Azt tapasztalom,

hogy sokkal jobb itthon reggelizni, közvetlenül felkelés után.

Mikor gyerek voltam, gyűlöltem reggelizni (meg úgy általában enni).
Mindenki az éhenhalástól féltett, tényleg nagyon sovány kislány voltam.
Aztán egyszer az iskolában (még alsóban) elszédültem délelőtt, és kiderült, hogy azért, mert nem reggelizek.
Na, innentől rám is szálltak otthon, és ennem kellett pár falatot iskola előtt, egyszerűen rosszul voltam ettől.
Rendesen berögzült, hogy utálok felkelés után enni, nekem úgy a jó, ha eltelik 1-2 óra, utána eszek.
Az előző munkahelyemen ez így is volt az elmúlt tíz évben, punktum.

Aztán Belami többször mondta, hogy reggel azonnal kell enni, ezt tanulta az egyetemen, csakhogy ő is utálja.
Kismacsó viszont ébredés után azonnal ül az asztalhoz, és félig csukott szemmel, de reggelizik mindig, ugyanígy Charlie is.

Na most, az új munkahelyemre későbbre kell beérni (többnyire), úgyhogy ha kivárnám ezzel a reggelit, akkor az délelőtt kilenc körülre esne. Ez tényleg soká van már nekem is.
Úgyhogy elkezdtem itthon reggelizni, és azt vettem észre, hogy sokkal energikusabb vagyok egész délelőtt, és pici tízóraival, ami sokszor csak egy tejeskávé, tök jól elvagyok délután egyig is.
Az uzsonna sokszor kimarad, van helyette korai vacsora, aztán maximum egy lightos utóvacsora.
Általában négy-öt étkezésem van, és ha odafigyelek, meg előre gondolkozok, akkor tök jól alakul a kajálásom, már csak a mennyiségekből kellene picit faragni, aztán jól is van.
(Csak érdekességként, Belami szerint egészséges embernek naponta háromszor kell(ene) ennie, ez most az új tan. Szerintem meg ez eléggé egyéni.)

Utoljára májusban volt nézve tsh és t3, t4, meg nulla és százhúsz perces cukor & inzulin, minden tökéletes volt. Annyira, hogy a százhúsz perces cukrom nem ment az éhgyomri alá, amit szinte soha nem sikerült még kivitelezni, mert egy picit mindig alatta volt.
Jóóó vagyok, na! :-)