Nincs rosszkedvem, meg nem történt rossz, egyszerűen nincs energiám. Igazából még ez sem fedi a valóságot, mert nem vagyok fáradt, csak... olyan motiválatlan.
Tegnap kínkeservesen ment az edzés is, legszívesebben öt perc után visszaöltöztem volna, és go haza. Aztán csak végigcsináltam, amit előírtam magamnak, de csöppet sem esett jól, és utána sem éreztem azt az eufóriát, hogy "azért is megcsináltam".
Kismacsó ma elmegy az apjához, Belami meg marad Pesten, mert ügyelni fog vasárnap. Majd Iluska megy most hozzá este, vasárnap reggel meg haza.
Kivételesen nem vagyok szomorú ettől, hanem majd megpróbálom összeszedni magam a hétvégén, alszok ameddig csak bírok, meg lötyögök sokat, hogy visszaszerezzem a motiváltságomat.
Kicsit dolgoztam a munkanaplómon, de igazából a tetoválásomat tervezgetem, mert kitaláltam, hogy a hold fázisainak képébe valahogy belecsempészem a számomra fontos emberek születésének dátumát is. Ezért kibogarásztam a holdnaptárból, hogy kinek hogy állt a hold születésekor. Nagyon buli, mert mindenkiét máshová lehet írni. Ott lesz a két fiú, Charlie és a saját születési dátumom is. Mert én is fontos vagyok magamnak.
Szerintem jövő héten beviszem a tetoválós csajnak a vázlatot, mielőtt nagy terveket csinálna, én meg kitalálok valami egész mást. Nekem ezt egész életemben viselni kell majd, szóval nem engedek akármit a hátamra varratni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése