"Mániás" szakaszom

Még nincs 22 óra, annyi mindenről tudnék írni, de húz az ágy, szörnyen fáradt vagyok.

Dolgozok, már csak nyolc nap, és egyedül csinálhatok mindent.
Már várom, szeretnék egyedül bajolni végre.
Úgy érzem, több információ már nem fér a fejembe, és kár is tovább szuszakolni, mert úgyis gyakorlatban fog rögzülni minden.

Közben meg boldog vagyok, vagy nem is tudom mi a legjobb szó erre az állapotra.
Azt érzem, hogy van kedvem ehhez az egészhez, meg fogom tudni csinálni.
Mindenki segít, nekem tényleg annyira szerencsém van az emberekkel, meg most úgy általában mindennel.
Itt a szuper családom: a férjem, aki mindenben partner, a gyönyörűséges, okos fiúk, hát én most úgy örülök mindennek, ami van, hogy legszívesebben pörögnék egyet a saját tengelyem körül minden második lépésnél.
Imádok edzeni járni, alig várom, hogy ráálljak a futópadra, és szeretem az izomlázat is, mert emlékeztet arra, hogy előző nap megdolgoztam érte.
Kicsit felfokozott állapotban vagyok (szerintem ez a rendszeres edzésnek is köszönhető), valami ilyesmi lehet a mániás depressziósoknál a mániás szak: problémákról most nem nagyon vagyok hajlandó tudomást venni. Nyilván van, és lesz is, de kegyelmi állapot ez most, próbálom minden cseppjét kiélvezni, hisz ki tudja meddig tart.
Majd szólok, ha vége. ;-)