Nyűglődéseim

Szerettem volna egy nagyon vicces kis bejegyzést írni a szépítkezésemről esküvő előtt, de nem igazán vagyok humoros hangulatomban.

Az van, hogy az erősebb allergia elleni gyógyszertől egyre rosszabbul voltam, úgyhogy tegnap már nem vettem be, erre ma lecsapott rám az összes tünet felfokozva, ezért most tűnődhetek, mi a jobb, émelyegve, szédülve tolni a napokat, vagy tüsszögve, orrfolyással, szemviszketéssel. Hmm... 

Először azt hittem, hogy az össze-vissza evés, az alkohol és az éjszakázás borította meg az egyensúlyomat, mert körülbelül pénteken kezdődött, egyidejűleg azzal, hogy felborult a mindenféle rendszerem. Szombaton az adrenalin kiütötte a figyelmemet erről, de enni se nagyon ettem estig, úgyhogy annyira nem volt meglepő, hogy furán érzem magam. Aztán vasárnap másnaposságnak gondoltam, pedig nem ittam sokat. Még hétfőn is megmagyaráztam magamnak, hogy a hétvége utóhatása, de akkor már megint szépen ettem, figyeltem a rendszerre. Nem lett jobb kedden sem, már Daedalont vettem be, olyan hányinger kínzott. Szerdán kitaláltam, hogy biztosan valami vírust nyaltam be, de az émelygésen és a szédülésen kívül más tünet nem volt. Csütörtökön azon tűnődtem, hogy mi van, ha agydaganatom van, az egyik nagymamámnak így kezdődött, mondjuk ő hányt is. Péntekre raktam össze, hogy ez valahogyan összefügghet a gyógyszerrel, úgyhogy este nem vettem be. Reggel szédülés nélkül keltem, és az émelygés is elmúlt, de sokáig nem örülhettem magamnak, mert kezdődtek a tüsszögési rohamok, stb... Ilyenkor a zsebkendő létkérdés. Ehh! Visszatérhetnék az előző gyógyszeremhez, de leginkább semmit nem szeretnék már szedni, tele a hócipőm az összes gyógyszerrel, úgy érzem, hogy mérgez mind.

Aztán itt a változókori összevisszaság a ciklusban, no, ez sem sokat dob a hangulatomon. Nem mintha annyira hiányozna egy új ciklus, de a hormonjaim tombolnak, megint úgy érzem magam, mintha két hete menszesz előtt lennék épp, és az azért nem vidám egy-két napig sem, nemhogy két hétig. 

Mondjam még?

Pedig arra számítottam, hogy most jön majd a nagy megkönnyebbülés érzése.

Elvégre megvolt az esküvő, tökéletesre (már, ha van ilyen) sikerült, szombat óta folyamatosan ez a téma, hogy mennyire fantasztikus volt. A friss házasok elutaztak pénteken nászútra, minden a régi helyén, a hortenziákból csokrok vannak mindenfelé, Belamiék hozták még hétfőn. A sütikből még a munkahelyre is vittünk be, és a fagyasztóba jutott némi pörkölt. Vissza lehet zökkenni végre a hétköznapokba, amit annyira nem is bánok, hiszen egy océdésnek nem vidám egy idő után, ha nincs meg a rendszere. Erre szétcsúszok itt, de szanaszét. 

Hogy valami jó is legyen a végére.

A hivatalos képek még nincsenek kész, de a videós feltöltötte a videóklipet a YouTube-ra. Szerintem visszaadja a hangulatát az eseménynek, még akkor is, ha én nem ezt a zenét választottam volna. Ha valaki szívesen megnézné, akkor dobjon egy mailt ide: meselulu@gmail.com, és válaszban becsatolom a linket. 

A szépítkezős bejegyzéssel még tartozom, maximum tényfeltáró lesz, nem vicces.