Mondj igent a ruhára!

Nekem kimaradt az életemből (eddig) ez az amerikai tipusú menyasszonyi ruhaszalon látogatás.

Az első esküvőmön a mostohatesóm szatén menyasszonyi ruhája lett átalakítva nekem. Akkor szépnek találtam, mai szemmel... Inkább hagyjuk is!

A második esküvőmön bézs-arany alkalmi ruhában mentem férjhez, királynőnek éreztem magam, de egy üzletben vettem, semmi extra nem volt.

Aztán Ági kezdte a szalonok bejárását, és titkon reménykedtem, hogy valamikor, valamelyik ilyen alkalomra elhív engem is.

Múlt szombaton volt egy nagyon rossz élménye egy kisebb szalonban, mikor jöttek Charlie szülinapjára, eléggé ki volt kattanva tőle, de aztán elvihogtuk az egészet, mert elmesélve olyan abszurd volt, hogy már vicces. Akkor beszéltük meg, hogy a következő szombatra foglal időpontot a két koszsorúslánynak ruhapróbára oda, ahová a kupont nyerte az egyik kiállításon. Mondta, hogy menjek én is a keresztányommal, és én boldogan mondtam igent. Úgy volt, hogy jön Charlie is, de beteg lett reggelre, inkább nem jött, de igazából ez egy nagyon csajos program volt.

Megérkeztünk a szalonba, és már az előtértől lehidaltam.

Annyira cukros, szirupos és émelyítő volt az egész, hogy imádtam. Szeretem a túlzásokat pár dologban, és ez az volt a javából. Mindenhol menyasszonyi ruhák és alkalmi viseletek, a díszlet, az illat, a milliő. Annyit mondhatok, hogy a vattacukorszerű illatom, a Tihany Premier parfümöm pont ide lett kitalálva. Pillecukor (lol) volt kitéve, meg rengeteg csokoládé, de kávét és pezsgőt is lehetett kérni. Tisztára Willy Wonka világa volt, csak épp menyasszonyi ruhaszalonként.

Kaptunk egy fiatal lányt, aki nagyon kedves és előzékeny volt, egyik ruhát szedte le a másik után, segített próbálni, semmitől ki nem jött a sodrából. A két kislány először nagyon meg volt illetődve, de aztán megtaláltuk nekik A RUHÁT, és egyből hercegnővé lényegültek. Valami csodaszépek lesznek, és úgy tűnik Ági is megtalálta A RUHÁT, ő lesz majd a királynő azon a napon.

Mindenesetre megbeszéltük gyorsan Zoéval, hogy itt ellennénk még pár órát, mert annyira élveztük az egészet.

Nyűgösen

Én úgy elfáradtam ebben a húsvétban!

Szerintem ez az időjárás sem segített sokat, hogy energiát nyerjek, pedig futottam háromszor, meg egy súlyzós edzés is volt. Az evést most vakrepülésben toltam az ünnep alatt, azaz nem méregettem, de próbáltam figyelni. Mindenesetre súlytartásra jó volt, maradt a 66, 8 kg, innen kell folytatni.

Megjegyzem, nem tett jót pár nap lazaság, rendesen hiányzik, hogy magamba tömjek 1-2 szelet sütit a kávémhoz. Ma már vegán fehérjés zabpalacsintát ettem tízóraira, de nem igazán esett jól. Mondjuk ez a vegán fehérjém borzasztóan nem ízlett amúgy sem, alig vártam, hogy elfogyjon végre, ebben az életemben bizosan nem veszek ilyet többé. Brrrr! 

Pénteken itthon voltunk.

Kicsit főztünk előre, mert tudtuk, hogy szombaton és vasárnap nem igazán leszünk otthon.

Szombaton elutaztunk szülinapozni a keresztlányunkhoz.

Nagyon jó volt.

Vasárnap Anyuéknál ebédeltünk, és ott töltöttük a délutánt.

Annyira nem volt jó az eleje, mert az öcsémék lánya rá van függve Mórra, de elég durván, és egy idő után a kutya elfáradt tőle, attól féltem, hogy megkapja a huszadik lábtaposás és farokhúzás után. Sokszor nem is direkt csinálta, szegénykémnek van valami magatartászavara, nem tud beszélni majdnem három évesen, de folyamatosan ordít, sikít, az én fejem is megfájdult már tőle. Végül elmentek, és onnantól tök jót beszélgettünk a másik öcsémmel, meg a többiekkel, nem kellett folyton azt néznem, hogy a gyerek üldözi e a kutyát. Amúgy nagyon szeretem a kislányt, annyira szép, de ezzel a helyzettel most nem tudok mit kezdeni. 

Hétfőn benne volt a pakliban, hogy Apuék jönnek hozzánk, de végül abban maradtunk, hogy ők szabadtéri programra mennek, mi meg pihenünk.

Nem igazán erőltettem a vendéglátást, mert tényleg marhára elfáradtam már, és Apuék nem tudnak mit kezdeni a kutya témával. Apu ilyen régi vágású, hogy kutyának nincs helye a lakásban, úgyhogy hozzájuk nem szoktunk menni, mióta Mór megvan, ők jönnek inkább. Persze nálunk nem szólhat a kutya miatt, de látom rajta, hogy zavarja, szóval nekem külön stresszbajnokság, hogy jól érezzék magukat, de közben Mór se legyen kicsukva. 

Az van, hogy ezt a kutyát mi bevállaltuk, és úgy, mint családtagot.

Én próbálok igazodni az egyéb családtagjaim kívánalmaihoz és természetéhez, de egy bizonyos ponton túl nem érdekel, hogy mi a véleményük. Szerintem Mór egy nagyon tiszta, nem szőrhullatós kutya, aki nem rág szét semmit, nem bánt senkit, és néhány perc viharos öröm után lecsillapodik, és jólnevelten elfekszik valahol, magyarul nem sok vizet zavar. Ha ennek ellenére valahol nem látják őt szívesen, akkor mi sem megyünk, illetve egész napra el sem tudunk menni, ha nincs babysitter valamelyik fiú jóvoltából.  Nem haragszunk meg, tudomásul vesszük, és lehet jönni hozzánk bátran. Viszont nálunk ott lesz a kutya, mert nem fogom becsukni, kirekeszteni. Ez van. Ha valakinek ez nem tetszik, akkor marad a telefon, vagy a rövid, házon kívüli tali, esetleg a kapcsolatunk megszakítása. Nyilván, apámmal nem szeretném ez utóbbit, úgyhogy hozom a kompromisszumokat, de neki is kell valamennyit ehhez hozzátennie. 

Hétfőn befutott Belami, de szinte váltásba kerültek Kismacsóval, mert ő meg indult vissza Pestre. 

Innentől már tényleg csak beszélgettünk, teáztunk, húsvéti szendvicst csináltam, és ettünk. Este már a hajmosást is átettem mára, egyszerűen nem volt energiám rá. 

Nyűgös vagyok, no!

Megint szabin (na persze)

A múlt héten a hétfő, keddi szabimon többet dolgoztam, mint nem szabin.

Francba! Ráadásul kész stresszbajnokság volt az egész hét, pénteken edzeni se tudtam elmenni, mert ellenőrzés lesz, és kinek másnak nézik az egyik ügyét, ha nem nekem. Amúgy rendben van, meg minden, de csak át kellett néznem. Meg -ugye- megint szabival indítottam a hetet, most három nap lesz, úgyhogy előre kellett gondolkozni, hogy ezúttal hátha tényleg szabin tudok lenni, és mindenki békén hagy a picsába. 

Nem szeretem én ezeket a szétszabdalt két-három napokat, de kötelező volt kivenni, és nem tudtam máshogyan megoldani. Majd jövőre okosabb leszek, nem hagyok bent ennyit év végére, hanem kiszedem nyáron.

