Az van, hogy vasárnap délután a másik munkában nem mertem lehunyni a szememet, mikor leültem öt percre, mert beájultam volna egyből a mély alvás fázisba.
Nem tudom meddig lehet hét napból hatot-hetet dolgozni, de szerintem nem sokáig.
Ugyanakkor tök jól vagyok a fáradtság mellett, mert annyi mindenen jár az agyam, és zökkennem kell hirtelen egyik kerékvágásból a másikba, hogy egyszerűen nincs időm depressziósnak lenni. Még csak hangulatingadozásaim sincsenek, maximum felcsattanok, ha valami/valaki kiveri a biztosítékot, de aztán gyorsan vissza is térek alapállapotba.
Most arra jutottam, hogy adok még időt magamnak, de ha a szervezetem jelez, hogy ez így nem faca (magyarul beteg leszek), akkor kitalálom hogyan tovább. Sajnálnám feladni a másodállást, szóval abban reménykedek, hogy megszokom a terhelést.
Múlt héten végül csütörtökön tudtam foglalkozni az itthoni dolgokkal.
Karácsonytalanítottam a lakást, meg akkor már takarítottam, mostam, vasaltam a fehér ruháimat. Közben Napsütötte Toszkánát néztem, mert jólesett. Nagyjából ez volt a pihenőnap, mert pénteken be kellett vásárolnunk magunknak, meg anyósomnak is, plusz még adminisztrációm is volt elmaradva. Szóval az már egyáltalán nem volt pihentető. Szombaton és vasárnap csak aludni jöttem haza, ma meg mehettem megint szemináriumra (na, ott sem mertem lehunyni a szememet). Holnap utazós nap, de szerencsére intézményi autóval, szerintem én aludni fogok utazás közben, mert rengeteg lesz az út.
Szerdán ismét szeminárium, ez lesz az utolsó (éljen!!!), csütörtökön rendőrségi kihallgatás az egyik gyámoltamnak. Pénteken délutános leszek a másik munkában, meg tizenkétórázok szombaton, úgyhogy ezen a héten vasárnap lesz a hétvégém.
Rengeteg minden történik velem és körülöttem, csak ami hirtelen eszembe jut:
- Egy hete Mór összeugrott egy másik kutyával, akitől mindig is féltettem. Egy staffi, Mór ki nem állhatja, kb. egyidősek, és már kölyökkorukban sem bírták egymást. Mór tényleg nem tudja hány kiló, mikor azt hiszi, hogy neki pálya lehet ez a kutya, a staffi szétszedné, ha belemelegedne. Egyedül voltam vele -persze-, a staffi gazdája lemaradt a póráz nélkül lévő kutyájától, és behívni sem tudta. Próbáltam őket szétválasztani, mert ez a kis hülye se hagyta ám magát. Szerintem a staffi nem lendült bele igazán a dologba, mert Mór még nyálas sem volt, sérülése semmi, az én combomon voltak kék foltok később, mert közéjük álltam. Tudom, hogy nem szabad, de nekem Mór olyan, mintha a gyerekem lenne, inkább magamat szedetném szét, mint őt. Szerintem sokkot kaptam amúgy, mert ez után elmentem Mórral futni, és utána úgy meséltem el Charlienak, mintha arról számoltam volna be, hogy találkoztunk Bumival (Mór országos kutya cimborája). Azóta sem borultam ki, de más útvonalon sétálok Mórral, biztos, ami biztos.
- Szerettem volna a munkába egy olyan fehér nadrágot, amin jó sok zseb van. Bementem a H&M-be, és a leértékelt cuccok között találtam egy pont olyat, mint elképzeltem (kétezerért). A szokásos zsebeken kívül a combomnál is van kettő, meg az egyik szárán lent, a lábszáron is. Marha praktikus, tele tudom tömni gumikesztyűvel, zsebkendővel, kulccsal, stb... És akkor még hasitasi is ott van a derekamon.
- Karácsonyra kaptam ezt a parfümöt:
Igazából azért kaptam, mert fent volt a kívánságlistámon. Egyszer megszagoltam egy drogériában, és beleszerettem. Nekem nagyon hasonlít az Indihez, csak jóval tartósabb, szóval... Az Indiből elhasználtam két üveggel, nagyon szerettem azt is.
- Belami ntézett nekem mammográfiára időpontot hozzájuk. Folyton kérdezgette, hogy mikor megyek már, aztán fogta magát, és elintézte helyettem. Így muszáj lesz elmennem. Szerintem mondanom kellene az endokrinológust, meg a fogászatot is neki. (hehe!)
- Kismacsó szanaszét tetováltatja magát a héten. Na jó, annyira azért nem, de az egyik karját, meg a lapockáját. Ez egy összefüggő alkotás egy része, mert később folytatva lesz. Küldött képet a mai napról, nagyon jó eddig. Érdekes, hogy egyik fiút sem nagyon érdekelte ez, pedig az apjuk nagyon erősen tetovált, nekem is van. Belaminak egyáltalán nincs, Kismacsónak meg csak egy mondat volt tizennyolc éves korából, de majd most...
- Rossz hír, hogy passziváltatni akarja magát a jogi egyetemen, azt mondja fáradt, sok ügye van, nem tud most ezzel foglalkozni. Próbáltam mondani neki, hogy később sem lesz alkalmasabb, most még benne van a tanulásban, ne hagyja magát. Szerintem nem győztem meg. Végül nagyfiú már, csak tudja kormányozni az életét, tegye, amit jónak lát.
Most hirtelen ezek ugrottak be, de biztosan vannak fontosabb történések is, csak inkább megyek hajat mosni a gondolkodás helyett. Álmos vagyok!
