Tegnap este érkeztünk haza.
Az utóbbi bejegyzésem óta nagyon besűrűsödtek a napok, és a kontroll is kicsúszott a kezemből, de így volt minden jó, ahogyan volt.
30-án érkeztek sógoromék a gyerekekkel, velük szilvesztereztünk.
Kicsit tartottam ettől az egésztől, mert hirtelen rengetegen lettünk, és én Fonyódon pont a lelassultságot, a csendet szeretem. Mégis nagyon jó volt, szerintem mindenki nagyon jól érezte magát. Sokat voltunk kint, nagyokat sétáltunk, voltunk korcsolyázni, bár én ott csak néző voltam, de a forralt borocskámmal tök jól elvoltam. Annyira, hogy jól a fejemnek is ment, rendesen becsiccsentettem tőle, pedig csak egyet ittam, eskü.
Velük volt a kiskutyájuk, aki már tizennégy éves, légcső szűkülete van, és éjszakánként ez úgy hangzik, mintha az életéért küzdene, pedig nem. Tök jól elvan, úgy néz ki, mint egy kis öreg úr, de közben ott van mindenhol, rendkívül gyorsan mozog, főleg a konyha közelében, imád enni. Én őt nagyon szeretem, hiszen ismerem, mióta hozzájuk került. Kettőt aludtak Fonyódon velünk, de én a kutyustól szinte egyáltalán nem, de végig arra gondoltam, hogy nem érdekel, inkább ezt hallgatom, minthogy ne legyen már. Ettől persze előjött később a Mórért való szorongásom rossz álmok formájában, mert engem nagyon nyomaszt, hogy emberi számítás szerint az ő nem él túl minket (bár ezt soha nem lehet tudni, ugye).
Ők Mórral csak elviselik egymást, mert mindkettő tipikus egyke kutya, szóval másik kutyával nincs nagy haverság otthon, max átmeneti ideig. De tényleg nincs gond velük, a kicsi néha megugatja Mórt, aki ezt tudomásul veszi, és arrébb megy.
Szilveszterkor rengeteget ettünk, meg társasoztunk, igyekeztünk kitartani éjfélig, mert mindenki álmos volt a kinti jó levegőtől.
Éjfél után millió csillagszórót elégettünk kint, meg havaztak a gyerekek, mert ott is esett az év utolsó napján (meg az elsőn).
Elsején délelőtt ők elmentek, délután pedig érkeztek Belamiék.
Innentől szombatig velük voltunk, és igyekeztünk tartalmasan eltölteni az időt. Ó, én úgy élveztem! Rájöttem, hogy imádok babaúszásról, meg babaruhákról fecsegni, mert ez közelebb hozza a kisbaba érkezését hozzám. Ágin már látszódik, hogy várandós, nagyon szép kismama.
Velük is voltunk sétálni, meg pizzáztunk az egyik napon. Társasoztunk velük is, és ez továbbra is nagy szó nálam, mert nem szeretek, de mostanában mindig élveztem, valahogy olyan jó hangulatúak, hogy kár lenne kimaradni belőle.
Sajnos rengeteget ettem a szépen evős napom után, elengedtem ezt a fonyódi tartózkodás idejére.
Futni voltam összesen kétszer, de ez nem kompenzálta azt, hogy este tízkor még rákívántunk Ágival a zsíros kenyérre savanyúsággal. Meg hasonlók. Inkább hagyjuk is, a mai nappal visszatértem az alapokhoz, és inkább nem mondom meg, hogy a reggeli mérlegelés mit mutatott.
Ágiék elhozták az esküvői vágatlan videót pendriven, úgyhogy az egyik este programja ez volt.
Olyan jó volt visszacsöppenni abba a napba, és képzeljétek, a videón elég jól mutatott a sminkem, valahogy mozgásban sokkal jobb volt, mint a befagyasztott pillanatokban.
Tegnap sokáig aludtunk, aztán pakolászni kezdtünk.
Belamiék hamarabb elindultak, mert én még rendbe szoktam kapni a házikót, mielőtt elmegyünk. Volt még egy munkautunk Szekszárd felé (Charlie), utána értünk haza.
Azóta mosok szüntelen. Szerintem ez a nap arra fog rámenni.
Majd még akarok írni valamiféle évzáró és -nyitó posztot. Meglátom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése