Itt a sütőtök szezon

Imádom a sütőtököt.

Legjobban simán, sütve, de ebből az egyből az édes és sós keveredését is jól viselem, mert amúgy nem igazán szeretem ezt a kombót. 

Hétfőn megálmodtam, hogy én fasírtot szeretnék enni valamilyen pürével.

Kedden napközben kiugrottunk Charlieval a piacra (éljen a kötetlen munkaidő!), és választottam egy közepes darabot, amit a dér is megcsípett (azok édesebbek szoktak lenni tapasztalataim szerint). Megsütöttem, aztán két darab kivételével ezt a receptet követtem annyi különbséggel, hogy én eleve a sült tököt pakoltam a turmixba. Szerintem így is nagyon jó lett. Fasírttal meg egyszerűen ízorgia volt, úgyhogy ezt megcsinálom máskor is. Sajnos Charlienak nem igazán jött be, ő inkább megette a sima sült tököt, amit direkt neki hagytam, és zöldbabból csinált ezt-azt, neki az a nagy kedvence (azt is a piacon vettük).

(Kép innen.)

 

Itt van az ősz?

Jaj, nagyon élvezem a lehülést!

Olyan jókat alszok, és megint el tudtunk menni Mórral futni, nem kellett attól tartani, hogy este hétkor hűgutát kapunk. 

A vasárnapi Balaton kicsit nyögvenyelősen indult Charlieval és Mórral, de végül nagyon jó volt.

Magamhoz képest egészen sokat voltam vízben, és szerintem kicsit barnultam is a rengeteg fényvédő ellenére. 

Azt nem is meséltem, hogy mikor Fonyódon voltunk, alig barnultam, mert olyan sikeresen levakoltam magam minden áldott nap. Ez olyan felemás érzés, mert semmi bajom vele, ha picit barnább a bőrszínem, de az a bőr védekező reakciója, tehát nem olyan jó az. Szóval az, hogy alig barnultam, azt jelenti, hogy sikeresen vigyáztam a bőrömre. 

Így a hét elég fáradtan indult a munkában.

Szerencsére mindenki el volt foglalva a hét elején az iskolakezdéssel, úgyhogy elég nagy nyugalom volt. Én -megmondom őszintén- ki is használtam ezt, mert a szeptemberrel úgyis beindul az őrület. 

Kismacsó beíratkozott az egyetemre.

Először lamentált rajta, hogy lehet halasztani kellene, mert fáradt, blablabla, de végül arra jutott, hogy még benne van a tanulásban, nem pazarolja az időt. 

Belami nyaral Ágival.

Úgy emlékszem, hogy ma érnek majd haza Belamihoz valamikor éjszaka, azt viszont nem tudom, hogy hétvégén eljönnek e hozzánk is. 

Belaminak indul az utolsó éve a szaktolmács és -fordító suliban, kiváncsi vagyok utána mit fog kitalálni. Úgy tűnik, ő aztán tényleg soha nem akarja abbahagyni a tanulást. 

Vasárnap Anyuéknak házassági évfordulójuk lesz.

Előtte, szombaton, jön a keresztlányunk, szóval ez sem egy lazulós hétvége lesz, mindig történik valami.

Röviden, tömören

Kicsit mindig félek a novembertől, valahogy nem a kedvenc hónapom ez.

Most úgy tűnik, hogy nyugi van minden téren, de azért inkább óvatosan jelentgetek ki ilyeneket. 

Hétvégén jó volt.

Voltak időszakok, mikor egyszerre mindkét fiú itthon volt, nagyon élveztem. Ilyenkor jóval több kaja fogy, úgyhogy főzés volt szombaton és vasárnap is. 

Teljes felújátasa zajlik a liftnek, ezért szombat óta napi többször mászunk kilenc emeletet.

Kb. tíz napig ez lesz, jó kis izomlázam van jelenleg is. 

Megint vegetáriánus korszakomat élem, nincs kedvem a húshoz.

Charlie ennek nem igazán örül, semmi kedve a tofuból készült töltött káposztához, ahogy a sütőtökös lasangnehoz sem. Hétvégén még nehezebb, mert Kismacsó viszont csak húst enne, úgyhogy megint többfélét kell főzni. 

Olyan bekuckózós hangulatban vagyok.

Nincs rosszkedvem, igazán jó sem, úgy elvagyok, legszívesebben ki sem mozdulnék itthonról. Nagyon sokat alszok, és hiába van hűvösebb, megint alig éri el a százat a vérnyomásom. 

Szombaton voltunk színházban, a Köszívű című musicalt néztük.

Nekem nagyon tetszett, Charlienak kevésbé. 

