Még mindig beleborzongok,

mikor Belami küld egy képet, amin egy ajándék tasak van, és rajta a neve: dr. Belami.
Már a neve előtti két betűn is újra, meg újra elképedek, annyira hihetetlen, hogy az én sárga, kicsit tojásfejű újszülöttemből egy komoly orvos lett, ráadásul egyik pillanatról a másikra történt, hihetetlen.
A másik, hogy ő "csak" egy rezidens, aki úgy érzi, nem szeretne pénzt elfogadni azért, ami amúgy is a feladata, ezért figyelmes ajándékot hagynak ott neki, hogy vissza se tudja utasítani. Ma szakállápoló szettet tettek titokban az asztalára a szülők, és nagyon meghatódott tőle. Édes Kincsem!

A hétvége nagyon intenzív volt minden szempontból.
Pénteken megcsináltattam a gerincemre az áhított tetoválást, amit -természetesen- nem tudok egyedül ápolni, úgyhogy az első két napon Charlie törölgette, kenegette, fóliázta.
Már csak kenni kell, de így is Charliera vagyok szorulva, mert bármennyire is hajlékony vagyok, azért a hátam közepét nehéz lenne alaposan ápolni.
Mindkét fiú itthon volt hétvégén, plusz Iluska, úgyhogy megállás nélkül kaját pakoltam ki, majd mosogattam, pakoltam össze, és még a hátammal is időre kellett foglalkozni.
Nagyon-nagyon élveztem, de mikor vasárnap este hat körül elment mindenki, és Charlieval maradtunk kettesben, kicsit fellélegeztem.

Ma egész napos utazással kezdtem a hetet.
Szerencsére intézményi autóval furikázott egy sofőr, úgyhogy befejeztem egy jó krimit az olvasómon, meg Spotify-t hallgattam a telefonomon. Legszívesebben útközben voltam a-ból b-be, nyilván ez érthető. A fene a jó dolgomat!

Motiválatlanul

Nem nagyon tudom ma sem rávenni magam semmire.

Nincs rosszkedvem, meg nem történt rossz, egyszerűen nincs energiám. Igazából még ez sem fedi a valóságot, mert nem vagyok fáradt, csak... olyan motiválatlan.

Tegnap kínkeservesen ment az edzés is, legszívesebben öt perc után visszaöltöztem volna, és go haza. Aztán csak végigcsináltam, amit előírtam magamnak, de csöppet sem esett jól, és utána sem éreztem azt az eufóriát, hogy "azért is megcsináltam". 

Kismacsó ma elmegy az apjához, Belami meg marad Pesten, mert ügyelni fog vasárnap. Majd Iluska megy most hozzá este, vasárnap reggel meg haza. 

Kivételesen nem vagyok szomorú ettől, hanem majd megpróbálom összeszedni magam a hétvégén, alszok ameddig csak bírok, meg lötyögök sokat, hogy visszaszerezzem a motiváltságomat.

Kicsit dolgoztam a munkanaplómon, de igazából a tetoválásomat tervezgetem, mert kitaláltam, hogy a hold fázisainak képébe valahogy belecsempészem a számomra fontos emberek születésének dátumát is. Ezért kibogarásztam a holdnaptárból, hogy kinek hogy állt a hold születésekor. Nagyon buli, mert mindenkiét máshová lehet írni. Ott lesz a két fiú, Charlie és a saját születési dátumom is. Mert én is fontos vagyok magamnak. 

Szerintem jövő héten beviszem a tetoválós csajnak a vázlatot, mielőtt nagy terveket csinálna, én meg kitalálok valami egész mást. Nekem ezt egész életemben viselni kell majd, szóval nem engedek akármit a hátamra varratni. 

