Minden jó, ha jó a vége

Szerintem már többször is írtam itt, hogy a legtöbb esetben én a készülődést élem a legjobban, maga az esemény, sok esetben, már kevésbé érdekel.

Nos, az esküvő nagyon is izgatott, de a készülődést ismét nagyon élveztem... egy pontig. 

Valahogy a szabadság elejére realizálódott, hogy hiába a fodrász és a smink időpontjának cseréje, nagyon-nagyon szoros lesz az idő, gyakorlatilag nem tudok már semmiben segíteni azon a délelőttön, sőt, az utolsó percekben fogok hazaérni is. Így minden marad Charliera, és még embert is kerítenem kell, aki hazafuvaroz a fodrásztól. No meg még Mór is ott volt bónusznak, és nagyon dühös voltam magunkra, hogy egy évünk volt rá, hogy megoldást keressünk. 

Ezekből adódtak a nagy veszekedések a Balaton után, mert ott már nagyon a nyakunkban volt minden.

Aztán lépésről lépésre kezdtük levezetni a "matekot". Előző napon érkezett Luna és Kismacsó, ők lepakolták nálunk az átöltözős cuccukat, aztán átmentek Belamihoz, hogy ne legyen egyedül (Ági már a szülői házban aludt), mi meg így Charlieval berendeztük a nappalit, mindent beállítottunk a "kiadóra", csak a szendvicsek készítése maradt reggelre. 

Szombaton hatkor keltünk, engem Charlie elvitt a sminkeshez, és tulajdonképpen innentől semmi sem alakult úgy, ahogyan elképzeltem. Én ugyanis azt gondoltam, hogy legalább most nem nekem kell megvalósítanom a smink/frizura párost, tehát hátradőlve élvezhetem, hogy szépítenek. Nem izgultam rajta, mert sminket csak egyszerűt akartam, a hajam meg ki volt már próbálva. 

Nos...

Nem szabadott volna belemennem, hogy próba smink nélkül, úgy, hogy nem is ismerem a sminkest, beüljek a székébe. Nagyon aranyos volt, meg minden, de az összes hibát elkövette, amit egy ötven feletti nő arcán el lehet követni. Mindezt úgy, hogy alapvetően nem vagyok ráncos, szép a bőröm, szóval koromhoz képest nem vagyok túl bonyolult. El is mondtam neki, hogy az a tapasztalatom, nekem nem kell túl sok vakolat, jobb, ha egységes a bőröm, a szemem kicsi és allergiás, és bár csöpögtettem bele, sokáig nem szabad piszkálni, mert könnyezni fogok. Ezért a műszempillát (a tincseset is) hanyagoljuk, elég lesz a spirál. Kértem, hogy hagyja a p.csába a highlightert, szörnyen rosszul tud elsűlni a képeken. 

Nagyon menő volt a sminkes stúdiója, egy magas székbe kellett felmászni, volt fény és világítás profi módon, és a cuccai is jók voltak. Csak sajnos annyi vakolatot tett rám, hogy hamarosan szinte pókhálósra "tört" az arcomon, ha mosolyogtam, beleült az apróbb mimikai ráncaimba, legalább annyinak néztem ki sminkben, mint amennyi valóban vagyok. A szememet addig piszkálta, hogy könnyezni kezdtem, ettől ideges lett, és még több cuccot nyomott rám. Persze árnyékolt nagy lelkesen, és valami fixálót is fújt rám, ami teljesen megbolondította a mobilok kameráját. Konkrétan a fodrászom telefonja annyira meghülyült, hogy a szemem telejesen fekete lett a képeken, mint egy démonnak, sőt valahogy a fejem is más formájú lett. Charlie telefonos fotóin úgy néztem ki, mintha egy öregítő appon nyomta volna át a képeimet. Élőben nem volt ennyire rossz a helyzet, de magamnak kínomban is jobb sminket tudok csinálni. Soha többé nem engedek mást az arcom közelébe, ha sminkről lesz szó, kár, hogy erre pont most kellett rájönnöm.

A hajammal sem volt több szerencsém. Vittem az új csipeszeket a hullámokhoz, a fodrászom kikeverte a cuccot, amit egy mesterfodrász ajánlott neki. Gyönyörűen megcsinálta, beültem a búrába, és egy órát száradtam. 

Aztán jött a fekete leves.

Mikor kiszedte a csipeszeket, még rendben volt a dolog. Aztán kezdte kibontogatni a hajamat, hogy ne lapuljon a fejemhez, de ettől olyan lett a hajam, mintha szalmából lett volna, és tényleg egy madárijesztőre hajaztam mindenhogy. Egyáltalán nem borultam ki, amit csodálok amúgy, de mondtam a fodrászomnak, hogy ez így nem maradhat, mossa meg a hajam, és szárítsa be simán. Egyetértett. Nagyon óvatosan hajat mosott, mert a smink meg már fent volt (de minek), aztán szárítani kezdte. Az öcsém, aki a taxiztatást vállalta, már tűkön ült, hogy mikor induljon értem. Közben a fodrász kitalálta, hogy a hajam elejébe csak tesz hullámot, de hajsütővel. Ráhagytam. Igazából nem igazán tetszett a végeredmény, de nem mindennapi volt, az biztos. Láttam, hogy így kellene egy fülbevaló, de szinte biztos voltam benne, hogy nem lesz már időm fülbevalót keresgélni otthon. 

Mindeközben itthon is zajlottak az események.

Belami és Kismacsóék érkeztek hozzánk, és segítettek Charlienak az utolsó simításokban. Tálcákra pakolgatták a sós és édes sütiket, a szendvicseket. Asztalra rakták az üdítőket. Szépséges papír tányérokat és poharakat vettünk, hogy viszonylag rendet hagyjunk majd a végén magunk után. A vőlegény felöltözött (és nekem itthon kellett volna lennem, de legalább az ingjeit én vasaltam előző napon), az első vendégek érkeztek (és nekem itthon kellett volna inkább lennem). 

Úgy értem haza, hogy már majdnem mindenki itt volt, úgyhogy beszáguldottam a hálóba, magamra kaptam a tényleg szép ruhámat, de fülbevalót esélytelen volt keresgetni, és nem tudtam a sminkemen sem javítani, egyszerűen nem volt idő rá. 

Ha ez az egész úgy lett volna, ahogyan eredetileg terveztem, mármint, hogy magamnak csinálom meg a hajamat és a sminkemet is, akkor itt lehettem volna egész szombat délelőtt, segíthettem volna mindenben, és talán nem ilyen kapkodósan indul ez a csodálatos esemény.

Mindegy.

Az a lényeg, hogy végül minden jól alakult, élőben nem volt annyira rossz az a smink, a hajam különleges volt így féloldalasan, és amúgy is minden idegszálam azon csüngött, hogy Ági és Belami boldogok legyenek a nagy napjukon, és ez meg megvolt. Nagyon is. 

A távolság amúgy jót tett a megjelenésemnek, legalábbis a videóklippen nincs gondom magammal, majd a kiváncsi leszek a fényképekre.  

Ideje lenne már, ha minden alkalommal hallgatnék a megérzéseimre, mert valahogy soha nem visznek tévútra. 

Szerencsére ez az egész szépítkezési kaland nem vette el a kedvemet semmitől, ki tudja, talán sokkal idegesebb lettem volna, ha magammal kellett volna foglalkozni itthon, bár a végeredmény, szerintem, jobb lett volna. 

Azt hiszem, így a végére pont jó a cím, keretbe foglalja az egészet. Minden jó, ha jó a vége. (Shakespeare?)

Nyűglődéseim

Szerettem volna egy nagyon vicces kis bejegyzést írni a szépítkezésemről esküvő előtt, de nem igazán vagyok humoros hangulatomban.

Az van, hogy az erősebb allergia elleni gyógyszertől egyre rosszabbul voltam, úgyhogy tegnap már nem vettem be, erre ma lecsapott rám az összes tünet felfokozva, ezért most tűnődhetek, mi a jobb, émelyegve, szédülve tolni a napokat, vagy tüsszögve, orrfolyással, szemviszketéssel. Hmm... 

Először azt hittem, hogy az össze-vissza evés, az alkohol és az éjszakázás borította meg az egyensúlyomat, mert körülbelül pénteken kezdődött, egyidejűleg azzal, hogy felborult a mindenféle rendszerem. Szombaton az adrenalin kiütötte a figyelmemet erről, de enni se nagyon ettem estig, úgyhogy annyira nem volt meglepő, hogy furán érzem magam. Aztán vasárnap másnaposságnak gondoltam, pedig nem ittam sokat. Még hétfőn is megmagyaráztam magamnak, hogy a hétvége utóhatása, de akkor már megint szépen ettem, figyeltem a rendszerre. Nem lett jobb kedden sem, már Daedalont vettem be, olyan hányinger kínzott. Szerdán kitaláltam, hogy biztosan valami vírust nyaltam be, de az émelygésen és a szédülésen kívül más tünet nem volt. Csütörtökön azon tűnődtem, hogy mi van, ha agydaganatom van, az egyik nagymamámnak így kezdődött, mondjuk ő hányt is. Péntekre raktam össze, hogy ez valahogyan összefügghet a gyógyszerrel, úgyhogy este nem vettem be. Reggel szédülés nélkül keltem, és az émelygés is elmúlt, de sokáig nem örülhettem magamnak, mert kezdődtek a tüsszögési rohamok, stb... Ilyenkor a zsebkendő létkérdés. Ehh! Visszatérhetnék az előző gyógyszeremhez, de leginkább semmit nem szeretnék már szedni, tele a hócipőm az összes gyógyszerrel, úgy érzem, hogy mérgez mind.

Aztán itt a változókori összevisszaság a ciklusban, no, ez sem sokat dob a hangulatomon. Nem mintha annyira hiányozna egy új ciklus, de a hormonjaim tombolnak, megint úgy érzem magam, mintha két hete menszesz előtt lennék épp, és az azért nem vidám egy-két napig sem, nemhogy két hétig. 

Mondjam még?

Pedig arra számítottam, hogy most jön majd a nagy megkönnyebbülés érzése.

Elvégre megvolt az esküvő, tökéletesre (már, ha van ilyen) sikerült, szombat óta folyamatosan ez a téma, hogy mennyire fantasztikus volt. A friss házasok elutaztak pénteken nászútra, minden a régi helyén, a hortenziákból csokrok vannak mindenfelé, Belamiék hozták még hétfőn. A sütikből még a munkahelyre is vittünk be, és a fagyasztóba jutott némi pörkölt. Vissza lehet zökkenni végre a hétköznapokba, amit annyira nem is bánok, hiszen egy océdésnek nem vidám egy idő után, ha nincs meg a rendszere. Erre szétcsúszok itt, de szanaszét. 

Hogy valami jó is legyen a végére.

A hivatalos képek még nincsenek kész, de a videós feltöltötte a videóklipet a YouTube-ra. Szerintem visszaadja a hangulatát az eseménynek, még akkor is, ha én nem ezt a zenét választottam volna. Ha valaki szívesen megnézné, akkor dobjon egy mailt ide: meselulu@gmail.com, és válaszban becsatolom a linket. 

A szépítkezős bejegyzéssel még tartozom, maximum tényfeltáró lesz, nem vicces.  

Az ESKÜVŐ

Fantasztikusan jó, pazar, mindenki igényét kielégítő esküvő volt.

Tényleg minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy én még ilyen jó esküvőn nem voltam. 

Flottul mentek a kikérők, az eső minden alkalommal akkor esett, mikor épp valahol bent voltunk, szóval teljesen érdektelen momentum volt. 

Szívhez szóló volt a polgári szertartás, a templomi meg gyönyörű, méltóságteljes. 

Utána kimentünk a lagzi helyszínére, a csodálatosan feldíszített hangárba. Mi már csütörtökön voltunk kint, mikor úgy háromnegyed részéig megvolt a díszítés, már akkor is fantasztikusan szép volt. Mintha valami amerikai filmből lett volna. Szombatra ez a hortenziákkal gazdagodott, mindenhol ott volt, mert az Azori-szigeteken, ahol megkérte Belami Ági kezét, ez egy nagyon jellemző növény, a régió szimbóluma.

A hangár a kifutó mellett volt, a "frissen sült" pár repülővel érkezett, amihez kimentünk, ott köszöntöttük őket.

Utána vacsora, az ételek nagyon finomak voltak, a kiszolgálás elsőrendű.

A fiatalok két táncot tanultak be, a nyitótánc egy komoly, szép, lassú volt, a másik, az átöltözés után, viszont egy igazi felpezsdítős, diszkós darab, nagyjából felrobbant a terem utána, mindenki táncolt. Akkora bulit csináltak, hogy elképesztő. Rengeteget táncoltam én is, meg beszélgettem régen látott rokonokkal, ismerősökkel, Kicsivel százhatvan alatti fő volt ott. 

Hajnali ötkor indultunk haza Charlieval, meg két igencsak "elázott "rokonnal, akiket még hazadobtunk. Mikor végre bejutottam a fürdőszobánkba, lemostam a képemről a vakolatot (erről majd külön írok posztot), megfürödtem, majd levittem Mórt hat előtt a reggeli szeánszra, hogy utána nyugodtan tudjunk aludni egyben néhány órát. Mór helyzete is rendeződött az esküvő napjára, mert két nap alatt találtunk egy ismerőst, aki elvállalta az esti sétát, előtte volt két próba sétáltatás. Utána a lakásunkba tette be, mert ott a legnyugisabb neki. Később, mikor anyósom hazaért, akkor nála volt, míg megérkeztünk mi is. Szóval a sok ide-oda cibálástól ő is elég fáradt volt, hogy a reggeli kör után aludjon velünk délig. 

Ági és Belami nagyon boldogok.

Jó volt velük ünnepelni ezt a nagy lépést, örülök neki, hogy számukra ez fontos volt, és meg tudták valósítani pont úgy, ahogyan elképzelték. Kismacsó azt mondta, gyönyürű ez az esküvő, de ő nem szeretne ilyen nagyot. Mondtam is neki, hogy mindenkinek úgy kell csinálnia, ahogyan neki jó. Nem vagyunk egyformák. Ági és Belami szeretnek középpontban lenni (oroszlánok mindketten), lételemük a pezsgés, nyüzsgés, szóval nekik nagyon jól ment, hogy ennyi embert összefogjanak, mozgassanak. Ehhez nagyon jó vőfélyt választottak, aki nem volt túl sok, de mindig ott volt, ahol kell, és segített a fiataloknak ebben. 

Majd hamarosan megírom az én "tüneményes" kalandjaimat a szépítkezéssel. Csak, hogy kerek legyen a történet. Azt hiszem a legjobb közmondás(ok) ide: "Aki sokat markol, keveset fog", "A kevesebb néha több", és még úgy is címkézhetném, hogy "Sok hűhó semmiért", meg ilyenek.

Már itthonról

Megérkeztünk a városba, és engem ledöntött az allergia.

Szedtem a gyógyszert augusztus legeleje óta, és Fonyódon nem is volt gond, néha a szemembe csöpögtettem, ha viszketni kezdett, de a klasszik "taknyom-nyálam egyben"-t megúsztam. Egészen vasárnapig. Persze ettől romlik az alvásom, meg amúgy is nagyon "viszketeg" leszek és frusztrált, ugrok mindenre. Ebből meg egyenesen levezethető volt egy hatalmas balhé Charlieval, ami amúgy is szokott lenni nagy nyomás alatt az elején, hogy aztán erősen összezárva megoldjuk a dolgot. 

Én most nem kezdem el sorolni a fejüket felütő problémákat egy ilyen nagy esemény előtt, mert magam is unok már róla értekezni, ezért nem várom el, hogy más átérezze, egyáltalán érdeklődjön iránta. A szokásos csip-csup variálások, nyűglődések, amiket már volt alkalmam megtapasztalni egyéb események előtt. Ehh! A másik, hogy megint nem jött az új ciklus, amikor kellett volna, és ilyenkor a hülye hormonjaim is rángatnak érzelmileg, úgyhogy rendesen tudatosítani kell magamban ezt, mikor elragadnak a mélységeim. 

Megoldási stratégiám.

• Beszereztem egy erősebb allergia elleni gyógyszert. Ettől jobb lett, plusz k.rva jót aludtam végre.
• Hétfő reggeltől normálisan eszek (méricskélek), edzek, magyarul visszavettem a kontrollt a testem felett, innentől van rá sansz, hogy minden más felett is kontrollt gyakoroljak. 
• A hatalmas veszekedés után elkezdtünk normálisan beszélni a megoldásokról az esküvő kapcsán, azaz készül a terv, hogy a következő napokban ki, mikor, mit intéz még el, és a napján percre pontosan mi fog történni. 
• Megjött a temus rendelés, az egyik felkarkötő nagyon adja, az biztosan az outfit része lesz a második körben. A táska cuki, pont a tenyerembe fér, csillog, mint az ékszer, de van hozzá lánc, fel is tudom a vállamra akasztani (nem fogom). Plusz 18 darab csat a Marseille hullámokhoz, ezt viszem a fodrászomhoz, de nem biztos, hogy kelleni fog. Amúgy az egyik nagy gond pont a más városban lévő fodrászból ered, mert nem nagyon tudok egy embert kivonni a képletből, hogy engem hurcolásszon, meg az időtényező is igen korlátozott. Ugyanakkor nincs pofám kiszállni ebből, és egyszerűbb megoldást választani, mert ahogy a fodrászomat ismerem, azóta is gyakorol a kedvemért, plusz bevásárolt mindenféle habot, lakkot, ilyeneket. Szóval meg kell oldani, és kész.
• Minden este értekezünk Belamival, ő most sokkal higgadtabban kezeli ezt az egészet, jó hatással van rám. (Azért többnyire fordítva szokott lenni.)

Mesélni akartam még az Illatok Házában szerzett élményeimről.

Imádok oda bemenni, olyan finom illatok vannak, meg a körítés, nekem ez is olyan, mint a templom és a könyvtár, valahogy lecsendesedik a lelkem, ha belépek.

Szóval. A Thanyi Visszhang nekem nagyon nem jött be. Borzasztóan hasonlít egy régi-régi zarás parfümre, arra, ami tejfehér üvegben volt, és akkoriban még nem volt ennyire nagy a választék. Azt nagyon sokan szerették, és én valamelyik fiúval hozattam látatlanba a Zarából. Nekem iszonyatosan erős volt, a fejem megfájdult tőle, de az utcán megkérdezték, hogy mi ez a finom illat rajtam. Végül elpasszoltam Anyunak, szerintem el is használta, de az alnevére ő sem emlékszik már. Magyarul, szerintem sokaknak tetszhet ez az illat, de nekem újfent megfájdult a fejem tőle, és leszáradás után folyamatosan hipó szagnak éreztem. De jó, hogy nem rendeltem meg!

A másik a narancsvirágos parfüm volt, amit meg akartam vizsgálni. Sajnos rajtam az nem maradt meg, tíz perc után már nagyon kellett keresnem a csuklómon az illat maradványait. Tény, hogy a másik könyökhajlatomban meg a Visszhang volt, úgyhogy az aztán kiütött mindent. 

Aztán újra megszagoltam a Premiert, és nyugtáztam, hogy én ezt szeretem, nekem ez kell. Végül egy kisebb kiszerelést vettem meg, mert a tavaly ott beszerzett nagyból is van még, így a kisebbet könnyebben tudom magammal vinni. Úgy döntöttem, hogy az esküvőn mégis ez az illat lesz rajtam, nem a napfényes, mert a megjelenésemhez jobban passzol a Premier. Annak ellenére, hogy van egy vattacukor feelingje, mert amúgy meg füstös is, mély, titokzatos, de vidám is. Olyan minden, ami én vagyok.

És akkor valami "mórosat" a végére. A Temuról rendelte Charlie az új fürdőszoba kilépőt:

 

 

Esős nap

Ez most akkor egy ilyen nap.

Jól is esik (haha), tegnap nagyon meleg volt (nekem), meg a tömeg is óriási volt. Belamit elvittük a Gyöngyhalászba, és majdnem egy órát vártunk az ételre. A limonádék társaságában nem volt ez gond, beszélgettünk egy jót az esküvői előkészületekről, és nekem megnyugtató, hogy Belami kiegyensúlyozott, és csöppet sem ideges. 

Aztán feljöttünk a házba pihenni kicsit, meg kávézni, aztán strandolni mentünk. Béreltünk SUP deszkát, és nagyon jól szórakoztunk. Charlie egész júliusban venni akart egyet, de folyamatosan lebeszéltem róla, hogy addig ne ruházzunk be rá, míg ki nem próbáltuk. Fontos szempont volt, hogy Mór megmarad e rajta, mert amúgy nem sokáig hajlandó a vízben úszkálni, így meg hátha. És bejött neki, nézelődött szépen. Belami evezett, mi meg csak hesszeltünk Mórral rajta. Aztán Charlie is próbálgatta Belamival, és arra jutottunk, hogy veszünk egyet jövő nyárra.

Elmentünk a legkedvencebb helyemre, a templomhoz, és megint előadtam, hogy majd itt szeretném az ötvenéves házassági évfordulónkon megújítani a fogadalmunkat. Nos, ahogy számolgattam, az még harminckét év... Lehet, hogy inkább a huszonötéves évfordulót célozzuk be. Hmmm... Az még hét év, addigra már lakhatnánk is itt. Valahogy megugorhatóbbnak tűnik. Meglátjuk.

Még fagyiztunk egyet, aztán elindultunk vissza, mert már sötét volt, és a tüzijátékot el akartuk kerülni. Nemcsak Mór miatt, Belami is utálja. Gyerekként nagyon érzékeny volt a durrogásra, még egy léggömb kipukkadása is teljes sokkba taszította. Ma már tudja kezelni ezt, de azért kerüli, amennyire lehet. 

Reggel innen indult dolgozni, Charlie kivitte öt órára a vonathoz. Én észre sem vettem, hogy elmentek, aztán Charlie visszaért. Mór igen, de nem balhézott, mostanában amúgy is tovább szokott aludni, egészen nyolc óráig is békén hagy bennünket.

Ma este futni szeretnék, meglátjuk esik e majd.

Holnap Tihany lehetne a cél, megmondom őszintén, hogy leginkább a parfüméria miatt mennék. Van két új illata az Eau de Tihanynak, amit nagyon meg szeretnék szagolgatni. Az egyik a Tihanyi Visszhang, a másik meg egy narancsvirágos új kreálmány, nagyon érdekel. Ha egyik sem jön be, akkor maradok a Premiernél, azt egyszerűen imádom. Rajtam hűvösebb napokon jobban működik, ilyenkor nyáron Bálint Csaba Sun Embrace illata a kedvencem. Igazi nyári finomság, olyan szép, napfényes, érzem a napraforgót, a búzamezőt, az érett gyülölcsöket. Megfoghatatlan, hogy mikor melyik bomlik ki rajtam, ettől olyan izgalmas. Az esküvőn biztosan ez lesz rajtam. 

Apuék is pont most nyaralnak Balatonvilágoson, azt beszéltük, hogy eljönnek majd ők is egyik nap.

Annyira jó érzés arra gondolni, hogy mikor hazaérünk, akkor még a szabadságom másik fele előttem áll, ráadásul egy nagyon nagy eseménnyel. 

Azért hihetetlen, hogy Belami szinte most volt az én kicsi, szőke, fürtös, tündér babám, most meg nősülés előtt állő komoly felnőtt férfi. Áhhh, ez felfoghatatlan! De igaz. 😉  

Lista

Szerencsére az elmúlt egy hétben sok feladat ki lett pipálva a magán listámon is.

• Elhoztam az esküvőre vett ruhámat a varrónőtől, ez lesz az első outfitem a szertartásokra.
• Le lett tisztázva a smink és a fodrász időpontja, megmaradt mindkettő, csak felcserélődött az időtényező miatt.
• Tegnapra szereztem időpontot kozmetikushoz, tisztítást, kezelést géppel, masszírozást és szemöldök szempilla festést kértem. Ebből sokat meg tudtam volna magamtól is csinálni, de úgy éreztem, hogy én ezt most megérdemlem. Nagyon jó élmény volt, szerintem néha meg fogom engedni ezt magamnak, még úgy is, hogy azért én sokat foglalkozok a bőrömmel, és a végzettségem is megvan hozzá. Az a helyzet, hogy rengeteget fejlődött a kozmetika, mióta végeztem, és csomó új dolog van, amiről nem is tudok. Tegnap legalább fél órát csak beszélgettünk az új módszerekről, nagyon élveztem ezt a részét is.
• Ma hennázok, így a hajam is rendben lesz. Nem merem nyaralás utánra hagyni, mert ha nem lesz rá időm, akkor nagyon nagy lesz a lenövés, és agyonvágja a szép frizurámat. Ha viszont most megcsinálom, akkor két hét múlva még bőven rendben lesz.
• Kivitelezem ma a pedikűrt is az arany színű lakkal, az is rendben lesz két hét múlva, majd a kezemen kell az utolsó pillanatban.
• Rendeltem felkar karkötőt, mert a második ruhámhoz nagyon illene, tök menő lesz. Csomót gondolkodtam a kiegészítőkön, valami hiányzott még, aztán egyszerre szembejöttek ezek:

(Fotók a Temuról)

Mindkettőt megrendelte nekem Charlie, majd megnézem melyik áll jobban az esti szetthez. Az a ruhám szaténból van, vékonypántos, szabadon van a hátam, a karjaim, nagyon "kéri" ezt az ékszert. A ruha kék, de annak is olyan fantasztikus a színe, hogy a varrónő, aki igazított rajta, azt mondta, hogy imádott a ruhámon dolgozni a színe és az anyaga miatt. (Ezt a ruhámat még tavasszal túrtam 1800 forintért.) 

• Még egy kistáskát is hozzádobattam a rendeléshez, de majd meglátjuk, ez lesz e.

(Fotó a Temuról)

• Beszéltem szombaton Belamival a "kiadóról", lényegesen leegyszerűsítettük a dolgot, de azért lesz még vele mit szervezni.
• A fodrászom konzultált egy kollégájával Marcell hullám ügyben, és megvett mindent, amit ajánlott hozzá. Így végül ezt is pipálhatom, nem nekem kell rajta "törpölni".

Majd még mesélek. 

Anyám!

Úgy, de úgy szeretném leírni végre, hogy mikben vagyok, de tényleg semmire sincs időm.

Elárasztanak a kis cédulák, hogy mit és mikor kell intéznem, ráadásul egyik része a munka, a másik a magán. Persze a magánt csúsztatom újra és újra, úgyhogy tegnap este úgy aludtam el, hogy egy kört azon szorongtam, mit nem csináltam még meg. Példának okáért a felhajtott álom ruha múlt péntek óta kész, és egyszerűen nem jutok el a varrónőhöz. Nem stimmelnek az időpontok smink és fodrász ügyben, ezt rendbe kell tenni. Kinyomtatni a menetrendet, ami mellbevágóan hamar indul, ráadásul visszaköszön a tavalyi szervezkedés réme, mikor sorban mondják be az unalmast, és a nyakamba szakad minden. Kicsit pontosabban, a "legény kiadó" Anyuékhoz volt kitalálva, de addig nyavalygott felette, hogy kivettem a kezéből, és itt lesz nálunk a kilencediken, 54 négyzetméteren, de lesz.rom, meg fogom ugrani ezt is valahogy. 

Nincs még meg a kence a hajamhoz, ami elég speciális a hullámokhoz, és teljesen bizonytalan, hogy mi lenne a legjobb, mert amivel eredetileg készült a Marseille hullám, az száradás után fehér porként pergett a hajamról, szóval más kell. Nincs fodrász olvasóm? Akinek van tuti tippje? Nekem ezt mutatta alternatívaként a fodrászom, de még ennek sem sikerült utánajárni.

Nincs kistáskám, a kiegészítők is hiányosak. Soroljam még? 

A munka vonalába bele sem vágok.

Egy hónapon belül nyolcan!!! mondtak fel, illetve egy ebből nyugdíjba fog menni. Nem mind gyám, de akkor is. Lassan működésképtelen lesz a munkahelyem. Persze a saját dolgaimat próbálom utolérni, de egyszerűen nem és nem megy. Nagyon nyomasztó ez is.

Charlie szerint el vagyok varázsolva.

No igen, ez szokott történni, ha már nem tudom elkapni a fonalat, és csak sodródok az eseményekkel. Kezdek magamba fordulni, mert valahogy egyensúlyban kell kerülnöm. Mindegy. Küzdök, mint malac a jégen. Nem vagyok rosszul, rosszkedvem sincs, inkább a tempóval van bajom, de majdcsak... Rajta vagyok az ügyön.  

Kapj a fejedhez!

 A héten voltam a fodrászomnál, és a szokásos igazítás közben benyögtem neki az esküvőre a  frizura ötletemet.

Elég jól kezelte, de azt mondta, hogy Marcell hullámot először és utoljára tanuló korában csinált. Végül abban maradtunk, hogy legközelebb megpróbáljuk, mert lehetséges, hogy a hajam sem igazán alkalmas erre. Mióta bizonytalan lett ez a projekt, még jobban kívánom ezt a frizurát, szóval nem könnyítem meg a helyzetemet.

