Mi történt az elmúlt 21 hónapban?

Óh, rengeteg, rengeteg minden. Megpróbálom gyorsan összefoglalni.

Charlie, a férjem, munkanélküli volt egy ideig, aztán mostanában meg egyszerre két-három munkát is csinál, talán túl is tolja, de szerintem van benne egy félsz, hogy semmit ki ne hagyjon.

Belami elvégezte az orvosi egyetemet, szeptember elsejétől rezidens egy budapesti kórházban.
Pár hónapja együtt van egy nagyon aranyos lánnyal, nevezzük itt Iluskának, mert hirtelen ez jutott eszembe a nagyon hosszú, többnyire befont hajáról, natúr szépségéről. Valahogy így képzelném Jancsi szerelmét Petőfi versében, olyan ártatlan, romlatlan, kedves. Egyszerűen nem tudok, és nem is akarok belekötni semmibe, ami vele kapcsolatos, mert nagyon-nagyon szeretem, Belami igazán kiegyensúlyozott mellette, vele.
Iluska még Szegeden tanul, két év múlva biológus lesz.

Kismacsó kitűnővel érettségizett, nyelvvizsgát szerzett, és annyi pontja volt, hogy bárhová elég lett volna, de ő a közszolgálati egyetemre akart menni, sehová máshová. Senki nem tudta erről lebeszélni, de én nem is akartam, mert látom, hogy mennyire jól érzi magát ebben.
Ő már augusztusban elkezdte a kiképzést, még egy hét van belőle, aztán lazább lesz. Elég sokan elmentek máris, a kiképzés alatt. Ő bírja, sőt igényli ezt a kemény, katonás életet.
Ő is budapesti lett.

Én meg.
Áprilisban felmondtam, és megcsíptem álmaim munkahelyét, nagyon ideje volt már. Nem, és nem szerettem nevelő lenni, egyre nehezebben bírtam, rohamosan égtem kifelé. A gyerekek nem értették, hogy miért megyek el, mert ők nem érzékelték, hogy mennyire nem szeretem csinálni ezt a munkát. Minden egyes munkanapomon felszívtam magam, és teljes erőbedobással játszottam a "jó nevelő" szerepét, de semmi örömet nem találtam benne, csak nyomtam, mint egy gép. Ennek meg ára van, és én éreztem, hogy hamarosan "megfizetek" ezért. Azt hiszem, hogy az utolsó percben jöttem el. Így én maradtam a cukimuki Lulu néni, aki "De kár, hogy elment!".
Most jó nekem munka ügyileg, de erről még írok majd bővebben.
Aztán olyan is volt, hogy végigparáztam a nyarat, mert mi lesz itt, hogy mindkét gyerek elköltözik, megmondom őszintén, volt sírás, meg rívás. Aztán megtörtént a dolog, de úgy lesz vasárnap után megint péntek, hogy csak kapkodom a fejemet. Azért van most átrendeződés nem kevés, de ez folyamatban, szóval írok még róla sokszor, azt hiszem.
Április óta nem eszek húst, július 10 óta rendszeresen edzőterembe járok újra.

Hirtelen ezek jutottak most eszembe. Innen folytatom. 😉