érteni, hogy MINDENHOVÁ bejöhetett velünk. A várba is. A várban lévő termekbe is. A Tejbárba. A pizzázóba. Ha megkérdeztük az étteremben, hogy a teraszon leülhetünk e vele, akkor nem értették a kérdést, mert az a minimum. Meg víz tálkában, kedves szavak. Annyira jó volt, hogy nem kell azon szoronganom, hogy kit zavar a kutyánk. 

A szállás bájosan retró volt.
És akkor még finoman fogalmaztam, de a végére úgy megszerettük a templom szagú, ósdi -de műemlék jellegű- lakrészünket, hogy haza sem akartam jönni. 
A működtető egy japán fickó, aki angolul és lengyelül tudott csak beszélni, rettentően kedves és udvarias volt, annyira, hogy először a Bates Motel jutott az eszembe, de szerencsére semmi baj nem volt vele. 
A hálónkban volt egy ember magasságú nagyon régi tükör betámasztva a falhoz, na, azt szívem szerint letakartam volna éjszakára, de végül nem foglalkoztam vele, sőt, ahányszor elindultam kifelé, megcsodáltam a lábaimat benne, hogy milyen jó kis izmosak. 

Rengeteg tervünk volt.
Végül csak annyit valósítottunk meg belőle, ami kényelmes és pihentető volt. Így végül a legtöbbet Kőszeg és környékén tekeregtünk, a házassági évfordulónkon helyben kirándultunk, a szülinapomon elmentünk Sopronba. Na, az annyira nem jött be, nekem túl köves, túl meleg volt így nyáron, szerintem jobb lenne ősszel vagy tavasszal. 
Futottam egy nagyon jólesőt a tó körül. 


Üldögéltünk a főtéren zenét hallgatva, dúdolva. Szerettem volna egy délelőttöt is eltölteni egyedül egy kávéház teraszán, de végül az nem jött össze, annyi minden mást csináltunk.
Charlie kilencedikén reggel elvitte Mórt egy gyors sétára, és hozott nekem a cukormentes "czukrászdából" egy szép rózsaszínű mignont, meg gyertyát, úgyhogy a fújás-kívánság is megvolt. 

Finomakat ettünk.


Minden nap máshol, úgyhogy rengeteg ételt kipróbáltunk, én csak egyszer nyúltam mellé, egy Cézár saláta nem jött be. Egyik helyen olyan finom pizzát ettem, hogy azóta is összefut a nyál a számban, ha rágondolok. 
Ma ráálltam itthon a mérlegre. Áhh! Inkább hagyjuk is! Vissza kell fogni magam megint. 

Tegnap jöttünk haza, mert ma már éjszakázok a másodállásban.
Másik munkámban a héten még szabin leszek, ez jó.
Holnap fodrász, szombaton nappalos műszak. Nem állítanám, hogy túl nagy kedvem van az egészhez..

2024. június 18., kedd

Kismacsó 24 éves lett

ezekben a percekben.
22.20-kor született 24 éve. Felfoghatatlan, hogy ennyi idő eltelt és ilyen gyorsan.
Isten éltesse nagyon-nagyon sokáig erőben, egészségben!
Szombaton fogjuk megünnepelni, mert hajnali akciót kapott a munkahelyétől ajándékba, úgyhogy nem tudott ma hazajönni. 

2024. március 12., kedd

Mór 4 éves

Isten éltesse nagyon-nagyon sokáig jó erőben, egészségben!



2020. július 25., szombat

Kelünk, fekszünk szombat

Nagyon álmosító ez a nap.
Még Mórci is csak fekszik, hol itt, hol ott. 
Levittem délben (is) szükségleteket intézni, és épp zuhogott, úgyhogy egy darabig csak állt az eresz alatt, és ki sem akart menni, annyira nem volt kedve összevizezni a bundáját. Úrigyerek ez, még a lábmosást is szereti, nyújtaj a lábait egyenként, hogy dörgöljem szárazra az illatos törölközőjével. 

