Gyakorlatilag indulás előtt révedtem rá a lábszáramra, hogy tele van leszáradt csípésekkel, mert pár napja -szerintem- egy hangya,
Innentől nem tudtam lehengeredni a témáról, úgyhogy Charliet fárasztottam vele.
-Mindenkinek szép barna, hibátlan a lábszára, csak én nézek ki úgy, mint az óvodás az elvakart sebeivel.
-Húzzál mintás harisnyát! -próbálta megoldani a helyzetet kevés meggyőződéssel.
-Na persze, műanyagban legyek egész nap. Még csak azt kellene! Inkább forduljunk vissza átöltözni! -mondtam, de ezt már én sem gondoltam komolyan.
-Most nagy divat amúgy, hogy szép csillogós testápolóval kenik be magukat a lányok, hogy csillogjon a lábszáruk, meg a karjuk. Mint Dér Heni a Nagy Duett-ben.
-Veszek neked csónaklakkot, az is szép fényt ad -jópofizott.
-Viccen kívül, szerintem nagyon gusztusos látvány.
-Szerintem meg nem. Pont olyan, mintha fel lenne vizesedve. Akkor csillog az ember bőre. Nem?
Na tessék! Ezért strapálhatja magát az ember lánya. Még, hogy felvizesedve! Hallatlan. Piha!

Ne is mond. Engem április 20-án csipett halálra egy bolha. Talpamon, vadlimon, lábujjak, kb. 20 csípes. Még mindig láttszanak, mint egy leprás, úgy nézek ki. :( Örülök, ha jövőre már nem fog látszani.
VálaszTörlésEz nem túl biztató. Sajnos nekem is nehezen múlik az ilyesmi. :-(
Törlés