Hűlnek a kiskanalak a hűtőben

Tegnap elkészült a sminktetoválásom, profi volt az érzéstelenítés, úgyhogy egyáltalán nem volt szörnyű, abszolút ki lehetett bírni. Volt előrajzolás, megbeszélés előtte, amit a múltkori tetoválásomnál hiányoltam, és láttam is különbséget a két sűrítő vonal között utána, amit a korrekciónál próbált korrigálni a nő. Nem volt feltűnő, sőt, más nem is látta, de én igen, és pont ezért kerestem másik sminktetoválót.

Most elég furán mutatok, mert a festék összefogta a szemem alatti részt, úgyhogy úgy nézek ki, mint aki gót sminkben nyomja. 😂 Plusz reggelre dagadt be picit a felső szemhéjam, nem vészes, de azért tettem be pár kiskanalat a hűtőbe, jó lesz hűteni vele a szememet. 

Szerencsére itt a hétvége, hétfőre már rendben lesz minden: lekopik a festék a bőrömről, meg a dagadás is elmúlik. Utána már csak a var leesése lesz hátra, de nyolc napon belül az is meglesz. 

Nekem a múltkor is szépen megmaradt a vonal gyógyulás után, így a korrekció rövid és gyors volt. Remélem most is így lesz. 

Ha már ott voltam, megbeszéltem a tetováló lánnyal a következő projektemet: a hold változásait a hátamra, a gerinc mentén. Tetszett neki az ötlet, novemberben a korrekció után beszélünk meg terveket, és március környékén megcsinálja. Nekem ez jó is így, mert szeretnék addig még sokat dolgozni a hátamon (is).

Ma megint nem fogok unatkozni, mert délután kávézunk egy másik ex munkatársas csapattal, utána Charlieval moziba megyünk, a Jokert nézzük meg.

Én nagyon odáig vagyok Joaquin Phoenixért, kiváló színésznek tartom. Ő átlényegül a szerep miatt, tartok tőle, hogy ez lesz a veszte is, egyre szarabbul néz ki szegény. 😔

Charlie szerint ide vezet a vegán életmód, de szerintem ezt ő sem gondolja komolyan, inkább a cigi, meg az alkohol a gond, esetleg a drog. Sajnos az igazán nagy művészek a legritkább esetben kiegyensúlyozottak.   

Ez nagyon tetszik (tetoválás)

Helyileg pont így képzelem, csak...

jobban kidolgozottan, picit nagyobbnak.

Már megint tetoválás

Megint tetoválás, szóval akinek nem szívügye, az ugorhat is.

Van nekem a lapockámon ez (és mert megmutatom, a poszt átmenetileg nyilvános csak):

Azon tűnődtem, hogy mifrancért' ilyen szögben van felrakva, de elég elvetélt és ostoba kérdés így 15 év után, szóval ezt inkább ne firtassuk. (Talán mert hátul nincs szemem.)
Ez egy szkíta minta, két szárnyas lény oldalról, amiknek közös arca is van szemből. Története is van a tetoválásnak, de azt inkább hagyjuk is, mert ez az én bőrömön van, és tök mindegy, hogy kién van még. Hát nem? (Hát de.)

Nem titok, hogy szeretnék még valamit, esetleg valamiket, és tudom azt is, hogy jellegében, formájában ezek közül lesz valamelyik:

Életfa, szerintem nagyszerű tetoválást lehetne belőle kanyarítani.

Ezt is csodálatosan el tudnám képzelni nyakszirtre (nem nekem, mert az túl közel van a másik tetoválásomhoz), esetleg alkar belső felére.

Ez meg az "állatkertet" bővítené rajtam ugyancsak szkíta felfogásban, ha már egységes akarok maradni.

Igazából azt nem tudom hová szeretném (és melyiket is), ötletelhetnétek nekem itt, vagy magánba: meselulu@gmail.com
A mostanit azért szeretem, ahol van, mert el tudom takarni, ha úgy akarom, és látszódhat, ha meg úgy. Szóval ez még mindig szempont nálam, meg hogy olyan bőrfelületen legyen, ami kevésbé érintett hízás-fogyás-öregedés esetén.
Hm?

Megint tetoválásról

Nekem -ugye- van már egy a jobb lapockámon, nyilván stílusban igazodni kell hozzá, szóval direkt szkíta mintákra kerestem rá, illetve ezekhez valamilyen módon kapcsolódó motívumokra.

Ez tetszik a legjobban (életfa), kicsit persze variálnám:

Ezek szorosabb kötődést mutatnak a témával, de a fa a befutó nálam.

Ugye milyen szépek?

Fékező tényező

Charlie és Belami szerint is ez vagyok. És hát olyan vádló hangsúllyal mondják, én meg egyáltalán nem értem mi ezzel a problémájuk. Valakinek ezt is kell. Nem?!

Addig-addig vakaróztam ezzel e tetoválás üggyel, hogy Charlie ma elment, és csináltatott egyet magának
Persze azért készült rá, ötletek tömegét zúdította rám, nekem meg mindenre volt ellenvetésem, úgyhogy a végén már el sem akarta hinni, ha semmi "de" nem volt a mondat második részében. Írtam is neki, hogy magamat idézzem: "én vagyok a válladon ülő kétely (és nem métely)".

Meg az is volt, hogy Belami írt a saját blogjába egy bejegyzést arról, hogy mennyi ember csak "károg" a terveire, mire én igencsak találva éreztem magam, bár nem szóltam neki. (Ő mutatta meg a blogját, szóval nem titokban olvasom.)
Aztán múlt pénteken meséli, hogy kicsit összekapott a barátnőjével (hát még mindig nem adtam egy rendes nevet neki, hiszen a Turcsit leszavaztátok), mert azt találta mondani neki, hogy már megint új terve van (saját autót szeretne), pedig most teljesítette az előzőt (vett egy rozsda színű szövetkabátot, ami miatt alig maradt pénze), igazán lehetne már egy kis nyugta.
Belami ezen besértődött, én meg hangosan kacagtam, hogy "Né' már, ez a lány pont olyan, mint én!", mire ő dacosan azt válaszolta: "Mostanában, bármennyire is szeretném figyelmen kívül hagyni, észre kell vennem, hogy tisztára olyan, mint te." (hihi)

Tetoválás (Aki utálja, az ne is olvassa tovább!)

Szeretnék egy új tetoválást.
Az úgy volt, hogy utoljára Charlieval, meg Tűzzel is terveztünk valami közöset.
Aztán Charlie kitalált magának valami nagyot és egyedit, úgyhogy arra van is időpontja novemberben, bár az anyagiak miatt ez lehet, hogy tolódik.
Tűzzel meg történt, ami történt, szóval nem igazán a közös tetoválás járt a fejemben mostanság vele kapcsolatosan.
Ehhez képest pénteken felhívott, és rögtön a második mondatban nekem szegezte, hogy akkor mikor csináltatjuk meg a közös tetkot. Hát őőőő, hmmm, khmm, hirtelen semmi értelmes nem jutott eszembe, annyira meglepődtem.

De azért szöget ütött a fejembe, mármint maga a tetoválás gondolata.
Amúgy egy van, a jobb lapockámon, tulajdonképpen az első férjem egyik tetoválásának a részlete kinagyítva. (Mondjuk ezt figyelembe véve nem jó ómen a közös tetoválás.)

Leginkább a nyakamra szeretnék hátra, valahogy így:

Vagy az alkarom belső felületére, valahogy így:

Ez sem rossz.

A mintát nem tudom. Szeretem a Nap-Hold szimbólumokat.

Meg a fa is tetszik... Csak olyan elcsépelt mind. Szóval nem láttam még olyat mostanában, hogy "ahhh, ezt szeretném!". Még keresek.

Ezt nem hiszem, hogy bevállalnám, de nagyon izgalmasnak találom.

(Az összes kép a Pinterestről van.)