Csöndeske hétvége

Ezt a hétvégét most pont így terveztem, ahogyan alakult.
Pénteken elmentem turizni kicsit délután, aztán nagy romantikusan találkoztunk Charlieval egy élelmiszerüzletben, hogy bevásároljunk.
Szombaton csak azért mozdultunk ki délelőtt, mert hennát akartam venni, de persze ezen az egy szombaton nem volt nyitva az üzlet, így elnapolódott a hajfestés. (Szerencsére még nem vagyok nagyon gáz, belefér még pár nap.)
Akkor már bementem a könyvtárba, Charlie meg horgászboltba ugrott el, aztán megebédeltünk egy szuper házias vendéglőben, mert megérdemeljük.

Este Charlie elment Pestre meccsre egy haverjával, előtte már napokkal kapacitált, hogy csináljak magamnak Pesten programot, de most úgy éreztem: nem szeretném.
Tele van a fejem a millió változással, kicsit szorongok, gondolkozhatnékom van mindenen, nem lennék most jó partner semmiben.
Így egyedül maradtam itthon, befejeztem a pénteken megkezdett takarítást, közben befestettem a szemöldököm, a szempilláimat külön-külön a két szememen (egyre profibban nyomom).
Majdnem éjfél volt, mikor belekezdtem egy filmbe, majd Charlie is hazaért, úgyhogy úgy döntöttem: majd befejezem vasárnap azt a filmet.

Ma ki sem mozdultunk a lakásból.
Most főztük meg, amit szombatra terveztünk, tekintve a szombati éttermi étkezést.
Közben Charlieval egymással szemben olvastunk, meg a filmemet is befejeztem.
Most itt ülök a konyhában Minivel, mert a sütőben van a padlizsán, meg a cukkini, krémet akarok csinálni belőlük.
Belami is hazaért a gimis baráti találkozóról, még délelőtt, rendbe kapta magát, aztán elment az apjával kávézni & ebédelni, mert most így tudták le az apás hétvégét.

Na ez is.
Tudom, hogy nem kellene ezzel foglalkoznom, de ki nem állhatom, mikor a fiúkat használja alibinek.
Ismerem sajnos, hogy mikor ennyire tobzódik valamin, akkor egyéb tervei is vannak. Mert -ugye- az volt a duma, hogy egész napos program a fiúkkal, aztán már csak Belamival, mert Kismacsó még a Balatonon.
Belami már itthon is volt ebéd után.
Aztán rá egy órára közös szelfi felrakva a gyerekkel a fészre, mert -ugye- meg kell mutatni az asszonynak, hogy valóban ott van, ahol mondja.
Ja. Kár, hogy az jóval előtte volt.
Na mindegy, lesz.rom, csak ne ismerném ennyire.
Szinte hihetetlen, hogy mennyire nagyon nem ehhez az emberhez mentem feleségül. Komolyan, az egy másik ember volt. Nem tett jót neki, hogy felnőtt, mert úgy látom újabb (most pozitív) fordulat nem várható nála. De ez már legyen az új feleség baja (meg a többi szeretőé, köztük az ex barátnőmé -fúj!-).

Na megyek, és visszatérek a padlizsánomhoz, azzal legalább jutok valamire.