A hétvégén valamennyit mindkét fiú volt itthon, már nagyon hiányoztak.

Találkoztunk Zoéval és Ádámmal is, nagyon jó volt az is.

Szombaton Kismacsóval voltam edzeni.

Fáradt vagyok.

Belami írt fel nekem D vitamint, meg E vitamint, meg a kezemre a krémet, ami télen néha kell. (A hidegben elő szokott jönni az ekcémám.) Nagyon cool, nem? (Nem az ekcémára gondolok. 😉)

Ma délelőtt voltam edzeni, kicsit túltoltam, de valahogy kellett ez most.

Délután korrekció a szemhéj tetoválásomon, na, ott majdnem elaludtam, olyan fáradt voltam. 

Megbeszéltük a következő projektet, a hátamra lesz tetoválva a hold változása, végig a gerinc mentén. 

Január 31-én lesz a napja. Pont akkor, mikor Charlieval az első találkozásunkat ünnepeljük, épp 13 éve lesz majd. 😮

Na megyek fürödni, aztán aludni.

Az a jó ebben a rendszeres edzésben nekem, hogy nincsenek gondjaim az alvással. Nagyon nincsenek. 

 

Anyuuu!

Tegnap, két éjszakai műszak után után azért csak fáradt voltam már, úgyhogy még ebéd előtt aludtam egy jót.
Aztán restaurálós órák jöttek, mert szempillát, szemöldököt festettem, volt pedikűr és manikűr, természetesen szép, élénk színű lakk is került az ápolt körmökre. 😉

Ma Charlie anyukájának a szülinapját ünnepeltük egy nagyon szuper vendéglőben, a hab a tortán Zozó volt, mert jó rég nem láttam.
Jaj, annyira imádom ezt a kislányt! Cérna kis hangján kiabál nekem: -Anyuuu! (keresztanyuból ennyit mond, de az édesanyja "anya", úgyhogy lehet tudni, hogy mikor, kinek szól) -és ezzel gyakorlatilag teljesen levesz a lábamról, MINDENT megengedek neki, ami nem veszélyes, gyanítom, hogy nagymamának is hasonló leszek: nevelje az anyja, én meg kényeztetem. 😍
Időnként, csak úgy, belefúrja a fürtös kis fejét a nyakamba, a pici karjaival átölel, na, az maga a mennyország, és Charlie rohadt irigy, mert minden erőfeszítése ellenére ezt csak nekem szokta csinálni.
Zozó imádja őt is, minden női fortélyát beveti (szép nézés, dacos toppantás, szemöldökráncolás ha nem ért a szóból), ha el akar érni valamit, mondjuk nincs nehéz dolga.
Zoé nemcsak szép, hanem jó is minden értelemben, az egész gyerek egy pozitív, mosolygós kis szeretetgombóc, annyira remélem, hogy mindig ilyen marad.
Ült az asztalfőn az étteremben, szépen eszegetett az etetőszékében, és ha összeakadt a tekintetünk, akkor félrehajtott fejjel rám mosolygott, és nem lehetett megállni, hogy ne vigyorogjak rá vissza tiszta szívből. Édes Kincsem!

Most pedig készülődök, mozizunk egyet Charlieval, mert ezt a filmet nagyon szeretné megnézni. Én nem annyira, de majd legközelebb én választok valamit.

Laza hét

Fúú, tegnap rengeteget zozóztam, egyszerűen imádom a kis csajt.
Gyönyörű szép, finom babaillata van, egyfolytában vigyorog, kalimpál, magyaráz baba nyelven.
Charlieval kapkodjuk ki egymás kezéből, szagolgatjuk a kis tarkóját, és össze-vissza puszilgatjuk.
Ő meg tűri, még hót' fáradtan is csöndben üldögél a karjaimban, össze vagyunk lazulva, teljesen kisimulok, ha velem van.
Szerintem mi később is jó csapat leszünk. ;-)

A munka most nagyon laza, mert a lányok nagyobb része időszakos kapcsolattartáson van a szünet miatt, azaz hazamentek.
Ma kettő lány lézengett az otthonban, abból az egyik gyámi engedéllyel délben elutazott a nagymamájához. Maradt bent egy.

Egy másik kislány kórházba került tegnap, úgyhogy délután bementem hozzá látogatóba, örült nekem nagyon.
Vagy inkább meglepődött.
Egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy mikor meglátott, azt hitte káprázik a szeme. Szóval nem hitte, hogy meglátogatja valaki.
Ez azért borzasztóan szomorú. Nem?
Mindenesetre holnap is bemegyek hozzá.

A 3d-s mozizás után. Hm.
A másik lakásotthon meghívott bennünket moziba. (Holnap azért több gyerek lesz egynél.)
Munkaidőben mozi. Ez azért nem rossz. Ugye?

 

Mutatom (átmeneti poszt)

Jaj, nagyon kalandosan lett végül bézs övem arany csattal, majd mesélek.
Most inkább mutatom mit sikerült összehozni keresztelő & ruha témában.

Így voltam:

Végre van egy közös képünk Charlieval! :-)

És a keresztelő:

Jujj!

Keresztelő után kettesben. Csak a szemét nézzétek, hipnotikus! ;-)

Tegnap kiakadt a cukiságmérő (átmeneti poszt)

Tegnap babáztunk megint, a cukisági faktor valahol a végtelenben fent, nem lehet kibírni, annyira édes ez a kislány.
Sokat fent volt, azon a kis cérnahangján gagyogott, mosolygott, és még két hónapos sincs. Imádom.
Azt meg külön élvezem, hogy én lehetek a jó fej kerianyu, aki kézben altat, meg cipelem az apró popót, mert az jó.
Szétolvadtam, mikor altatni kezdtem, és belekapaszkodott a pólóm nyakába, megkereste a tekintetem és mosolygott. Egyszerűen nem lehetett komolyan csinálni ezt az egészet, vigyorognom kellett folyamatosan, de legszívesebben hangosan nevettem volna, annyira jókedvű pillanatok voltak.
Úgy érzem, hogy mi Zoéval nagyon jóban vagyunk/leszünk. Összerezegtünk, vagy mi. Komolyan. :-)

Belami is bírta a kiscsajt. Hát nem tüneményesek így ketten? ;-)

Olyan fura hetem volt (átmeneti képek)

Nem volt rossz, csak volt bennem egy alapfeszültség, amit nem tudtam hová tenni, meg az okát sem kikutatni, egyszerűen csak úgy volt, mindentől függetlenül.

Talán ennek az alapnak köszönhetően pénteken megint nagyon rossz szájízzel beszélgettem telefonon Tűzzel, és én egyszerűen nem értem miért erőltetjük mi még ezt az egész barátságosdit.
Már lassan tök mindegy, hogy mi az igazság, meg mi történik pontosan közötte meg az ex férjem között, mert én nem bízok benne, ő meg tart tőlem, és minden őszintétlenséget arra fog, hogy az én lelkivilágomat akarja kímélni, meg nem bírná elviselni, ha megtörténne a tavaly nyári eset, amikor úgy kiosztottam.
Vannak időszakok, mikor úgy tűnik, hogy működik közöttünk ez az egész, és sikerült túltenni rajta magunkat, de aztán mond valamit, vagy csinál, amitől alapjaiban rendül meg benne a hitem, mert őszintén szólva tavaly óta elég gyengék ezek alapok, úgyhogy a rápakolt új bizalom körülbelül kártyavár erősségű.
Legújabb alakítása, hogy menjek velük valami buliba, de ott lesz az egyik munkatársa (ugye Tűz meg a volt férjem egy helyen dolgoznak), aki egy igazi "minden lében kanál", szóval el kellene titkolni, hogy én az ex volt felesége vagyok. Mondtam Tűznek, hogy a fészen kb. egy perc kideríteni, meg lehet emlékszik is rám, mert már akkor is ott dolgozott, mikor az ex felesége voltam.
Hát akkor nem is tudja mi legyen, mert ő semmit nem mondott bent erről, de persze pletykálnak, meg úgy tudja (ki mástól, mint az extől), hogy ez a nő, meg a férje írták nekem azt a névtelen levelet, hogy akkoriban ki volt a szeretője az exnek.
Megkönnyítettem a helyzetét, mert mondtam Tűznek, hogy én ezt az egészet kihagynám, semmi kedvem kavarni a sz.rt megint, szeretnék kimaradni belőle.
Erre jött azzal, hogy akkor inkább szól a munkatársának, hogy nem ér rá, és mi meg azért mégis elmegyünk.

