BÚÉK!

Vitathatatlanul szerettem 2023-at, és szerencsére 2024 hasonlóan jó év volt.

Most megint egy páratlan év jön, ráadásul 50 éves leszek júliusban, augusztusban megnősül Belami, szóval ismét egy fantasztikus évre számítok, remélem igazam lesz. Én mindent el fogok követni, hogy jó legyen, ami tőlem függ, a többiért meg szorítok. A szeretteim és a magam egészségéért leginkább, a többi meg megoldható. 

Az év utolsó napján (is) elmentem futni.

Egyszerűen nem tudom kihagyni ebben a gyönyörű téli időben, olyan hideg és tiszta a levegő, hogy szinte fáj lélegezni, és a szintkülönbségtől olyan izomlázam van napok óta a s.ggemben, hogy az első méterek gyötrelmesek, de aztán elönt az endorfin, és alig bírom abbahagyni. 

Én nagy barátja vagyok a futópad + film kombónak, de Fonyódon futmi egy életérzés, nem lehet (és nem is kell) összehasonlítani a kettőt.

Baj nélkül lehoztuk a mai sétákat Mórral.

Ő nem igazán fél a durrogástól, de ha a közvetlen közelében történne, akkor ő is elszaladna, szóval nem kockáztatunk. Már fekszik, pihen, a kinti hangok tényleg nem zavarják.

Charlie megcsinálja a lencsét, míg én évértékelek, aztán még társasozunk, csillagszórózunk, én próbálok éjfélig ébren maradni, mert a délutáni pihenő helyett futottam, aztán kölyök pezsgővel koccintunk (lúzerok vagyunk, de nem szeretjük a pezsgőt, mindig kiöntöttük a végét), utána -szerintem- én beájulok. Annyira nem baj, ha hamar alszunk, mert Mórt reggel nem fogja érdekelni, hogy meddig voltunk fent, neki mennie kell, meg persze így nekem is. De nem baj, ennél jobban nem is indulhatna 2025 első reggele. 

BÚÉK minden kedves olvasómnak!