Fú, nagyon nehezen találtam vissza a rendes kerékvágásba karácsony témában!
Talán 23-án délután valahol, mikor az édes és sós sütiket csináltam, mert azok már évek óta ugyanazok, ráadásul most direkt kisebb mennyiségeket céloztam be, szóval sima ujjgyakorlat volt, a karácsonyi zene meg szólt alatta, úgyhogy lenyugodtam végre.
24-én már minden ment szép sorban, és a kisebb fennakadások sem tudtak kizökkenteni.
Érkeztek Miklósék, Luna hozott valami eszméletlen finom süteményt. Idén Belamiék is itt ebédeltek nálunk, utána együtt mentünk Anyuékhoz a karácsonyi vacsorára.
A vacsora előtt, még nálunk, volt az ajándékozás, volt idő beszélgetni. Kicsit féltem, hogy lesz e utózöngéja Belami és Miklós között az albérlet lezárásának, hogy Miklós végül nem ment el, de szóba sem jött. Belami teljesen elengedte az egészet, Ági meg van annyira intelligens, hogy ráhagyja ezt a két fiúra, nem szól bele.
Én meg annyira elvoltam közöttük, hogy azt vettem észre, lassan indulni kell.
Gyorsan kikaptam a szekrényből egy nadrágot, meg egy inget, szóval nem volt szoknya, meg összepróbálás, smink is alig. Nem baj, ez most így volt jó.
A hivatalos karácsonyi családi fotó azért elkészült, és Ági mondta, hogy nem szeretné, ha a szövegben kiírnám a +1 főt, aki majd csak jövőre fog látszani. Az van, hogy én minden ilyesmit egyeztetek, mert nem akarok ebből feszültséget. Amúgy a fiúk már hozzászoktattak ehhez, mert Miklóst a munkája miatt évek óta nem szoktam taggelni, de amúgy már senkit sem. Képeket ritkán osztok meg, de a karácsonyi közös fotó kb. 2014 óta van, egyszerűen szokássá vált.
25-én Charlie tesójáéknál töltöttük, jó volt.
Még én is társasoztam, pedig alapvetően nem szeretek. Most azonban volt kedvem hozzá.
Tegnap éreztem igazán, hogy nem jó ez a sok evés, mert bármennyire is igyekszem kordában tartani magam, azért csak sokkal több, amit megeszek, mint egy átlagos hétköznapon.
Holnap indulunk Fonyódra, majd 4-én jövünk haza. Most csomagolok, próbálom kitalálni, hogy a rengeteg ételből mit vigyek el, mit fagyasszak le.
Nem tudom, hogy ma sikerül e beiktatni egy edzést, de az sem baj, ha nem, mert Fonyódra -természetesen- viszem a futócipőmet. Alig várom már...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése