Hűlnek a kiskanalak a hűtőben

Tegnap elkészült a sminktetoválásom, profi volt az érzéstelenítés, úgyhogy egyáltalán nem volt szörnyű, abszolút ki lehetett bírni. Volt előrajzolás, megbeszélés előtte, amit a múltkori tetoválásomnál hiányoltam, és láttam is különbséget a két sűrítő vonal között utána, amit a korrekciónál próbált korrigálni a nő. Nem volt feltűnő, sőt, más nem is látta, de én igen, és pont ezért kerestem másik sminktetoválót.

Most elég furán mutatok, mert a festék összefogta a szemem alatti részt, úgyhogy úgy nézek ki, mint aki gót sminkben nyomja. 😂 Plusz reggelre dagadt be picit a felső szemhéjam, nem vészes, de azért tettem be pár kiskanalat a hűtőbe, jó lesz hűteni vele a szememet. 

Szerencsére itt a hétvége, hétfőre már rendben lesz minden: lekopik a festék a bőrömről, meg a dagadás is elmúlik. Utána már csak a var leesése lesz hátra, de nyolc napon belül az is meglesz. 

Nekem a múltkor is szépen megmaradt a vonal gyógyulás után, így a korrekció rövid és gyors volt. Remélem most is így lesz. 

Ha már ott voltam, megbeszéltem a tetováló lánnyal a következő projektemet: a hold változásait a hátamra, a gerinc mentén. Tetszett neki az ötlet, novemberben a korrekció után beszélünk meg terveket, és március környékén megcsinálja. Nekem ez jó is így, mert szeretnék addig még sokat dolgozni a hátamon (is).

Ma megint nem fogok unatkozni, mert délután kávézunk egy másik ex munkatársas csapattal, utána Charlieval moziba megyünk, a Jokert nézzük meg.

Én nagyon odáig vagyok Joaquin Phoenixért, kiváló színésznek tartom. Ő átlényegül a szerep miatt, tartok tőle, hogy ez lesz a veszte is, egyre szarabbul néz ki szegény. 😔

Charlie szerint ide vezet a vegán életmód, de szerintem ezt ő sem gondolja komolyan, inkább a cigi, meg az alkohol a gond, esetleg a drog. Sajnos az igazán nagy művészek a legritkább esetben kiegyensúlyozottak.   

Szemhéj tetoválásról megint

Pénteken megyek vissza a szemhéj tetoválás korrekciójára.
Én -ugye- nagyon elégedett voltam ezzel a megoldással:

Ezt úgy hívják, hogy szempillasűrítés.

Aztán addig-addig mondták többen is, hogy nem látszik, hogy elkezdett motozni bennem a kis ördög. Hogymármint' kellene alulra is, valahogy így:

Aztán már az is eszembe jutott, hogy a felső vonalnak vastagabbnak kellene lennie, kb. így:

Na, tegnap fogtam egy fekete szemceruzát, kihegyeztem tűhegyesre, és kipróbáltam mindegyik variációt.
Jelentem, egyik sem áll jól. Nekem egyszerűen nem fér a natúrságomba több, csak amennyi most van. Szóval nem fogok variálni.
Ha meg nagyon más akarok lenni, akkor fogom az említett szemceruzát, vagy egy tust, aztán megváltozok pár órára, majd lemosom. Ennyi.

És gúnyolódhat Charlie, hogy mennyit fizettem a nagy semmiért, mert én bizony észreveszem.
Reggelente legalább fél órát nyerek azzal, hogy maximum szempillaspirált használok, de néha még azt sem.
Tőlem jöhet az allergia, így már sokkal elviselhetőbb az is.
Komolyan örülök, hogy rászántam magam. :-)

Ma elmondhatom, hogy...

nehézkesen indul be ez a hét, munkakedv nagyjából nulla.

A szemhéjamon a tetoválás szörnyen viszket (gyógyul), és most a legrandább, mert még nem esett le a var. Legszívesebben belemásznék saját szemembe, és ez most nem az allergiás viszketés (úgy látszik nem tudok szabadulni a szemem viszketésétől soha).

Tegnap volt torna, ma nem lesz.

Rengeteget aludtam pénteken és szombaton, onnantól alvászavaraim vannak. Nem bírok, amikor kellene, és egyfolytában bírnék, mikor nem lehet. Rémes.

Úgy látszik, ahogy öregszem, egyre jobbak a ciklusaim, szépen visszaállt 28 napra, a korábbi (lombik által bolygatott) 24-26 naposokhoz képest. Nyilván jó a tsh-m, majd ha ráveszem magam, hogy beutalót kérjek, akkor ez is ki fog derülni.

Kismacsó bevállalt egy videót az iskolában az elmúlt iskolás évekről, majd ballagás előtt ez lesz az egyik ajándék a tanároknak. Még csak ott tart, hogy zenére felvillan minden gyerekről egy-egy kép ötödikes korából, meg egy mostani fotó. Döbbenet, ahogy felnőttek pár év alatt. A sírás fojtogat.
Ennél már csak az volt jobb-rosszabb (totál skizofrén érzés), mikor Charlie elővette az óvodás -, meg első osztályos képeket, meg videókat, ahol Kismacsónak nincs elől foga, és az ünneplő nadrágja a hóna alá van húzva, ilyenek. Komolyan tűnődtem, hogy mi áll közelebb épp hozzám: üvöltve sírás a meghatottságtól, vagy nevetős jókedv a hatalmas változástól. Nos, végül nevettem, de a sírás áll közelebb hozzám, a fene a depressziós fajtámat.
Jaj, állítsa meg valaki az időt!

És egy indokolatlan kép a végére: