Kezdem a múlt hét fénypontjával, majd hirtelen kabátokat kezdek mutogatni

Gyorsan eltelt a múlt hét is.

Volt sokminden, de a fénypont egy családi összejövetel volt Apuméknál vasárnap, ahová jöttek a fiúk is. Belamiék konkrétan velünk utaztak Pestre, meg vissza, úgyhogy rengeteget beszélgettünk útközben is. 

A kockás szövetkabátomat vettem fel, amit még Belami születése előtt túrtam a kisvárosi egyetlen turiban, és azóta nem tudom/nem akarom kiselejtezni. Mikor várandós voltam a fiúkkal, akkor a gombokat átvarrtam, hogy beérjen, utána vissza. Szóval ez a kabát volt rajtam, és Belami mondta induláskor, hogy mennyire menő már, mire elmeséltem, hogy ez a cucc már jóval több, mint harminc éves, és érzelmi kötelék fűz hozzá, leginkább miattuk. Lehet, hogy tudat alatt ismerős is volt neki, hiszen biztosan látta már rajtam máskor is.

Nagyon minőségi anyagból van, angol, egyáltalán nem látszik rajta a kora, meg hogy mosva is volt többször is. Ennél egy "idősebb" ruhadarabom van, az Apu fiatalkori farmerdzsekije, ez kb. ötvenöt éves, és még szoktam használni. Apu mesélte, hogy külföldről hozták neki, és egy vagyont fizetett érte, de nagyon menőnek számított akkoriban. Azt hiszem kiszolgálta az árát, akármennyibe is került. Hetedikes voltam, mikor lenyúltam tőle, ő már rég kihízta, egy suli-bulin vettem fel először. 

Csúnyán elkanyarodtam a témától.

Szóval buli jó volt, finomakat ettünk, beszélgettünk. Egy ponton az öcsém összevitázott Apuval a politikán, de nem volt vészes, eltereltük őket a témáról. 

Lubickoltam a látványban és az érzésben, hogy a fiúk ott voltak a párjukkal, boldogok, jól vannak, minden rendben velük. Számomra a legnagyobb meglepetés továbbra is Kismacsó a lobogó, kölcsönös szerelmével, egyszerűen alig hiszem el, de ez egy boldog hitetlenkedés, annyira örülök, hogy így tud szeretni. Ült Luna mögött, masszírozgatta a lány vállát, aztán az egyik pillanatban Luna megfogta Kismacsó kezét, az arcához húzta, aztán megpuszilta, teljesen öntudatlan kifejeződése volt a szerelmüknek, véletlenül láttam meg, de egyszerűen elolvadtam. Olyan végtelenül fiatalok és szépek mind! Belemiék és Kismacsóék is. Néha szorongok, hogy annyira kerek és szép minden, hogy nincs már feljebb, és innen lehet a legnagyobbat zuhanni. Nem, nem akarok ezen tipródni, de sajnos nagyon kell erőlködnöm, hogy tényleg ne tegyem. Annyira szeretem őket! 

Majd máskor folytatom.