Ráadásul szereztem egy sminkest is magamnak.

Ez sem hagyott nyugodni, mert tudom magamról, ha nagy a nyomás rajtam saját magamtól, akkor tuti elrontom a sminkemet. Ha nem lesz jó, legalább ne pörögjek azon, hogy "Miért nem mentem gyakorlott! szakemberhez?!". Mert ezzel kicsit úgy vagyok, mint a fodrászom a Marcell hullámmal, hogy jó-jó, a kozmetikus képzés része volt, de olyan kevésszer sminkelek, hogy nincs meg benne a kellő magabiztosságom.

Persze mindenki a ruhámat kérdezi, de az még nincs.

Nagyon ötletem sem, mert kellene valahogy passzolnia a hajamhoz, sminkemhez.

Erre mondta Charlie, hogy azt azért ne felejtsem már el, hogy NEM ÉN LESZEK A MENYASSZONY. Ok, vettem az adást!

True stories

-Akkor te majd ilyen elesős öregasszony leszel? -kérdezte valaki.

Remélem nem. Amúgy a lábam 98%-osan gyógyult, még tornázni, futni nem mertem (kívántam), de minden egyebet csinálok, kutyát sétáltatok, utazok, élem a hétköznapokat. Megjegyzem, a hátsóm jobban fáj, ha sokáig ülök rajta, illetve nem jól mozdulok. 

Vasárnap megkaptuk az esküvői meghívót, és Ágival arról beszélgettünk, hogy hová megy fodrászhoz, meg hol sminkelik, és kedvesen ajánlotta, hogy mehetünk ugyanoda, mert lefoglalta a fodrászt és a sminkest egész napra. Én már bejelentkeztem a saját fodrászomhoz azon a napon reggel 8 órára, de ez sem egy elvetendő megoldás, ráadásul egy külön élmény lenne a menyasszonnyal és a családjával, barátnőivel készülni. No, ezt még végiggondolom, mert a fodrászával nem hűtlenkedik az ember lánya. Hmm...

Nem tudom, hogy mi van velem, de totálisan nyugodt vagyok, kicsit már-már egykedvű.

Lehet, hogy a Hormonegyensúly nevű gyógynövényes cucctól van ez, amiben ashwagandha, shatavar, maca és görögszéna van, és egy dobozzal már beszedtem. Kb. a felénél kezdtem érezni, hogy valahogy nyugodtabb vagyok, meg jobbakat is alszok (ez amúgy a Pre-Melatonintól is lehet), úgyhogy beszereztem egy újabb adagot. Őszintén szólva nem fűztem hozzá óriási reményeket, mert a Remifemin + nekem nem jött be, vagy legalábbis semmi változást nem éreztem, ezt meg inkább az alvásom miatt vettem, de valahogy mindenre hatással van. Mondjuk nekem elég fura ez, mert az egész életemet elég nagy érzelmi szélsőségben éltem eddig, most meg átmegyek ilyen patópálosba? Érdekes...

Mi van még?

Sok munka, és az április végén induló szabadság előtt rengeteg utazás, tárgyalás. Alig várom, hogy Fonyód földjére tegyem a kis gyógyult lábamat.   

Már megint beteg

Talán szerdán este volt?

Magvakat ettem, és utána kaparni kezdett a torkom, folyt az orrom, nekem allergiának tűnt. Igazából allergiás vagyok a dióra és a mandulára nagyobb mennyiségben, vagy akkor, ha telítve van a szervezetem. Magyarul, van mikor meg sem kottyan egyik sem, máskor meg allergiás tüneteim lesznek tőlük. 

Aztán egész éjjel nem tudtam az orromon levegőt venni, úgyhogy alig aludtam, és csütörtökön már egyáltalán nem voltam jól. Pénteken el kellett mennem délelőtt, de mikor hazaértem, csak aludni vágytam, és nagyjából a szombatot is végigaludtam. Borzasztóan fáradtnak éreztem magam, komoly kihívás volt Mórral lemenni a tegnap esti sétára. (Előtte reggel és délben is Charlie vitte, mert én aludtam.)

Ma már jobb picit.

Onnan tudom, hogy hirtelen takarítani kezdtem egy kisebbet, meg mosásokat indítottam, pedig szombaton az sem zavart volna, ha belefulladunk a rendetlenségbe. 

Az orromat fújni kell folyamatosan, mert tele az arcüregem, meg a homlokom is, de kapok levegőt rendesen. 

Valószínűleg vagy a kolléganőmtől kaptam el valamit hétfőn, mikor nyolc órát utaztunk összezárva, és köhögött megállás nélkül, bár azt állította, hogy már nem fertőz, csak köhög. Meg kedden és szerdán is találkoztam az egyik gyerekemmel, aki csupa takony volt, de amúgy még mindig nagyon sokan betegek, és sanszosan össze lehet kapni valamit, ha az ember nem százas. Én meg a múltkori két napos kis betegségem óta nem igazán vagyok a régi, szóval...

Olyan szép az idő!

Finom meleg van, próbálok rétegesen öltözködni, hogy mindig tudjak levenni magamról ruhát, ha melegem van, de visszafelé is működjön, ha fázok. 

Lőttem egy Tisza cipőt magamnak, már szemezek egy ideje vele, mert az Adidas Superstar mellett ez volt a másik nagy nosztalgikus kedvencem. Egy ilyet választottam:

Nagyon-nagyon kényelmes, mostanában le sem lehet robbantani a lábamról, többnyire ehhez öltözök.

Másik projektem, hogy kitaláljam az esküvőre a ruhámat és hozzá frizurát.

Kacérkodok a gondolattal, hogy valami teljesen más legyen a haj, mint ami a hétköznapokon van. Ilyesmi áll hozzám közel:

De valami hajpánt sem áll távol tőlem:

Viszont a ruhastílus meg pont más tetszik, mint amik ezekhez passzolnak, szóval nem tudom. Lehet, hogy nem fog érdekelni, úgy párosítom össze a kettőt, ahogy nekem tetszik. 

Jaj, és még rengeteget elmentegettem a Pinteresten, ezek is onnan vannak. 

Kicsit beragadt nálam a kék gomb mostanában, de még a szín sem biztos jelenleg. 

Amúgy csudi izgalmas ez a tervezgetés, szóval egyáltalán nem sajnáltatom magam, csak a kapkodást akarom elkerülni, mert akkor könnyen hozok rossz döntést. 

Eljegyzés utáni, ismerkedős ebéd a két családnak

Két nap alatt teljesen meggyógyultam, ami a tüneteket illeti, de azóta is olyan fáradt, enervált vagyok.

Lehet, hogy ez már nem feltétlen a betegség miatt van, de nem szeretem sehogy sem, mert mindenre rányomja a bélyegét.

Pénteken este még egészen benne voltam a készülődésben.

Tettem fel maszkot a fürdés után, finom puha lett a bőröm tőle. 

Másnap még feldobtam egy ilyet a ruhák vasalása alatt:

Aztán sminkelni kezdtem, és elment a kedvem mindentől. 

Az a baj, hogy van nekem egy nagyon bevált sminkem, és amint megpróbálok ettől eltérni, valahogy semmi sem úgy sikerül. Most a ruha színe miatt próbáltam más színt használni a szememre, de inkább öregített, mint jó volt. Lemosni már nem volt időm, próbáltam javítgatni, de egy idő után feladtam, és úgy voltam vele, hogy mindegy, most így sikerült(em).