Ilyenek történnek mostanában. Röviden, tömören.

Port de bras

Írnom kellene a feljegyzéseimet egy rendkívüli felülvizsgálathoz, de ezen az ügyön pörögtem egész délután, úgyhogy "Nyugszik, fekszik!" az egész. Ráadásul megint az van, hogy sok hűhó a semmiért, mert megint azt hiszik egyes kiskorúak, hogy csak jogaik vannak, kötelesség ohne. 

Inkább a Port de brasról.

Ez az a balettos edzés, amit a múltkor felvettem. Nos... Hmmm.. Khmm. Nagyon durva. Először csak húsz percet csináltam meg az ötvenötből, mert indultam valahová, és csak ki akartam probálni. Ott már sejtettem, hogy kemény lesz, mert attól a húsz perctől úgy megfájdultak -számomra- ismeretlen izmaim, hogy éjszaka felkeltem rá. 

Aztán kis rápihenés után abszolváltam az ötvenöt percet néhány nap múlva, és rájöttem, mennyire béna vagyok. Az egyik oldalam sokkal gyengébb, illetve arra az oldalra nehezebben értelmezem a feladatot, és nem akar engedelmeskedni a testem az agyamnak. Marha furcsa, hogy látom, hogy hogyan kellene, közben a kezem nem azt csinálja. Valószínűleg nem másztam eleget a járás megtanulása előtt, ezért megy nehezen, hogy egyszerre koordináljam az összes végtagomat. 

Persze soha nem késő, de óriási csalódás voltam magamnak, mert én valahogy azt hittem, hogy a gyermekkori balettozásom miatt én ezt kirázom a kisujjamból. Hát lóf.szt. Mondjuk úgy vagyok vele, hogy itt a feladat, lehet fejleszteni magam a nyávogás után/helyett.  

Kedvenc darabom a virtuális turiból, végre használhatom. A valódi árához képest töredékéért jutottam hozzá, és ráadásul soha nem használták mérethiba miatt. Ez a "vadászat" öröme. 

Már attól jobb a kedvem, ha felveszem. Igazi kuckózós, meleg kardigán.

Ehhez Charlie rendelt a Nespressotól sütőtökös kávét, valami isteni, úgyhogy készen állok az őszre igazán. 

Ősz hangulat

Múlt héten még azt éreztem, hogy valami élénk piros lakkot kívánok, mert még jó az idő, tisztára nyár van.

 

Aztán ma meg már a téli parfümömet fújtam magamra, mert megkívántam.

Előkerültek a kardigánok, a farmerdzseki, és éjszakánként a melegebb takaróm kell. 

Nagyon szeretem ezt az időszakot, mikor már hűvösebb van, de még sokat süt a nap. 

Nagyobb kedvem van sportolni is, nem érzem azt, hogy csak hálni jár belém a lélek. Már tudom, hogy ez a vérnyomásom miatt van, melegben kitágulnak az erek, és az amúgy is elég alacsony vérnyomásom extrém alacsonnyá válik (100 alá esik). Hűvösebb időben már majdnem elérem a 120/80-at, tegnap 117/74 volt.

Tegnap megláttam ezt a Fit HD adón.

 

Annyira megtetszett ez a balettos edzésforma, hogy felvettem, és ma kipróbálom. Tegnap futottam előtte, már nem volt sem időm, sem kedvem lenyomni még 45 percet. Majd elmesélem milyen volt. 

Amúgy most megint dagadtnak érzem magam, pedig pont annyira vagyok az, mint nyaralás előtt, de mégis rosszabbul érzem magam a bőrömben. 

Sajnos minden erőfeszítésem ellenére (annyira azért nem viszem túlzásba) sem sikerül leadnom azt a 6-8 kilót, amit szeretnék. Hízni, szerencsére, nem hízok, de fogyni sem sikerül 1-2 kilónál többet. Szigorúbbnak kellene lennem önmagammal, de belefeszülni sem akarok, mert nem szeretném, hogy elmenjen a kedvem a rendszeres sporttól, szép étkezéstől. 

Annak tökre örülök, hogy késő délutánig teljesen tudatosan, és szépen eszek, csak esténként csúszok meg időnként, de ez meg pont elég ahhoz, hogy csak stagnáljak. Negyvenen felül ez van, duplán, triplán nehéz fogyni, hízni viszont marha könnyű.

Írtam arról, hogy próbálgatom azt az időablakos evést.

Végül az első verzió tartható nekem a legjobban, amikor 12 óra telik el a vacsora és a másnap reggeli között. Ha ennél több, akkor nem érzem komfortosan magam, a vércukrom nem stabil. Konzultáltam erről egy dietetikussal, szerinte is jobb így az inzulirezisztenciám miatt.

Mostanában rengeteget régi sztori jut az eszembe, elmélázok rajtuk. No, erről majd legközelebb!

Ezennel megnyitom az őszt

Fergetegesek az illatok itthon. Ez sül épp:

Ez meg várja, hogy a tök után bekerülhessen a sütőbe.

Azt hiszem, hogy tényleg itt az ősz. 😉

Hullámvasút

Olyan vegyes volt ez a hétvége, jól felültünk a hullámvasútra Charlieval.
Én hiszem, hogy az értelmes viták előre visznek egy kapcsolatban, de nekem most ez sok(k). Leszívja minden energiámat, gyakorlatilag aludnék egy 24 órában, ami nálam régen rossz.
Még mindig nem érzem, hogy részletesen szeretnék erről írni, de majd fogok, azt hiszem. Most inkább vegyük sorra a pozitív dolgokat, mert azért voltak/vannak azok is.

Ebben a nagy katyvaszban itt van mellettem Levegő, aki a legeslegjobb. Innen is üzenem, hogy KÖSZÖNÖK mindent, és írok hamar.
Ő úgy van nekem, hogy SOHA nincs terhemre, de mindig tudja mit kell/érdemes mondani.
Figyel rám, érti, amit mondok. Néha szinte szégyellem, hogy MINDIG az én problémáimmal van traktálva, és ő háttérbe szorul, pedig neki sem lehet egyszerű.
Most direkt nem írom, hogy remélem egyszer viszonozhatom, mert szeretném, ha nem lenne gondja. De én is vagyok/leszek neki, remélem ezt érzi. Ugye érzed? ;-)

Pénteken délután lerendeztem egy csomó dolgot, befizettem a számlákat, összeszedtem, ami a hajfestéshez kell, vettem nappali krémet, mert elfogyott.

Szerettem, hogy ilyen szép őszi hétvége volt, ma egész sokat lógtam kint.
Voltunk anyósomnál, kertészkedtem kicsit, míg Charlie, meg Kismacsó a maradék diót focizták le a fáról, meg szedték össze. Mázli, a kutya is besegített, halálos, ahogy ellopja a labdát, és ő is vezeti, mint a focisták.
Utána Anyuéknál is voltunk, mert megint köszöntöttünk, és még fogunk is, mert sűrű ilyen szempontból a november-december.
Angi -Anyuék kutyája- nem akarta elhinni, hogy most semmilyen csemegét nem vittem neki, nem akart lehengeredni rólam, azt hitte csak kéretem magam. Imádom ezt a nagy mafla kutyát, én még ilyen jámbor nagytestű jószágot nem láttam. Csak ne szeretne úgy "csókolgatni" a mindig sáros nyelvével!

Hazafelé már együtt voltunk mind a négyen, mert Anyuéknál csatlakozott Belami is.
Vettünk sütit, és megbeszéltük, hogy azt már itthon, az erkélyen esszük meg, mert pont oda süt még a nap. Olyan finom meleg volt kint, a tejeskávém, meg a Rigó Jancsim meg még annál is finomabb volt. (Én csináltam kép.)

Ugyanez Charlietól, ugyanarról a telefonról, de kicsit művészibb megfogalmazásban:

Édes élet.

Szép őszi nap van, lehet ábrándozni

Pont így szeretem az őszt, ahogy most van.
Süt a nap, elviselhetően hideg van, ha van rajtam sapka, sál és kesztyű is a kabáton kívül.

Reggel fogtam a mandulatejes kávémat, és néztem ki a munkahely ablakán, hogy mennyire szép most minden.

Hétvégén Charlieval kirándulni voltunk.
Nem mentünk messzire, csak 30 km-re, egy felkapottabb hely mellé.
Hogy ott milyen nyugalom van! Beleszerettünk a helybe, főleg, hogy a felkapott település mellett ez senkit nem érdekel, pedig van olyan jó, ha nem jobb.

Akarok ott egy nyaralót.
Akár minden hétvégét ott tölthetnénk, mikor már jó idő van. Charlienak lenne saját horgászstége, nekem egy mézeskalács házikó, meg fák, ami alá kiülhetnék olvasni.
Oda kellene egy Barabás (kutya), talán télre Anyuék befogadnák, mert Barabást nem lehet lakásba vinni, olyan nagy.
Mondjuk jó időben, hétköznap sem szívesen hagynám egyedül, szóval ezt még ki kell találnom.

Na jó.
Ideje a dolgom után nézni, mert belelóg a bilibe a kezem. ;-)

Legújabb sapka szerzemény

Mintha nem lenne már pont elég. ;-)