Nálam ugyanez, meg Charlienál is.
Aludtunk egyet a reggeli szeánsz után (Mór séta, etetés, mi reggelink, kávézás), meg ebéd után is. 
Kismacsó elment edzeni, de ő is aludt előtte egy csomót. Szerintem én is belekezdek valami itthoni tornába mindjárt, mert ég a pofámról a bőr ennyi lustaságtól.

Annyi hasznos tevékenység azért volt, hogy bevásároltunk a holnapi szülinapozáshoz.
Belami hétfőn lesz 26 éves, de holnap tudjuk megtartani. Csinálok egy Dahlt (indiai vöröslencse-leves), meg még steak burgonyát csirke gyrosszal, salátával. A szülinapi torta málnás joghurt lesz.
Majd dekorálok is egy kicsit, hogy meglegyen a hangulat. Kb. 13-14 óra között érkezik majd Belami és Iluska, mert nekik ma Szegeden van programjuk. Nagyon várom már, hogy együtt legyünk megint.  

2019. december 4., szerda

Helyzet...

Annyi mindenről akartam írni a napokban, aztán mindig volt fontosabb, vagy csak simán úgy elfáradtam, hogy nem volt erőm hozzá.

A hétvége nagyon jó volt.
Szombaton este megérkezett a csipet csapatom, Iluskával kiegészítve. Olyan jó hangulat kerekedett, hogy Kismacsó el sem ment a szokásos buli körútjára, inkább maradt itthon kártyázni Ilussal, Charlieval és Belamival. 
Én nem, én nagyon utálok minden társas- és kártyajátékot, csak nézni szeretem őket, meg tenni-venni körülöttük. Aztán olvastam, és elandalodva hallgattam, hogy milyen jól szórakoznak. 
Vasárnap meg Anyu szülinapja volt, ott ebédeltünk náluk mindannyian, és előtte-utána kutyáztunk, macskáztunk, töltődtünk tőlük. 
Iluska le sem rakta a kezéből a kis Lucyt (kis cica), csak addig, amíg evett. Nagyon olyan, mint mi.
Aztán hirtelen kiürült a lakás, de már ezt is tudom élvezni.

Hétfőn nagyon meghajtottam magam az edzéssel.
Fürdés után egyből kenegettem magam izomlazítóval, mert már minden bajom volt, pedig inkább másnap szokott. 

A munkám most eléggé idegőrlő.
Van egy ügyem, amiben van egy (vagy kettő) kakakeverő felnőtt, és már nagyon elegem van belőle, hogy dől a sz.r mindenhonnan. 
Pénteken írtam egy nagyon korrekt és részletes feljegyzést az ügyről, minden érintettnek elküldtem, és egyszerűen nincs több mondanivalóm. Ma még felvettem a telefont az egyik kakakeverőnek, de innentől nem fogom, csak írásban vagyok hajlandó vele is kommunikálni, mert tele a hócipőm a hazugságaival, ferdítéseivel. 
Még nem szóltam a felettesemnek, mert úgy érzem, hogy tudom kezelni az ügyet, de kezd fogyni a türelmem. Remélem hamarosan pont kerül az egész végére.

Ezt levezetendően túrtam magamnak egy pihe-puha pulcsit, tele szivecskékkel.
Piros alapon! Szóval már ki is van mosva, meg szárad, mert holnap abban szeretnék nyomulni. 

A Mama beteg lett, valami romlottat evett, és mert idős, nagyon legyengült ettől.
Sajnos az orvos nem akart vele foglalkozni, lazán antibiotikumot írt fel, amitől még rosszabbul lett. Szerencsére szombaton Belami ott volt az apjánál, és átment Mamához is, és azonnal írt fel neki egyéb gyógyszereket, ami az ionok egyensúlyát hivatott visszaállítani. Apuék meg elmentek, és egyszerűen elvitték magukhoz Mamát Pestre, mert nem merték egyedül hagyni ilyen legyengült állapotban. Így legalább Belami hétköznap is minden nap ellenőrzi.
Amúgy már teljesen rendben van, szeretne hazamenni.

Charliet csak kicsit kellett nyüstölni, hogy holnap munka után menjünk el Budapestre.
Egyik részről villámlátogatás Apuéknál, így Mamával is találkozunk, másik részről meg mikulásost is játszunk, viszünk csomagot a fiúknak. Jó lesz.

Előtte még fodrászhoz is elmegyek az egyik szívemnek nagyon kedves ex kolléganőmmel, majd Charlie összeszed onnan, úgyis ott szoktunk felmenni az autópályára. 

Ma is toltam egy edzést.
Most futás nélkül, mert sok a guggolás és a felhúzás, és nem akartam teljesen kicsinálni magam a nap közepére, de még így is nagyon elég volt, elfáradtam.

Most forralt bort iszogatok, mindjárt elmerülök egy kád vízben, aztán pedig olvasok. Jóóó ez a nap (is)! 😉 

 

 

2017. augusztus 12., szombat

Anyuuu!

Tegnap, két éjszakai műszak után után azért csak fáradt voltam már, úgyhogy még ebéd előtt aludtam egy jót.
Aztán restaurálós órák jöttek, mert szempillát, szemöldököt festettem, volt pedikűr és manikűr, természetesen szép, élénk színű lakk is került az ápolt körmökre. 😉

Ma Charlie anyukájának a szülinapját ünnepeltük egy nagyon szuper vendéglőben, a hab a tortán Zozó volt, mert jó rég nem láttam.
Jaj, annyira imádom ezt a kislányt! Cérna kis hangján kiabál nekem: -Anyuuu! (keresztanyuból ennyit mond, de az édesanyja "anya", úgyhogy lehet tudni, hogy mikor, kinek szól) -és ezzel gyakorlatilag teljesen levesz a lábamról, MINDENT megengedek neki, ami nem veszélyes, gyanítom, hogy nagymamának is hasonló leszek: nevelje az anyja, én meg kényeztetem. 😍
Időnként, csak úgy, belefúrja a fürtös kis fejét a nyakamba, a pici karjaival átölel, na, az maga a mennyország, és Charlie rohadt irigy, mert minden erőfeszítése ellenére ezt csak nekem szokta csinálni.
Zozó imádja őt is, minden női fortélyát beveti (szép nézés, dacos toppantás, szemöldökráncolás ha nem ért a szóból), ha el akar érni valamit, mondjuk nincs nehéz dolga.
Zoé nemcsak szép, hanem jó is minden értelemben, az egész gyerek egy pozitív, mosolygós kis szeretetgombóc, annyira remélem, hogy mindig ilyen marad.
Ült az asztalfőn az étteremben, szépen eszegetett az etetőszékében, és ha összeakadt a tekintetünk, akkor félrehajtott fejjel rám mosolygott, és nem lehetett megállni, hogy ne vigyorogjak rá vissza tiszta szívből. Édes Kincsem!

Most pedig készülődök, mozizunk egyet Charlieval, mert ezt a filmet nagyon szeretné megnézni. Én nem annyira, de majd legközelebb én választok valamit.


2017. július 10., hétfő

Szabadnapos

Ma nem dolgozok, jó sokáig aludtam. Sajnos fejfájással ébredtem, éreztem, ahogy megemeltem a fejemet felkeléskor. Szerencsére a reggeli kávétól sokkal jobb minden.

Szülinapomra kaptam még egy kávédarálót, mert egy ideje már ácsingózok azért, hogy a reggeli kávémat frissen őrölt kávéból igyam.
A kávékat meg Kismacsótól kaptam, ma reggel a legerősebbet választottam. 😉




Közben jött egy új ruha Pirinek, mert Charlienak megjegyeztem, hogy jó lenne egy piros is. Mutatom:




Úgy tervezem, hogy ma elmegyek úszni is egyet, próbálom valahogy visszacsempészni a mozgást a mindennapokba, mert nem lesz így jó vége.
Szerintem a következő lépés megint az itthon tornázgatás lesz videóra, mert le tudom hűteni a szobát (tehát nem pusztulok el a melegtől mozgás közben, és nem fulladok bele saját izzadtságomba), és plusz új ingerek sem érnek, mert most azt nem kívánom.