Ruhát teljesen mást választottam, olyat, amit itt nem is mutattam.

Egy idő után abban gondolkoztam, hogy olyat kellene felvennem, amiben komfortosan szoktam érezni magam, mert a színátmenetes ruha nem véletlenül csak egyszer volt eddig rajtam. Az a bajom vele, hogy a csíkozása átvált a ruha derekánál, és az nem pont az én valódi derekamhoz esik, ettől optikailag úgy néz ki, mintha lenne egy hurka ott nekem, pedig nincs is. Ezért folyton igazgatom a ruhát, ami -valljuk be őszintén- nem annyira jó, ha másokkal akarok inkább foglalkozni, mint magammal. 

Így végül ő lett a befutó, ez egy szürke-türkizkék pamut ruha (szuper kényelmes), ezüst övvel és ékszerekkel (fülbevaló és gyűrűk, a nyaklánc sok lett volna már), fekete térdig csizmával. A táskám is fekete volt.

Charlienak egy türkizkék inget vasaltam át, így az összeöltözés is megvalósult, bár őt ez csöppet sem érdekelte.

Nagyon pontosan kiértünk a helyszínre, ahol majd a lagzi is lesz.

Hirtelenjében senkit nem találtunk ott, mert ez egy hatalmas terület (repülő leszállópálya is), és Ági meg Belami a másik oldalon figyelték az érkezőket. Pár perc múlva az étterem előtt összefutottunk mindenkivel, mert egyszerre érkeztünk oda. 

Én már a bemutatkozásnál bénáztam, mert az illendőséget áthágva úgy ráztam kezet, ahogy következtek sorban, de nem így kellett volna. Kicsit lefagytam önön hülyeségemtől, de -látszólag- Ági családja nem akadt fel ezen. 

Összesen tizenöten voltunk, mert jöttek Belami édesapjáék gyerekestől, meg Kismacsó, meg Ági részéről a nővéréék is négyen. Egy hosszabb asztal volt előkészítve nekünk, és végül úgy foglaltunk helyet, hogy mi Charlieval pont szemben ültünk Ági szüleivel. Sajnos én még a bemutatkozás blamájában égtem, úgyhogy elfogadtam a pálinkát, pedig utálom. Majd rábeszéltek egy másik ízre, és mivel úgy érzékeltem, hogy Ági apukájának ez fontos, megittam azt is. Hát öhmm.., khmm.., onnantól kicsit becsíptem, és -szerintem- elég sokat beszéltem, de Charlie szerint nem voltam gáz. Legalább kevésbé voltam feszélyezett, mert sokan azt máshogy értelmezik, én meg szerettem volna jó benyomást tenni. Remélem sikerült, mert én nagyon kedvesnek találtam Ági szüleit. 

Végül jó sokáig voltunk,ebéd után cserélgettük a helyeket, hogy mindenki beszélgethessen mindenkivel.

Bejártuk a helyszínt, megnéztük a lagzi konkrét termét, ami egy hangár, és teljesen ki lehet nyitni az egyik falát, rálátva ezzel a kifutóra. Nagyon adja. 

Végül azzal indultunk haza, hogy augusztus 30-án majd élesben is kipróbáljuk azt a helyet.

 

Mondj igent a ruhára!

Nekem kimaradt az életemből (eddig) ez az amerikai tipusú menyasszonyi ruhaszalon látogatás.

Az első esküvőmön a mostohatesóm szatén menyasszonyi ruhája lett átalakítva nekem. Akkor szépnek találtam, mai szemmel... Inkább hagyjuk is!

A második esküvőmön bézs-arany alkalmi ruhában mentem férjhez, királynőnek éreztem magam, de egy üzletben vettem, semmi extra nem volt.

Aztán Ági kezdte a szalonok bejárását, és titkon reménykedtem, hogy valamikor, valamelyik ilyen alkalomra elhív engem is.

Múlt szombaton volt egy nagyon rossz élménye egy kisebb szalonban, mikor jöttek Charlie szülinapjára, eléggé ki volt kattanva tőle, de aztán elvihogtuk az egészet, mert elmesélve olyan abszurd volt, hogy már vicces. Akkor beszéltük meg, hogy a következő szombatra foglal időpontot a két koszsorúslánynak ruhapróbára oda, ahová a kupont nyerte az egyik kiállításon. Mondta, hogy menjek én is a keresztányommal, és én boldogan mondtam igent. Úgy volt, hogy jön Charlie is, de beteg lett reggelre, inkább nem jött, de igazából ez egy nagyon csajos program volt.

Megérkeztünk a szalonba, és már az előtértől lehidaltam.

Annyira cukros, szirupos és émelyítő volt az egész, hogy imádtam. Szeretem a túlzásokat pár dologban, és ez az volt a javából. Mindenhol menyasszonyi ruhák és alkalmi viseletek, a díszlet, az illat, a milliő. Annyit mondhatok, hogy a vattacukorszerű illatom, a Tihany Premier parfümöm pont ide lett kitalálva. Pillecukor (lol) volt kitéve, meg rengeteg csokoládé, de kávét és pezsgőt is lehetett kérni. Tisztára Willy Wonka világa volt, csak épp menyasszonyi ruhaszalonként.

Kaptunk egy fiatal lányt, aki nagyon kedves és előzékeny volt, egyik ruhát szedte le a másik után, segített próbálni, semmitől ki nem jött a sodrából. A két kislány először nagyon meg volt illetődve, de aztán megtaláltuk nekik A RUHÁT, és egyből hercegnővé lényegültek. Valami csodaszépek lesznek, és úgy tűnik Ági is megtalálta A RUHÁT, ő lesz majd a királynő azon a napon.

Mindenesetre megbeszéltük gyorsan Zoéval, hogy itt ellennénk még pár órát, mert annyira élveztük az egészet.

Ezek mennek most

Őszintén szólva már én sem vagyok túl boldog ettől a pakolás és selejtezés projekttől, úgy érzem soha nem lesz vége.

Én nem tudom, hogy hány zsák lomot vittem már le a szemetesbe, és még hány lesz, de közben gyűlnek az ilyen-olyan szigetek. Egy, amit Anyuékhoz viszek elégetni, mert személyes adatok vannak a papírokon, egy másik üres füzetekkel van tele, amit valamelyik lakásotthonnak adok majd le, de olyan is van, amit még Kismacsónak kell átválogatnia. Volt egy, amit tegnap Belami nézett át, azt ma teljesen megszűntettem. Tényleg napi egy-két óra jut rá, hogy ezzel foglalkozzak, de elképesztő mennyiségű idő kellene akkor is, ha folyamatosan ezt csinálnám. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehet ennyi lom ebben a kicsi lakásban, arról meg főleg nem, hogy miért nem tűnik kevesebbnek, mikor már kidobtam egy csomót. Mindegy, egyszer úgyis a végére érek, meg legalább ez az érzelmi része elmúlt, nem nyavalygok, hajítom kifelé, ami biztosan nem kell. 

Charlie pénteken töltötte be az ötvenedik évét, de tegnap tartottuk meg a szülinapját.

Pénteken dolgozott, ráadásul jó messzire kellett mennie, hiába mondtam neki hetekkel előtte, hogy arra a napra vegyen ki szabadságot. Na mindegy, nekem azért volt jó így is, mert el tudtam nyugiban menni szülinapi dekorációt venni pénteken, meg az anyukájánál fel is díszítettem a nappalit a másnapi családi összejövetelre. A tortát már előtte nap megrendeltem, meg bevásároltam az ebédre. Természetesen túrós tészta (is) volt, mert az Charlie nagy kedvence, régebben ebből csináltam tortát is neki, de most a vendégekre tekintettel volt rendes sütemény. 

Csak a szűkebb család volt, Charlie anyukája és tesója a feleségével, meg a gyerekekkel, közöttük a keresztlányunkkal, meg később Ági és Belami is befutott. 

Felkérték a keresztlányunkat koszsorúslánynak. 

Ez nagyon cuki jelenet volt, mert Zoét felkészítettük rá, és nagyon izgult, de örült neki. Aztán Ági átadott neki egy borítékot, amiben volt egy szép lap, amiről az arany szívet le kellett kaparnia, azon volt a kérdés, amire válaszolnia kellett. Belami adott neki egy érmét, kaparta nagy lelkesen, aztán olvasta a kérdést, és ragyogva válaszolt, hogy IGEN! 

Majd jövő szombaton megy Ágival, meg a másik koszorúslánnyal (Ági hasonló korú keresztlányával) ruhát próbálni, mert az is egyforma lesz majd a két koszsorúslánynak. 

Azt még az apjától kérdezte előtte: -De mit kell csinálnom majd az esküvőn?

Mire az apja: -Vonulsz a menyasszony előtt, esetleg virágot szórsz, nem tudom.

Erre Zoé: -Ez menni fog.

Persze az apja nem hagyta szó nélkül: -Azt elhiszem, szerintem ráadás is lesz, ha rajtad múlik  művésznő. (Zoé dráma tagozatra jár a suliban, erre célzott.)

Jövő hétvégén Kismacsóék jönnek haza, addigra annyira rendet kell vágnom, hogy aludniuk legyen hol.

Még megvannak az ágyak, nem tudom lesz e annyi időm a héten, hogy kicseréljem őket kanapéra. Mindenesetre ő is át tudja majd nézni a dobozát, aztán azt is megszűntetem.

Haladok. Lassan, de biztosan. 

Lemerültem

Volt nekem ez a 2023 és 2024-es év, mindkettő arról szólt, hogy kilépek a komfortzónámból.

Az új életmódommal (kalóriaszámolós fogyás), a másodállással, a tánccal.

Aztán, valahogy, 2025-ben kifulladtam kicsit.

A másodállást abbahagytam még tavaly, de ezt nem rovom fel magamnak, mert tényleg sok volt együtt a kettő, és lehet pont ettől fogytam el mára. 

Kissé döcög a kalóriaszámolás is, engedékeny vagyok magammal, tudom hogy nem kellene, mert ismerem magam.

Táncolni december elején voltam utoljára, valahogy nem kívánja a lelkem, pedig annyira nagyon jó volt, nem tudom mi a bajom. Talán -amúgy- pont a lelki része telített el.

Mindenesetre egyáltalán nincs rosszkedvem, meg szomorú sem vagyok, inkább fáradt. Így aztán hagyom magam most békén, és csak annyit és úgy csinálok, hogy jól legyek. Továbbra is.

Vicces, de idén az arcjógát tolom a legbecsületesebben, meg a heti három mozgást (futás és torna).

Néha ez is nehezemre esik, de azt meg már a kényszerességem nem engedi, hogy semmi rendszer ne legyen az életemben.

Ez a szoba átrendezés is csak tolódik.

Fura, de ez is lelki dolog, valahogy nehéz a fiúk dolgait selejteznem, meg kipakolnom. Pedig áldásukat adták rá, hogy dobjak ki nyugodtan mindent, ami még maradt, mert a fontosakat elvitték. 

De csak húzom, nyújtom. 

Valamelyik nap az íróasztalt támadtam be, gondoltam, "falatonként az oroszlánt is meg lehet enni" -ugye-, meg az asztalt amúgy is használom már egy ideje, csak a pakolós részét nem. Szedegettem elő Kismacsó jegyzeteit, aztán valahogy a kezembe akadt egy napló, amit alsós korában írt. Ilyen igazi "ma nem történt semmi érdekes, nincs mit írnom" fiús szösszenetek, nem is volt hosszan vezetve, de imádtam. A kis kézírását, a rajzait benne, a szerelmi ügyeit. Szerintem ő simán kidobná, nekem viszont kincset ér, szóval megy az "emlékek bőröndjébe", amiben a kórházi karszalagjuk, az első hajtincsük, a tejfogacskáik vannak, és még rengeteg emlék a gyermekkorukból. 

Na, ezek után lettem is olyan sírós, elérzékenyült massza, hogy erre a hétre nem veszek górcső alá másik bútort. 

Jutott is az eszembe.

Lehet előre kisírni magát az embernek egy esküvő előtt? Mert én már most sírok a meghatottságtól, ha csak rágondolok. Belami tanúja Kismacsó lesz, és én kísérem majd Belamit az oltárhoz, szóval már annyi elég, hogy elképzelem, és végem. 

Ó drága Mama! 

Hogy én mennyire nem értettem, mikor gyerek voltam, hogy mi a francért sírsz, ha boldog vagy. Hát most már értem. Pont olyan lettem, mint TE. Annyira hiányzol.  

Nyugi, rum, esküvői outfit, ilyenek

Azt hiszem, hogy semmi izgalmas nem történik épp, de ezért rendkívül hálás vagyok.

Volt Belaminak egy tükrözése, Kismacsónak meg egy régóta halogatott sérvműtétje január elején, szerencsére mindkettő lezajlott, túl vannak rajta. Kismacsó még otthon lábadozik, Belaminak meg nem találtak komoly elváltozást, néhány táplálkozási szabályt kell betartania, meg a stresszkezelést javítania.

Szóval most épp nyugi van, úgyhogy boldog vagyok.

Mi Charlieval -eddig- megúsztuk az influenzát, pedig körülöttünk rengetegen betegek.

A nevelőszülők sorra dőlnek ki a gyerekek után, anyósomat is lefertőzték az unokák, mi még kitartunk. Múlt héten egyszer éreztem este, hogy ott motoszkál bennem a vírus, és az immunrendszerem nem hagyja magát. Bevetettem a megelőző praktikámat, miszerint az esti mézes-citromos teámba löttyintek egy kevéske Portorico rumot (60%-ost), azt a fürdőkádban gőzölögve megiszom, utána irány az ágy, és némi olvasás után jó kis alvás. 10-ből 9-szer reggelre teljesen rendben vagyok. Most is így történt, és lehet, hogy csak pszichés megerősítés ez nekem, de működik. Amúgy, ha már benne van az ember a megfázásban, akkor is jó a fenti cucc, hamarabb véget ér a betegség, legalábbis nálam. 

Hétvégén a hegyekben voltunk egy napocskát, nagyon jó volt.

Kitisztult a tüdőnk a jó levegőtől, sokat voltunk kint, Mór nagyon élte. Túl sokat és főleg szénhidrátot ettem, de belefért. 

Tegnap Zalaegrszegre mentem.

Ez egész napos kis kör, nem én vezettem, úgyhogy zenét hallgattam (mikor épp nem a sofőrrel beszélgettem), meg az esküvőre nézegettem ruhát magamnak, egyenlőre a stílust keresem, ez nagyjából meg is van. 

Február végén lesz a jegyes ebéd az esküvő színhelyén, hogy a két szűkebb család összerázódjon kicsit.

Ez novemberre volt tervezve, de még szűkebb családban is nehéz olyan időpontot találni, ami  mkindenkinek jó, szóval átcsúszott ez a metódus 2025-re. Majd még ide is ki kell találni, hogy miben menjek. 😉 Na, ennél nagyobb gondjaim ne legyenek!

Túlfeszített húr, meg tervek

Ha véletlenül az jut az eszembe, hogy talán mégsem kellett volna felmondanom a másodállásban, akkor kapok olyat a nyakamba a főállásban, hogy a fal adja a másikat. Csak, hogy megtudjam hol lakik a magyarok istene.

Tényleg olyan már ez a szűk két hét, mint valami daráló, nagyon várom a végét. Elfáradtam, elmentem a falig, nem tudom és nem is akarom tovább feszíteni a húrt. 

Megpróbálom nyugpontra terelni a főállásban a feladatokat, aztán kiveszek valamennyi szabadságot. Muszáj, sőt nagyon kell. Szeretnék egy jó nagyot takarítani, kicsit átrendezni az egyik szobát, ilyenek. 

Találtam kortárs táncórákat felnőtteknek, oda biztosan elmegyek, aztán, ha tetszik, akkor a futás mellett az lesz a másik mozgásformám. Majd elmesélem. 

Próbálom ápolni a baráti kapcsolataimat.

Sajnos nincs most sok köszönet bennem, mert túl fáradt vagyok, de akkor is nagyon jó volt találkozni a négyesünkkel, meg várom a szombatot is, mikor az egyik gyermekkori barátnőm ötvenedik szülinapját ünnepeljük. Vasárnap ugyan dolgozok, de pár órát azért ott tudunk lenni Charlieval, aztán még pár nap, és nem lesz ez a nyűglődés a hétvégékkel végre. 

Az előbb volt itt Belami.

Gyorsan vacsorázott, aztán ment Ágiért a barátnőjéhez, mert késő van már, nem akarta, hogy egyedül induljon haza. Mesélt a tervekről az esküvővel kapcsolatosan, lassan megvannak a fő csapásvonalak, talán innentől kicsit lazább lesz ez is.

Kismacsó októberben nagyobb lakásba költözik a barátnőjével (neki is kell név lassan).

Nagyon-nagyon megváltozott az én macsó kisfiam, szerintem előnyére, jót tesz neki a szerelem, mert most valóban az. Majd mesélek róluk is bővebben, úgy örülök nekik, csak összeszedem magam hamarosan, mert most csak ennyire futotta, megyek lassan aludni.  

Friss híreinket hallják

• Az esküvő 2025.08.30-án lesz, a helyszín határolta be az időpontot. Téma a repülés lesz, a lenti kép a Hotel mellett készült.
• Ugyanitt 2024.10.26-án lesz egy eljegyzési ebéd, ahol összeismekdünk Ági szüleivel, nővérével.
• Valamelyik észlény kollégám beharangozta a lakóknak a felmondásomat, úgyhogy a tegnap éjszakai műszakom egy része azzal telt, hogy vígasztalgattam őket. Szerintem ráértünk volna még ezzel 1-2 hétig. Ők olyanok, mint a gyerekek, csak pár napot látnak át előre, szóval teljesen megnyugodtak, hogy vasárnap menni fogok, meg még utána is. Nem éreztem túl stabilnak a döntésemet azokban a pillanatokban, azt hiszem. 
• Kicsit sűrű ez a hét, és még csak péntek van. Holnap koncert, vasárnap nappalos műszak. Nem ezen a héten leszek már kipihent, az biztos. 

Történések, de a legfontosabb, hogy felmondok a másodállásban

 Annyi minden történik.

• Szombaton este eljöttek Belamiék (éjjel egykor ment értük Charlie a reptérre, kb. fél háromkor értek haza), megmutatták a gyűrűt élőben, meséltek a nyaralásről, kaptunk helyi süteményt, bort, hűtőmágnest (ez szokás, hogy mindenfelől hoz mindenki, majd egyszer lefényképezem a hűtőt, tele van).
• Októberben lesz egy eljegyzési vendégség, ahol összeismerkedünk Ági családjával.
• 2025 szeptemberben, de legkésőbb 2026 tavaszán lesz az esküvő. Szeptemberben, ha találnak megfelelő helyet, meg időpont is lesz. Belami akkor szakvizsgázik, de azt mondta, hogy megoldja. Ági 2026 őszén fog szakvizsgázni, és már szeretne kismama lenni akkor. Azért durva ám, hogyha minden jól megy, akkor két-három éven belül nagymama leszek. Hűűűű, meg hááá!
• Ma szóltam a közvetlen felettesemnek a mellékállásban, hogy fel szeretnék mondani. Ezt rengeteg belső vívódás előzte meg, nehezen lépek ki dolgokból, szeretek mindig a falig menni, de ez most azt jelentette volna, hogy kipurcanok a terheléstől, és az no way.
• Pénteken voltunk fodrásznál a volt kolléganőmmel, akit a barátomnak is tartok, neki panaszkodtam, hogy konstans fáradt vagyok, már indulataim sincsenek, annyira. Borzasztó, mikor olyan fáradtság van az emberen, amit már kialudni sem lehet.
• Kismacsónak mondtam, mikor csak másnap este tudtunk beszélni egy nappalos műszak után, mert elaludtam már kilenckor, hogy be kell csuknom ezt az ajtót, mert akkor fog kinyílni egy másik. És tényleg ezt gondolom, szerintem találok majd másik másodállást, könnyebbet.
• Az tette fel az i-re a pontot amúgy, hogy a lakásotthonokban annyira nincs már ember, hogy a hozzánk tartozó befogadó lakásotthonban úgy tudtak megoldani egy napot, hogy megkértek két gyámot, hogy felváltva (délelőtt és délután) ugyan menjenek már be. Én a délelőttöt vállaltam, aztán mentem a gyámos munka miatt, majd éjszakára a másodállásba. Na, itt lett elegem. (Amúgy elképzelhető, hogy valami hasonló megoldás lesz a következő másodállás, csak nem nálunk, mert itt szabadnapot adnak a plusz munkáért, azzal meg nem igazán vagyok kisegítve a kötetlen munkaidejű munkám mellett.)
• Az is elgondolkodtatott, hogy ebben a szörnyű teperésben már sehová sem megyünk, még a nyaraláson sem tudtam leengedni, szóval sokkal több program, meg buli kellene, basszus, lassan ötven éves leszek, aztán nagymama, még most kellene belehúzni. Szóval gyorsan vettem két jegyet a jövő hétre az Elefánt koncertre, meg lőttem egy szoknyát hozzá, ami kettő az egyben, mutatom.

Valami csodaszép türkiz színe van, és kifordítva, mikor a tüll van kívül, akkor nagyon buliba hívogató egy kis farmerdzsekivel, fehér tornacipővel. Viszont magassarkúval, elegáns bőrdzsekivel színházba is kiváló, akár az első formájában is. Szerintem szeretni fogom ezt a szoknyát, a Vinteden találtam.

• Jah, a fodrász! Megint rövidebb lett a hajam picivel, és mindenki szerint fiatalít. Majd mindjárt megmutatom egy másik posztban.