Mi van?!?!?!
Az a baj, hogy nekem ebből megint az jön le, hogy senkivel sem őszinte, lavírozik össze-vissza, megbízhatatlan. Ezt finomabban, de megmondtam neki, persze vérig sértődött.
Kezd tele lenni a hócipőm vele, de nagyon.

Aztán itt van Tükör.
Nem tudom, hogy írtam e már, de sikerült megcsípnie egy nagyon jó állást az Emiratesnél, úgyhogy 20-án költözik Dubaiba képzésre, utána meg repülőn fog dolgozni.
Szerintem ez óriási lehetőség számára, remélem bírni fogja idegekkel, türelemmel, egyáltalán.
Mindenesetre ki van virulva, hízott kicsit, ami nagyon ráfért már.
Jött elbúcsúzni, úgyhogy a péntek délután együtt lógtunk, úgy mint rég.

Vele kapcsolatosan is voltak pillanatok, amikor azt éreztem, hogy ez a barátság egyoldalú, csak én anyáskodok felette, én adok, ő meg elfogadja ezt, és cserébe nincs semmi.
Aztán meg látom rajta, hogy mennyire fontos neki, hogy eljöjjön, mielőtt elmegy, és találkozzunk, meg mondja is, hogy sokat gondol a hosszú beszélgetéseinkre, és hiányzik neki, meg fog is a messzi távolban.
Ilyenkor meg pont nem értem magam, hogy miért nem hiszek benne, mert legalább ő őszinte hozzám, és amennyire tőle telik teper is a barátságunkért, hisz nem patikamérlegen kell mérni az adok-kapok-ot egy barátságban.
Azt hiszem fontosabb az időzítés, és ő most ezt nagyon jól hozta több szempontból is.

Tegnap a keresztlányunknál voltunk.
Annyira édes, annyira rendben van ez a kislány, azt hiszem máris nagyon szeretem.
Charlie utána aggódva kérdezte, hogy megviselt e a program, de tényleg nem, már nem, sőt nagyon jó volt.

Törvényszerűen

A sok mutogatós kép nálam mindig azt jelenti, hogy valamiért nem megy az írás.

Igazából nem depis voltam, csak megint hasra estem a nem túl mélyre ásott csontvázban, és ha már vízszintbe kerültünk a csontvázzal problémával, akkor megnéztem kicsit közelebbről.
Ez meg nem kevés érzelmi vihart indított be, aminek megvan az a veszélye, hogy elsodor mindent, amit eddig fáradtságos munkával felépítettél.

Gyerekkérdés.
Megszült a sógornőm, előállt egy új helyzet. A terhességét már megszoktam, vele járt, nem zaklatott fel egyáltalán.

Aztán pénteken megszületett Zoé, és nekem gombnyomásra ujjonganom illett volna.
Én legalábbis ezt vártam magamtól, de nem ment. Sőt, odáig fajult a dolog, hogy olyan frusztrált és ideges lettem ettől, hogy nem tudom elmesélni.
Charlie persze azonnal leszervezte a kórházi kirándulást, amihez nekem adaptálódni illet volna, de egyszerűen csak dühített az egész, ezért rajta kezdtem pörögni. Odáig fajult a dolog, hogy kimondtam azt, amitől mindketten félünk, miszerint el kell válnunk egymástól, ha nem tudjuk kezelni ezt a csontvázat problémát.

Ez az ordítós veszekedős délelőtt szombaton volt, de előtte meg Kismacsón vesztünk össze csütörtökön este, úgyhogy kezdtem tényleg úgy érezni, hogy én ezt nem csinálom tovább, inkább maradok megint egyedül, jobb az mindenkinek.

Mindig attól féltem, hogy Charlie áll majd fel, lép új útra, és megy a vágyai után, de rá kell jönnöm, hogy én vagyok a gyenge láncszem, én nem bírok ennek a terhével mit kezdeni, és én beszélek bele lépten nyomon minden hülyeséget ebbe az egészbe.

Az én megoldási stratégiám az, hogyha valami fáj, vagy legalábbis kényelmetlen vele foglalkozni, akkor egyszerűen eltolom, elkerülöm, hátat fordítok neki, kilépek belőle. Mert így jó nekem.

Aztán most itt van ez, ami nem ilyen egyszerű.
A baba édesdrága cukorvirág, mit tehet ő, vagy bárki más erről. Semmit. Csak ettől még utálom az egész helyzetet, zavar minden és mindenki.

Tegnap aztán voltunk látogatni a kórházban.
Nagyon-nagyon kellemetlenül éreztem magam. Talán valamit megérzett ebből a friss anyuka, nem tudom, de az én kezembe adta először a kislányt. Jó érzés volt fogni. Később, mikor oldódott a helyzet, akkor még jobb érzés volt nézegetni, gyönyörködni benne.
Este ezt írtam neki: Szia! Azt hiszem, hogy ma szerelmesek lettünk Charlieval a leánykátokba.
wink hangulatjelGratulálok, és köszönöm, hogy átsegítettél egy nehéz percen azzal, hogy a kezembe adtad Zoét! Néha nagyon szívszaggató baba közelében lennem, mert irgalmatlanul tud fájni, hogy nem tudtam Charlienak megadni azt, amire a legjobban vágyik. De erről senki nem tehet, és nem is szeretnék ezzel senkit terhelni. Már egy ideje az elfogadás útjára léptünk, és pont a legjobbkor jött Zoé, hogy betöltse ezt az űrt. Szóval üdv az anyukák világában, életed legesleg kalandja indult el, meglátod milyen jó lesz! wink hangulatjel Ha pedig néha nehéz percek jönnek, gondolj arra: "elmúlik". Millió puszi a következő találkozásig, légyszi ossz ki néhányat Zoé kobakjára is! heart hangulatjel
Ezt válaszolta: Szeretünk titeket és nagyon örülünk annak, hogy ti vagytok Zoé keresztszülei. A legjobb keresztszülők lesztekFiloztunk sokat, nem akartunk fájdalmat okozni vele nektek. De a lehető legjobb döntést hoztuk, és ki tudja, lehet nem betölteni jött, hanem a "görcsös akarást" oldani

Puszikat átadtam jó éjt

Nem tudom.

Tanulságos számomra, hogy ez a helyzet annak sem könnyű, aki a "nyerő helyzetben" van. Tojáshéjon táncol, hisz szeretne tapintatos lenni, de meddig kell finomkodni, elhallgatni, és mikor "belenyomni az arcod" a helyzetbe? 

Nehéz kérdések.

És nem, még most sem tudom, hogy tudunk e majd ezzel együtt élni, megbékélni. Majd az idő eldönti. 

Mesélgetek egyet elalvás előtt

Pénteki évfolyamtársas tali jó volt.
Először volt egy kis feszengés, mert kb. három éve nem találkoztunk, de miután elmúlt, jó kis beszélgetés kerekedett, és megfogadtuk, hogy nem fogunk ilyen sokáig várni a következő alkalomra.

Közben Kismacsó hatalmas bánatában (amúgy nem) annyi gumicukrot tömött magába csütörtökön, hogy már este is fájt a hasa, meg pénteken is.
Charlie pénteken reggel, mielőtt elment dolgozni, elkezdett főzni egy nagy adag rizst, amit Kismacsó fejezett be (ezt nekem már úgy mondta, hogy Ő főzte a rizst), hogy ezt eszegesse a gyomorrontásával.
Délután Belami áttapogatta Kismacsó hasát, mert úgyis belgyógyászati gyakorlaton van, de ő is úgy találta, hogy elcsapta csak a hasát.
Este, mire hazaértem a találkozóról, már megint falt össze-vissza, nyilván az egész napos rizskúra után megéhezett. Na, azóta semmi baja.

Szombaton Kismacsó észrevehetően pedálozott Charlienál, mert azt levette, hogy én elengedném a buliba.
Hogy ne húzzam-nyúzzam, elengedtem, mert Charlie inkább csak rám hagyta a dolgot, szerinte nem szabadott volna, mert így teljesen komolytalanná váltunk a szemében.

Nem tudom.
Szeretném még mindig azt hinni, hogy ezzel a meleg megengedéssel célt érek, mint Belaminál, mert nála bevált.
Kismacsó teljesen más, ezért nem vagyok stabil ebben az egészben, de azt érzem, hogy miben vagyok hiteles, mivel nem erőszakolom meg a saját természetemet.

Aztán persze nem jött haza időben, úgyhogy a vasárnapi programunkról is lecsúszott, és Charlie már mondta is, hogy "Ugye megmondtam?".
Kértem Kismacsótól, hogy most egy ideig ne szervezzen magának ottalvós bulikát, mert csalódott vagyok, hogy visszaél a bizalmammal, és tényleg szomorú voltam.
Azt nem mondom, hogy nem érdekli, de olyan nagyon nem hatja meg.

Itt sündörög körülöttem most is, és kicsit mesélgetett a buliról, édes cukorpofa, azt hiszem lapozunk is, de abban hajthatatlan vagyok, hogy most egy kicsit bizonyítania kell tanulás frontján, aztán visszatérünk az egyéb kívánságaihoz.
Szerintem megértette, ha nem, akkor meg fogja. Gondoskodom róla, mert a demarkációs vonalaim nekem is megvannak, és azt bizony ő sem lépheti át újra.

Holnap utazunk a nagymamámhoz messzire, jó lesz.
Majd csinálunk sok-sok képet is, meg remélem sütni fog a nap, és rengeteget nevetünk megint, mert ma nagyon jó volt minden.
Igaz, Kismacsó nem volt velünk, de Belami igen, és elmentünk anyósomhoz, ahol a sógoromék is ott voltak, a sógornőm még 2in1.

Képzeljétek!
Két héten belül megszületik a keresztlányunk, mert bizony Zoénak mi leszünk a keresztszülei.
Először megrémültem ettől, mert nem szeretem, ha elvárások vannak felém egy ilyen kapcsolatban, hisz mi van, ha nem lesz szimpi a gyerek, vagy én neki, közben meg szeretnem KELL.
Aztán láttam, hogy Charlie milyen boldog ettől az egésztől, és én lassan belelovaltam magam, hogy ez milyen jó lesz már. Szóval merem remélni, hogy minden klappolni fog, és a világ legtündéribb keresztmamája leszek egy annál is tündériebb kislánynak.
Szerintem menni fog.

Azt meg nem is mondtam, hogy csütörtöktől Charlie egy új helyen dolgozik, és két nap alatt az jött le neki, hogy ez jó lesz, sokkal jobb, mint ahonnan eljött.
Egy kín volt a felmondása, már azt hittem nem teszi meg, annyira korrekt és a régi világ szülötte, aki nem ugrál csak úgy az egyik helyről a másikra, még akkor sem, ha az adott hely egy nagy f.stenger.
De végül megtette, felmondott.

Őszintén remélem, hogy hamarosan magammal kapcsolatosan is hasonlókról számolhatok be.

Na jó éjt gyerekek, búcsúzik a Lulu mááára, bujjatok be gyorsan a jóóó puha ágyba! :-)