True stories

-Akkor te majd ilyen elesős öregasszony leszel? -kérdezte valaki.

Remélem nem. Amúgy a lábam 98%-osan gyógyult, még tornázni, futni nem mertem (kívántam), de minden egyebet csinálok, kutyát sétáltatok, utazok, élem a hétköznapokat. Megjegyzem, a hátsóm jobban fáj, ha sokáig ülök rajta, illetve nem jól mozdulok. 

Vasárnap megkaptuk az esküvői meghívót, és Ágival arról beszélgettünk, hogy hová megy fodrászhoz, meg hol sminkelik, és kedvesen ajánlotta, hogy mehetünk ugyanoda, mert lefoglalta a fodrászt és a sminkest egész napra. Én már bejelentkeztem a saját fodrászomhoz azon a napon reggel 8 órára, de ez sem egy elvetendő megoldás, ráadásul egy külön élmény lenne a menyasszonnyal és a családjával, barátnőivel készülni. No, ezt még végiggondolom, mert a fodrászával nem hűtlenkedik az ember lánya. Hmm...

Nem tudom, hogy mi van velem, de totálisan nyugodt vagyok, kicsit már-már egykedvű.

Lehet, hogy a Hormonegyensúly nevű gyógynövényes cucctól van ez, amiben ashwagandha, shatavar, maca és görögszéna van, és egy dobozzal már beszedtem. Kb. a felénél kezdtem érezni, hogy valahogy nyugodtabb vagyok, meg jobbakat is alszok (ez amúgy a Pre-Melatonintól is lehet), úgyhogy beszereztem egy újabb adagot. Őszintén szólva nem fűztem hozzá óriási reményeket, mert a Remifemin + nekem nem jött be, vagy legalábbis semmi változást nem éreztem, ezt meg inkább az alvásom miatt vettem, de valahogy mindenre hatással van. Mondjuk nekem elég fura ez, mert az egész életemet elég nagy érzelmi szélsőségben éltem eddig, most meg átmegyek ilyen patópálosba? Érdekes...

Mi van még?

Sok munka, és az április végén induló szabadság előtt rengeteg utazás, tárgyalás. Alig várom, hogy Fonyód földjére tegyem a kis gyógyult lábamat.