Amúgy gondolkoztam rajta, és arra jutottam, hogy az a legfőbb bajom, hogy sok az új inger, és ettől instabil és szorongó vagyok. Dolgozhatok én bármennyit magamon, az alaptulajdonságaim nem fognak változni. Például a kissé autisztikus hozzáállásom a dolgokhoz. Ez van, ebből kell kihozni a legtöbbet.
Mérhetetlenül irigylem például Belamit, aki bárhol azonnal feltalálja magát, és kezébe veszi az irányítást.
Most is. Kiment Oroszországba, összekerült huszonvalahány fiatallal a világ minden tájáról, és már mindenkivel a legnagyobb haverságban létezik. A szobájában alig van, egyfolytában kirándul, és ha kidől mellőle mindenki, akkor megy egyedül. No problem. Ő ilyen.
Én meg egy hasonló helyzetben ki se mozdulnék napokig a szobámból, csak, ha végképp muszáj lenne, nemhogy úton legyek egyfolytában. Bele is halnék annyi új ingerbe.

Szóval most próbálok sokat itthon lenni, mikor nem kell dolgoznom, és csak olyasmit csinálni, amihez valóban kedvet érzek.
Remélhetőleg pár hét múlva már lesz annyi kapaszkodóm az új munkában, hogy szabadulnak fel vegyértékeim egyéb dolgokhoz. Addig meg túl kell élni. Ez van.

2016. július 27., szerda

Július 27.

A nap legfontosabb eseménye Belami születésnapja volt.
Reggel megköszöntöttem, de elmeséltem neki, hogy igazából 15.42 perckor született, szóval még van idő a fordulóig.

Aztán Anyu hívott, hogy a legkisebb öcsém balesetet szenvedett hajnalban, fejjel beleállt az autóval egy árokba. Ittas vezetés.
Agyrázkódással kórházba szállították, szerencsére nem nyírt ki senkit a felelőtlenségével, csak a sz.ros autója lett totálkáros.
Belami menjen már fel hozzá az ötödikre, mert agresszív volt, mielőtt a nyugtató hatott, és elaludt.
Belami felvonta a szemöldökét, de megígérte, hogy ránéz.
Kb. egy óra múlva hívott Anyu újra, hogy Belami ne fáradjon, mert az öcsém ellógott a kórházból.
Nyilván kiakadtam, hogy miért akarja feltétlen kicsinálni önmagát, közben próbáltam telefonon elérni Belamit, hogy fel ne menjen az ötödikre, ne égesse magát a lökött testvérem miatt.

Aztán a nap nagyobb részében ment a telefonálgatás Anyuval, unokatesókkal, mindenki ki volt akadva.
Remélem jó sokáig nem adják vissza a jogsiját, és szeretném, de nem hiszek benne, hogy tanuljon az esetből, komolyodjon már végre meg.
27 éves, ő az, aki egy napon, egy órában született velem, csak 14 évvel később.
Lánynak várták, de az első perctől a legelevenebb kölyök volt mind közül.

Úgy emlékszem a nagyanyám átka ez, mert nagyon elborult az agya anyám utolsó terhességének a hírére.
Mikor anyám ábrándos hangon előadta neki, hogy tündi-bündi kislányt szeretne még utoljára, mint én voltam, akkor nagyanyám azt találta mondani, hogy már pedig fiú lesz, és égetnivalóan rossz. Nyilván nem így értette szegény.

Belami hústortát kért ismét, ez tavaly óta komoly hagyománnyá kezd válni nálunk, mert az idén már Kismacsó is azt kért.
Ehhez már kedden bepácolta Charlie a szeletekre vágott csirkemellet, én meg elősütöttem tegnap délután.
Aztán egy jénait baconnel kibéleltünk, úgy, hogy a tetején majd vissza lehessen hajtogatni.
Aztán ment egy sor hús, egy sor sonka, egy sor sajt, és így tovább. Jó sokféle sajt, mert úgy az igazi.
A végén a baconnel lett bezárva az egész forma, és ment a sütőbe.
Amikor kész lett, akkor simán ki lehetett borítani az egészet, hogy felülre kerüljön a domború rész, és kicsit torta jellege legyen.

Ilyen finom még soha nem lett.
Biztos az elősütés is sokat segített, hogy nem engedett már vizet a csirkehús, meg a rengeteg mennyiségű sajt. Nyami!

A szülinapra eljött Széphajú, meg végül Anyu is a másik apámmal.
Nem voltak túl jó hangulatban, de azért jó kis vacsoránk lett együtt, és végül felengedtek ők is.

22 éves lett hát.
Bizony mondom néktek gyorsan eljött ez, túl gyorsan.

Aztán este jó mosolyogtam, mert Széphajú, meg Belami legóztak. (Bizony, a legót megtartottuk, csudi jó lesz az unokáknak.)
Halál komolyan.
Ültek a földön a hatalmas doboz legó felett és házakat építettek, meg autókat, és szerintem még a legóemberekkel is folytattak párbeszédeket.
Aztán még dinnyéztünk egyet este kilenc körül, és közben Széphajút Belami óvodás sztorijaival szórakoztattam, mert tudom, hogy én is szeretek Charlie kiskoráról hallani.

Így telt el ez a nevezetes nap. ;-)

2016. július 10., vasárnap

41 éves vagyok, meg a többi

Csütörtökön elmentünk a fiúkkal megünnepelni a házassági évfordulónkat, utána a templomba is bementünk ketten Charlieval, ahol összeadtak bennünket.
Az ajtóra ki volt írva, hogy papucsban, trikóban, fényképezővel ne lépjenek be, úgyhogy a fiúk, mert szabálykövetőnek neveltem őket, nem léptek be, tekintve, hogy rövid nadrágban, papucsban, trikóban, Belami a nyakában fényképezővel nyomult. (Pizzázni voltunk amúgy, mert a házasságkötésünk színhelyével szemben irtózatosan finom pizza van.)
Charlie bezzeg nyomott egy gyors szelfit a templomban a telefonjával, komolyan rosszabb, mint egy gyerek.

Belami jól belerázódott a belgyógyászati gyakorlatba.
Ő amúgy is az a típus, hogy keresi a lehetőséget a fejlődésre, szóval nem ül be a sarokba beszélgetni valamelyik évfolyamtársával, sőt jobban szereti, ha egyedül van gyakorlaton, mert akkor a kísértés sincs meg arra, hogy csak kibekkelje az időt.
Szóval vérvételben már nagyon menő, de -felügyelettel persze- mellhártyák közül savós folyadékot is csapolt már többször is, és a műtőbe is bejár.
Elmondta, hogy vannak orvosok, akik tesznek a tanulók fejére magasról, de mindig akad, aki szívesen tanít és adja át a tudását, úgyhogy Belami megkeresi ezeket az orvosokat, és mint a szivacs szívja magába a tudást.
És arra is nagyon büszke vagyok, hogy a heves és lobbanékony természetét is jól tudja kezelni, nem feszülget, tudja hol a helye.
Ő most esténként utána nézeget dolgoknak a jegyzeteiben, mert kérdezgetik, és szereti tudni a választ.
Meg olyan is volt, hogy az egyetemen pontosabban kell dolgokat mondani, egy kórházi osztályon meg más a "zsargon", de ő ezt is eltette az eszébe, és úgy mondja már, ahogyan az orvosok elvárják, de tudja azért, hogy a tankönyv mit ír. (És nem okoskodik az orvosnak, hogy az nem úgy van, hanem amúgy, mert neki most az a fontosabb, hogy tanulhasson, és nem biztos, hogy ennek az az útja, hogy kijavít egy orvost. Okos na, ebben is.)
Nagyon úgy érzem, hogy miatta nyugodtan hátra is dőlhetek, de persze ne arcoskodjon az ember.

Szombaton meg betöltöttem a 41 évemet.
Charlie egy esküvőn fényképezett, én meg elkísértem.
Egész napos móka volt, nekem csak magamat kellett sminkelnem, úgyhogy teljes mértékben Charlie "fegyverhordozója" voltam. Vittem utána a derítőt, ötleteltem néha, hogy mit és hogyan örökítsen meg, de a legtöbb időben figyeltem az embereket, nagyon jól elvoltam magammal, elmélkedtem.
Szerintem jó kis esküvő volt, a kezdetektől ott voltunk, úgyhogy a ruha felvételétől a menyecske megérkezéséig rengeteg sok kép született, szebbnél szebbek, láttam ez előbb, hogy Charlienak alig kell selejteznie, egyre profibban nyomja.
Az esküvő előtt voltunk külső helyszíneken, a pár nagyon vicces volt, így könnyű volt velük, mert maguk is találtak ki beállásokat, csak kattogtatni kellett folyamatosan.
Charlie olyan aranyos, ahogy mondja nekik: "Ez most jó, ez nagyon jó, nézz rá, gyerünk, lássam az arcodon, ez az, nagyon jóóó!".
És ettől egyre lelkesebben mutatják meg magukat a kamerának, akarják, hogy ott legyen minden a képeken, és sikerül is,
Mindenkinek sikerült eddig, és szerintem ez Charlie személyiségének is köszönhető, mert ő olyan természetű, hogy nem érzik magukat az emberek feszélyezve a jelenlétében.

Szombaton reggel az ex férjem köszöntött fel a szülinapomon egy üzenettel (ez megmaradt régről, hogy felköszöntjük egymást, de mostanában ezt sem vártam tőle), éjszaka meg Tűz írt egy sms-t, pedig az utolsó telefonbeszélgetésünk óta egy kósza hang sem esett közöttünk.
Mindkettőnek megköszöntem szépen, kicsit mulattatott a dolog, hajnali háromkor zuhanyzás közben mondtam is Charlienak, aki épp menni készült aludni, de erre visszalépett, és azt mondta, hogy "Pukkadjon meg mindkettő!". Bennem még ilyen szinten sincs indulat, egyszerűen nem érdekel.

Most meg itt szenvedünk a 11 órai kelés után, hogy mi legyen az ebéd, mert főzni senkinek sincs kedve, a pizzarendelés kilőve (négyből kettőnek -Charlie, Belami- ahhoz sincs kedve), úgyhogy majd az előbb említett két fő főz valami.... Vagy éhen veszünk, és holnap reggel nem kell dolgoznom menni 10!!! órára. Óhh, én szegény! :-)

2016. június 18., szombat

Boldog szülinapot Kismacsónak!

16 éve, 22.20 perckor született.

Ő már tegnap elkezdte az ünneplést a barátokkal, barátnővel. Mondta nekem, hogy meglepi bulija lesz, de olyan bénán csinálják a szervezők, hogy azonnal észrevette a machinálást, de igyekszik nagyon gyanútlannak tűnni, hisz oly aranyosak.

Mi Charlieval reggel beszéltük meg az ütemtervet, mert sűrű napnak ígérkezett a mai.
Nekem szerencsére sikerült áttenni jövő hétre egy szemöldök szépítést, mert az már tényleg nem fért volna bele a reggelbe.
Így sem sokáig ébredeztünk a kávénk mellett, mert indultunk a keresztlányunkhoz, aki már rég elrabolta a szívemet. Azért mégis csak lett egy lánykám, mert én bizony annak tekintem őt.

Már tegnap este megsütöttem az extra csokis muffinokat (Kismacsó kedvenc sütije), amiket aztán gúlába raktam, és az lett az egyik torta.
A másikat Anyu vállalta magára, az húsból készült, mert ez volt Kismacsó kívánsága.
Keresztlányozás után elromboltunk egy csomó üdítőt venni, meg koktéljeget, és még arra volt időm, hogy gyorsan megterítsek, már jöttek is a vendégek.
Töltöttem mindenki poharába üdítőt, és már hallottuk, hogy pittyeg a lenti jelző, Kismacsó beütötte a kódot, érkezik haza. Így meggyújtottam gyorsan a gyertyákat, és mikor belépett az ajtón, akkor együtt énekeltük neki a "Boldog szülinapot".
Aztán elkezdődött a meccs, én meg eldőltem az ágyon, és bealudtam. Hát így.












2016. február 8., hétfő

Örülni lehet...

, hogy pénteken megjött a másik baglyom, meg előtte már az életfás nyakláncom is.


Szombaton sokáig aludtunk, és semmi, de semmi hasznosat nem csináltunk egész nap. Csuda pihentető tud ez lenni.

Vasárnap Charlie szülinapja volt, azt kérte, hogy menjünk ki a piacra, és ne takarítsak.
Jó volt, mert a piacon olcsóbban találtunk Rod Podot... Hogy mi az? Horgászbot tartó. :-)
Ott, a piacon ebédeltünk sajtos-tejfölös lángost, úgyhogy ez a hétvége sem a szénhidrát számolásáról szólt.
Aztán délután elkészítettük Charlie szülinapi tortáját, ami egy túrós tészta torta volt, sok-sok szalonnával, mert neki ez a kedvence. (Erre mondtam, hogy kár lett volna a szénhidrátot számolni. Báhh!)

Boldog szülinapot Charlie!

2015. július 28., kedd

Belami szülinapi tortája (tegnap)

Még múlt héten megkérdeztem Belamit, hogy milyen tortát szeretne a szülinapjára. Régebben többnyire valamilyen gyümölcsöset választott, de most az kérdezte, hogy nem lehetne e húsból esetleg. Saját bevallása szerint nem gondolta komolyan, de mi Charlieval annál inkább.
Én kitaláltam, Charlie pedig tegnap délelőtt megvalósította, úgyhogy délben letettem a lantot a munkahelyen, és siettem haza, hogy megtartsuk Belami szülinapját.
Idén így nézett ki a tortája:


Belül:


Igazi fehérjebomba volt, és nagyon-nagyon finom. Szerintem innentől mindig ilyen lesz, annyira odáig volt érte. ;-)

2015. július 26., vasárnap

Hajfestés meg horror

Ma végre sikerült befesteni a hajamat, nem hiszem el.
Hetek óta tologatom, mert hol a meleg, hol a mensi tett keresztbe, az ősz hajszálak meg egyre csak szaporodtak, már nem szerettem tükörbe nézve fésülködni. Természetesen rajtam kívül ez senkinek nem tűnt fel, de én akkor is láttam, és teljesen szétzúzta a jól ápoltság érzetemet.

Most másképp csináltam a hennát, mert nem főztem alaplevet, csak langyos vízzel, meg citromlével kevertem ki a zöld port, aztán Charlie már kente is fel a mosatlan, száraz hajamra. Jó vörös lettem, de nyár van, és én pont így szerettem volna. ;-)

Meg mondtam Belaminak, mielőtt elment kerti sütögetésre a barátaival, hogy majd 22 óra körül gondoljon a holnapi szülinapjára, mert kb. akkor jelzett annak idején, hogy indulni fog.
Szóval épp 21 éve ilyenkor főtt kukoricát burkoltam, és valami vetélkedőt néztem a tévében, és nagyjából eszembe sem jutott, hogy én már másnap anya leszek. Hi-he-tet-len. Komolyan.

És most meg mi Kismacsóval megnézünk egy horrort, mert ez közös gyengeségünk, hogy imádjuk a gagyi horrorokat. Rohadt jókat röhögünk közben is, mert figyeljük egymást, hogy ki ijed meg a várható és kiszámítható eseménytől jobban, sőt, azt megelőzve rémisztgetjük egymást. (Ok, hogy csak 15 éves még, de nélkülem is megnézné már úgyis.)
Szóval: húúúhuhúú, megyek is borzongani.


2015. július 11., szombat

Ezen a héten...

Azért annyira nem volt szörnyű ez a szülinap.
Főleg, miután megtiltottam mindenkinek, hogy kimondja azt a bizonyos számot. Konkrétan egy X került a tortámra, és innentől fogva 18 múltam minden fórumon. :-)

Gyönyörű, kinyithatós medált kaptam, de aranyból.
Nos. Nekem az arany sok, napi szinten csak a jegygyűrűmet használom, a többi aranyam ritkán kerül elő. Charlie megérezte ezt, mert úgy hozta el a nagyon drága ékszert, hogy három napon belül visszaviheti. Vissza is vittük. ;-)

Új mániám az opál.
Valami varázslatos ez a kő, már évek óta fáj a fogam rá. Így először egy medált kaptam, ami OVÁLIS opál kő, ezüst foglalatban.
Valami gyönyörű, konkrétan az autóban a napellenzőn a tükröt úgy állítottam be, hogy egész úton a nyakláncomat lássam.


Sajnos képen semmi nem jön át abból a szikrázó szépségből, ami ez a kő. Imádom.
Ja, és lesz még egy ovális, kinyitható, ezüst medálom is, amiben két kép lesz. Csak mert belefér az arany medál árába. :-)

Ma Tűznél voltunk kerti partin, ahol újra megünnepeltük a szülinapomat (csütörtökön már egyszer megvolt) másik két ünnepelttel, az egyik Tűz testvére (ugyanazon a napon született, mint én), a másik meg Tűz kicsi lánya, aki ma három éves.

Három torta volt az asztalon, nekem szigorúan szám nélkül, és ettem is mindegyikből.
Itthon megnézegettük az ott készült képeket, és megint meg kellett állapítanom, hogy egyre dagadtabb vagyok, és már visszaszedtem minden egyes kilót, amit két éve olyan szépen leadtam. Rémesen érzem magam ettől, és tényleg össze kell szednem magam.

Végigettem az elmúlt két hetet, mert a tábor alatt menüztünk a gyerekekkel együtt, ami tele volt szénhidráttal, ettől meg csak egyre éhesebb lettem.
Meg volt a házassági évfordulónk, ahol este nyolckor ezt mind benyomtam.


Meg a csütörtöki szülinap, meg a szombati, szóval ez már sok, és ez látszik is.
És nem, nem fogom semmi másra a hízásomat, mint arra az egyszerű tényre, hogy túl sokat zabálok, és nem mozgok eleget. (Na jó, a tábor alatt rengeteget bicikliztem a 40 fokban, de volt olyan, hogy uzsonnára megettem egy csomó zsíros kenyeret lila hagymával, mert megérdemlem.)
Sajnos semmiféle más megoldás nem működik hosszú távon, mint a kalória, meg szénhidrát számolása, heti háromszori tornával, ami futás is lehet. Muszájos. :-(

Belami Londonban hesszel két hétig, nem állítom, hogy nem irigylem kicsit sem.

Holnap meg a szokásos: "rázzunk mindent gatyába egy újabb munkás hét előtt" lesz, de legalább hétfőn már nem lesz tábor. (hihi)

2015. július 9., csütörtök

40

Bizony.
A kedvem..., nos, enyhén szólva is f.s, és nem tudom eldönteni, hogy azért, mert  nem ott vagyok, ahol lennem kellene, vagy nem szeretek 40 éves lenni.

Itt mondjuk szívesen lennék a szép kis biciklimmel. :-)